2012. szeptember 16.

Ige: A hit


 Bármit kér az ember az Úrtól, azt: „… kérje hittel [bizalommal, bizonyossággal, meggyőződéssel] semmit sem kételkedvén [(diakrinó): nem habozva, bizonytalankodva, kételkedve, tétovázva, és meginogva]: mert aki kételkedik [(diakrinó): habozik, bizonytalankodik, kételkedik, tétovázik, és meginog], hasonlatos a tenger habjához [a tenger ide-oda hánykódó hullámához hasonlít], amelyet a szél hajt és ide s tovahány, [mint amelyeket felkorbácsol, és ide-oda vet a szél, és csak sodródik a széllel].

Mert ne vélje [ne higgye, és ne feltételezze, és gondolja] az ilyen [tétova] ember, hogy kaphat valamit [vagy bármit is] az Úrtól” (Jak. 1,6-7)


Mert: „… a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, amely nem nyughatik, és amelynek vize iszapot és sarat hány ki” (Ésa. 57,20).

Ezért: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsid. 11,6)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.