Szerző: Guti Tünde
Apró, vékony, szemmel nem is látható tüskék kínozták mindkét
csuklómat. Nagyon szenvedtem tőlük, szúrt, fájt, kipirosodott a bőröm.
Szobanövényeket locsoltam, s az ablakpárkányon sorakozó
kaktuszok a legkülönbözőbb tüskékkel díszelegtek. Persze, ahogy kitavaszodik,
ontják a szebbnél szebb virágokat!
Talán kissé elővigyázatlanul hajoltam a cserepek fölé, ahogy
egyensúlyoztam a függönyt is tartva, nem is éreztem azonnal a kezeimbe fúródó,
picinyke „nyílvesszőket”. Napokig tűrtem, míg ma reggel már nagyon
kényelmetlenül éreztem magam. A fájdalom és a pír mindenhova elkísért.
Valahogy eszembe jutott, mit is tett egy túlélő ember a
vadonban, aki erősen mérgező csalánokkal járt hasonlóan. Társaitól kapott
ragtapasszal betekerte a fájdalmas részeket,
majd egyszerűen, pillanatok műve volt kihúzni a sertéket.
Nekem cellux volt kéznél és bevált az ötlet! A csuklóimat
alaposan beragasztóztam, majd lerántottam.
Hát, tudjátok, nekem azonnal „beugrottak” fájó, sebzett
helyzetek. Hajlamosak vagyunk megtűrni kapcsolatainkban a belénk fúródott,
külsőleg talán láthatatlan töviseket. Aztán
amikor már nem bírjuk a szenvedést, végre jelentkezünk az
Úrnál egy kezelésre.
Olykor úgy járunk, mint az említett túlélő. Az Úr szorosra
teker a „ragtapasszal”, alig jutunk levegőhöz, talán még sopánkodunk is, hogy
mi lesz ennek a vége! Vajon mi?
Egyetlen kellemetlen beavatkozással ( mint pl. a
megbocsátás, ami először kétségbeejtőnek tűnik) eltávolítja Isten a tüskéket.
S megéri? Persze, hogy megéri! Nézzünk csak magunkba, és
legyünk őszinték!
Nem hordozunk most is frissen szerzett szúrásokat?
„Ha pedig a te
atyádfia [testvéred] vétkezik [megbántott; bűnt követ el] ellened, menj el
[menj oda hozzá] és dorgáld [intsd, fedd meg, figyelmeztesd győzd] meg őt
négyszem között [kizárólag csak egyedül; mutass rá a tévedésére, tárd fel
előtte]: ha hallgat rád[és megérti], megnyerted
a te atyádfiát; [testvéredet]
[segítettél hogy megmaradjon mint testvéred]" (Mát. 18,15)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.