Lábam előtt mécses a Te igéd, ösvényem világossága.
(Zsoltárok 119:105)
Ahhoz, hogy Isten Igéje világítson életünkben, először is
olvasnunk, ismernünk kell. De mennyi időt szánunk a Szentírás, vagyis Isten
kijelentésének megismerésére? A következő történet szeretne elgondolkodtatni:
Egyszer egy összejövetelen a társaság egyik tagja leült a
szobában lévő zongora elé, és gyönyörű dallamokat kezdett játszani. Az ujjai
játszi könnyedséggel táncoltak a billentyűkön, és a vidám tánczenétől a
melankolikus, szívszorító dallamokig mindenféle dolgot játszott a társaságnak.
Az egyik lány ámultan odaszólt a férfinek:
- Milyen szépen játszol! Én bármit megadnék, hogy így tudjak
zongorázni!
- Bármit? – kérdezett vissza a férfi a szemöldökét ráncolva
– Hajlandó lennél 15 éven át napi 8 órát gyakorolni? Mert akkor te is
játszhatsz így! De ezt kétlem. Szerintem csak szeretnéd, ha „csak úgy” magától
az öledbe esne a képesség, nem így van? Semmi sem jön ingyen, ami értékes az
életben. Mindenen rajta lóg az árcédula. És az „ár” legtöbbször nem pénzben
kifejezhető érték. Sőt, sokan inkább szeretnék pénzzel letudni, mintha a
pénzkifizetés jelentene bármit is…
A Biblia ismerete sem hull csak úgy magától az ölünkbe.
Rendszeresen kell olvasni, elmélyülni benne, hogy jobban ismerhessük. Ha csak
keveset olvasunk el naponta, akkor sem kell túl sok idő ahhoz, hogy egyre jobb
ismerői legyünk Urunk kijelentésének. Na, jó, ha csak egy-két fejezetet
olvasunk napról napra, akkor valójában néhány év kell a teljes Írás elolvasásához,
de megéri az a kis idő ráfordítás…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.