Ige: A feltámadás

És az Úr Jézusra kell tekinteni ahhoz, hogy megértsük, amit tett velünk az Úr: „Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben” (Eféz. 1,20)

„[Vele együtt] Titeket is megelevenített [életre keltett; feltámasztott], akik [megölötten] holtak valátok a ti vétkeitek [hibás lépéseitek, botlásaitok, eleséseitek] és bűneitek [céltévesztésetek]  miatt, [következtében] (Eféz. 2,1)

 „És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket, Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára (kínoszlopra)” (Kol. 2,13-14)

 „Hogy miképpen uralkodott [uralomra jutott] a bűn [céltévesztés]  a halálra, [halált hozva] azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság [megigazulás] által az örök életre [a természetfeletti életre; az életnek egy más létezési formájára] a mi Urunk Jézus Krisztus által (Róm. 5,21)

„Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23).

Mert mikor a (hús)testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, [a törvény által fölébresztett bűnös szenvedélyek működtek (hatottak; dolgoztak) tagjainkban] hogy gyümölcsözzenek a halálnak. Most pedig megszabadultunk [felszabadultunk] a törvénytől, [a törvény hatálya alól] minekutána meghaltunk  arra nézve, amely által lekötve tartattunk; [ami fogva tartott  bennünket] hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában és nem a betű óságában. [s ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában] (Róm. 7,5-6)  

Dávid így imádkozik és prófétál az Úr Jézusról, aki elhozta az üdvösséget, és az örök életet: „Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, akit megerősítettél magadnak. (Legyen kezed azzal a férfival, jobbod azzal az emberrel, akit magadnak neveltél). Hogy el ne térjünk tőled (És mi nem pártolunk el tőled; Többé nem hagyunk el téged).

Eleveníts meg minket (Tarts életben bennünket) és imádjuk (áldjuk, és segítségül hívjuk) a te nevedet. Seregek Ura, Istene! Állíts helyre minket (újíts meg bennünket); világoltasd (ragyogtasd ránk) a te orcádat (jelenlétedet), hogy megszabaduljunk (és megmenekülünk. (szódzó) bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazást; biztonságot; állandóságot; jólétet (bővölködést anyagi és szellemi javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást nyerünk)! (Zsolt. 80,18-20)

Hiszen: „Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat (csodáidat). Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat (hatalmadat) e nemzetségnek (nemzedéknek), és minden következendőnek a te nagy tetteidet. Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat (fölér) a (magas) égig, mert nagyságos (hatalmas) dolgokat cselekedtél (vittél véghez); kicsoda hasonló te hozzád (ki olyan, mint te), oh Isten?! Aki sok bajt (kakosz: rosszat, szerencsétlenségeket, viszontagságokat) és nyomorúságot (thlipszisz: nyomást, szorítást, szorongattatást, megpróbáltatást, gyötrődést, szorongást) láttattál velünk, de ismét (újra) megelevenítesz (újra életet adsz; életre hívsz), és a föld (feneketlen) mélységéből (abüsszosz: a pokol feneketlen mélységéből) ismét felhozol (kiemelsz) minket” (Zsolt. 71,17-20)