"De hála az Istennek, aki mindig diadalra visz minket a
Krisztusban" (2Kor 2,14).
Isten munkatársának olyan szempontból kell néznie a
dolgokat, amely nemcsak megközelíti az elérhető legmagasabbat, hanem a
legmagasabb is. Vigyázz, hogy kitartóan Isten szempontjából nézd a dolgokat és
ezt érvényesítsd napról napra, lépésről lépésre; ne a véges dolgokat tartsd
szem előtt. Semmilyen külső erő ne téríthessen el Isten szempontjától!
Abból a szempontból kell néznünk az életünket, hogy csak
egyetlen célból vagyunk itt, azért hogy foglyok legyünk Krisztus
diadalmenetében. Nem vagyunk Isten kiállítási tárgyai. Azért vagyunk itt, hogy
egy valamit bemutassunk: mindenestül Jézus Krisztus foglyaiként élünk. Milyen
kicsinyesek a többi szempontok: "Egyedül állok Jézusért harcolva" -
"Krisztus ügyét meg kell védenem és ezt az erődítményt az Ő céljára kell
megtartanom". Pál ennyit mond: "a Győztes menetében vagyok, nem
számítanak a nehézségek, Ő mindig győzelemre vezet". Kialakul-e és győz-e
ez a szempont a gyakorlati életünkben? Pál titkos öröme az volt, hogy Isten
megragadta őt; a véreskezűt, a Krisztus ellen lázadót, foglyul ejtette és most
már egyedül csak ezért van itt. Pál öröme az volt, hogy az Úr foglya lehet, nem
érdekelte semmi más sem égen, sem földön. Szégyenletes, ha a keresztyén ember
arról beszél, hogy ő fog győzni. A Győztesnek olyan teljesen kell győznie
felettünk, hogy a győzelem mindig az Övé legyen, mi pedig általa legyünk
"felettébb diadalmasok" (Róm 8, 37).
"Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek" (2Kor
2,15), Jézus illata - az Ő indulata - áthat minket és bárhova megyünk,
csodálatos felfrissülésére leszünk Istennek, és az embereknek is.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.