Bármit kér az ember az Úrtól,
azt: „… kérje hittel [bizalommal,
bizonyossággal, meggyőződéssel] semmit sem kételkedvén [(diakrinó): nem habozva, bizonytalankodva, kételkedve,
tétovázva, és meginogva]: mert aki kételkedik [(diakrinó): habozik, bizonytalankodik, kételkedik,
tétovázik, és meginog], hasonlatos a tenger habjához [a tenger ide-oda hánykódó hullámához hasonlít], amelyet a szél hajt és ide s tovahány, [mint amelyeket
felkorbácsol, és ide-oda vet a szél, és csak sodródik a széllel].
Mert ne vélje [ne
higgye, és ne feltételezze,
és gondolja] az ilyen [tétova]
ember,
hogy kaphat valamit [vagy bármit is] az Úrtól” (Jak. 1,6-7)
Mert: „… a
hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, amely nem nyughatik, és amelynek
vize iszapot és sarat hány ki” (Ésa.
57,20).
Ezért: „Hit nélkül pedig
lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő
létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsid. 11,6)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.