János 3:16

Chicago városban egy hideg, sötét éjszakán hóvihar tört ki. Egy kisfiú újságot árult a sarkon, az emberek közül néhányan bent, páran kint voltak a hidegben.

A kisfiú annyira fázott, hogy meg sem próbált több újságot eladni. Odament egy rendőrhöz és megkérdezte:

- Uram, meg tudná mondani, hogy egy szegény fiú hol találhat meleg helyet, ahol éjszaka elalhat? Tudja, egy dobozban alszom a sarok után mindjárt lefelé a sikátorban, és ez elég hideg lesz számomra. Legyen olyan kedves, segítsen egy meleg helyet találnom éjszakára.

A rendõr végignézett a kisfiún és ezt mondta:

- Menj lefelé az utcában addig a nagy fehér házig és kopogtass be. Amikor ajtót nyitnak, te csak mondd azt, hogy János 3:16 és be fognak engedni.

A kisfiú megtette. Felment a lépcsőn, kopogott az ajtón és egy hölgy válaszolt. A kisfiú felnézett és ezt mondta:

- János 3:16.

A hölgy így válaszolt:

- Gyere be fiam.

Bevezette õt és leültette egy megrepedt aljú hintaszékbe a hatalmas régi öreg tûzhely elõtt és õ kiment. A fiú ott ült egy rövid ideig és gondolkodott: János 3:16… Én ezt nem értem, de ez biztosan felmelegít egy átfagyott fiút.

Késõbb visszajött a hölgy és megkérdezte:

- Éhes vagy?

A fiú felelt:

- Hát, csak egy kicsit. Jó pár napja nem ettem és találgattam, meddig bírom még valamicske étel nélkül.

A hölgy bevezette õt a konyhába és leültette egy csodálatosabbnál csodálatosabb ételekkel megrakott asztalhoz. A kisfiú csak evett és evett addig, amíg nem bírta tovább. Akkor ezt gondolta magában: János 3:16… Haver, én ezt nem értem, de egy éhes fiút jóllakottá tesz.

A hölgy ezután felvezette õt a lépcsőn a fürdõszobába, egy hatalmas fürdõkádhoz tele meleg vízzel. A kisfiú ott maradt és áztatta magát egy ideig. Amíg ezt tette, elgondolkodott: János 3:16… Ezt én nem értem, de egy piszkos fiúból tisztát varázsol.

Az az igazság, hogy úgy igazán, még soha nem fürödtem egész életemben. Az egyetlen fürdõm az volt, amikor odaálltam a nagy öreg tûzcsap elé, amikor az kitört. A hölgy bejött és kivitte õt. Bevezette egy szobába, lefektette egy nagy régi puha ágyba, betakarta a nyakáig, jóéjt puszit adott neki és eloltotta a lámpát. Amíg ott feküdt a sötétben és kinézett az ablakon a lehulló hópelyhekre azon a hideg éjszakán, ezt gondolta magában: János 3:16… Ezt én nem értem, de egy fáradt fiút kipihentté tesz.

A következő reggel a hölgy visszajött és újra levitte a kisfiút ahhoz a nagy asztalhoz, tele ennivalóval. Miután evett, visszavitte ahhoz a nagy, öreg repedt aljú hintaszékhez a tûzhely elõtt és felemelte a nagy, öreg Bibliát. A hölgy leült a kisfiú elé és belenézett fiatal arcába.

- Érted a János 3:16-ot? - kérdezte szelíden.

A kisfiú felelt:

- Nem hölgyem, nem értem. Első alkalommal akkor hallottam, amikor a rendőr mondta, hogy ezt mondjam.

A hölgy kinyitotta a Bibliát a János 3:16-nál és elkezdett neki Jézusról beszélni.

Ott, a nagy, öreg tûzhely elõtt a kisfiú átadta a szívét és életét az Úr Jézusnak. A kisfiú ott ült és gondolkodott: János 3:16… Ezt nem értem, de egy elveszett fiút megmentetté tesz.

Tudod… bevallom, hogy nem értem, Isten hogyan akarhatta elküldeni az Ő Fiát, hogy meghaljon értem és Jézus hogyan egyezhetett bele, hogy megtegyen egy ilyen dolgot. Nem értem az Atya és az összes angyal gyötrelmét a mennyben, amint látták Jézust szenvedni és meghalni. Nem értem azt a nagyfokú szeretetet IRÁNTAM, ami Jézust a kereszten tartotta a haláláig. Én nem értem ezt, de egy életet teljes értékűvé tesz...

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3: 16