Ige: Minden néppel kötött és minden szövetség felbontása:

 „Ezzel megfogtam a „Kegyelem” nevű botomat és széttörtem, hogy felbontsam a szövetséget, amelyet az Úr kötött minden néppel (vagyis: amit valamennyi néppel kötött)

Így fel is bomlott azon a napon. A (juh) kereskedők, akik figyeltek, megtudták, hogy ez az Úr szava.

És mondám nékik: Ha jónak tetszik néktek, adjátok meg az én béremet; ha pedig nem: hagyjátok abba! És harminc ezüstpénzt fizettek béremül. És monda az Úr nékem: Vesd a fazekas elé! Nagy jutalom, amelyre becsültek engem. Vevém azért a harminc ezüstpénzt, és vetém azt az Úrnak házába, a fazekas elé” (Zak 11,10-13)

Júdás, aki elárulta az Urat, kapott 30 ezüstpénzt. Tehát a megváltáskor minden más szövetség felbomlott:

Amikor az Úr jézust halálra ítélték: „Akkor látván Júdás, aki Őt elárulá [kiszolgáltatta], hogy elítélték Őt [halálra], megbánta dolgát [azt, amit tett], és visszavivé a harminc ezüstpénzt a főpapoknak [a papi fejedelmeknek] és a véneknek,

Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam [kiszolgáltattam] az ártatlan vért [és adtam halálra]. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá [mit tartozik az ránk]? Te [magad] lássad. [Ez a te dolgod].

 [Erre] Ő pedig eldobván az ezüstpénzeket a templomban, eltávozék [elrohant]; és elmenvén felakasztá magát.

A főpapok [a papi fejedelmek] pedig felszedvén az ezüstpénzeket, mondának: Nem szabad [a törvényünk tiltja, hogy] ezeket a templom kincsei közé [kincstárába; az áldozati adományok közé] tennünk, mert vérnek ára [mert vérdíj].

Tanácsot ülvén [tartva] pedig [elhatározták, hogy], megvásárlák azon a fazekasnak mezejét [telkét] idegenek számára való temetőnek.

Ezért hívják ezt a mezőt [azt a földet; azt a telket] vérmezejének [Vérmezőnek; Hakeldamának] mind e mai napig. (Mát. 27,3-8)

Így adott az Úr a különböző szövetségek helyett az Úr adott egyetlen szövetséget, az örökkévaló szövetséget Krisztusban, mindazoknak, akik ezt elfogadják:

Mert az előző szövetségek: „… csak árnyékai [(szkia): Itt: a jövendőnek az árnyéka, árnyképe, mint a valóságra homályosan utaló jel] a következendő [jövendő] dolgoknak, de a valóság a Krisztusban van” (Kol. 2,17)