HIT EGY CSODÁÉRT – Josiah története

A tikkasztó oklahomai hőség reszketve csillogott a járdán, ahogy Anitával a Tulsai Bibliai Főiskola kampuszán ballagtunk, és beiratkozni készültünk. Még mindig hiányzott a gyönyörű Torontó, de az Úr világosan értésünkre adta: Torontó a múltunk; Tulsa a jövőnk.

Noha fiunk, Josiah csak pár hetes volt, összecsomagoltuk cókmókunkat, engedelmeskedtünk az Úrnak, és megtettük a lépést. Mint mindig, Isten most is hűségesen irányította lépéseinket.

Megérkezésünkkor, csodálatosan lehetővé tette számunkra, hogy házat vegyünk. Találtunk egy hölgyet is a közelben, aki gyermekfelügyeletet vállalt. Noha számos más gyermeket is gondozott, Josiah és Matthew szépen gyarapodtak az ő gondozásában.

Szeptember és október gyorsan elröppent a Biblia kurzusok, házi feladatok és családi kötelezettségek pörgésében. Az órák között Anita átrohant, hogy megszoptassa Josiaht. Minden jól ment, amíg egy novemberi napon Anita észrevette, hogy Josiah csak az egyik oldalán fekve szopott. Fürdetés közben pedig azt vette észre, hogy kis fejének egyik oldala puha és lágy, miközben a másik oldal szilárd és erős. Megkérdeztük a testvérét, hogy Josiah nem sérült-e meg valahogy. Matthew szerint Josiah csecsemőszékében ült egy konyhai pulton, amikor a gondozónő egy pillanatra kilépett. A többi gyermek futkosott, és felügyelet nélkül játszott. Egyikük felmászott a pultra, és véletlenül lelökte Josiah csecsemőszékét. Fejjel a köves padlóra esett!

Sérült fej

Anitával rohantunk vele az orvoshoz. Amikor az orvos megvizsgálta Josiah fejének puha oldalát, arca elfehéredett. Felkapta a telefont, és röntgenvizsgálatot rendelt. Áthajtottunk a városon a koponya vizsgálatra, és mire végeztünk az orvosi rendelő bezárt. Nem kellett ahhoz a röntgenfelvételt látnunk, hogy tudjuk, komoly a helyzet.

Hazaérve, rátettük kezünket Josiahra, és hittel Istenhez fordultunk, hogy gyógyítsa meg. Másnap reggel az orvos telefonált. „Megkaptam a röntgenfelvételeket, és sajnos, rossz hírem van” – mondta. „Azonnal hozzák be Josiaht!” Az orvos becsúsztatta Josiah röntgenképeit a megvilágított dobozba, és rámutatott a sérülésre. Nem kellett ahhoz orvosi diploma, hogy lássuk a károsodást. Mielőtt az orvos felvethette volna a kórházi beutalást vagy az agyműtétet, feltettem neki egy kérdést. „Doktor úr, volna szíves újra megvizsgálni Josiah sérülését?” „Természetesen” – mondta, és ujjait Josiah koponyájára helyezte. „Látják, itt …” Megállt a mondat közepén, és finoman végigtapogatta. Megerősítette azt, amit Anita és én már tudtunk.

Már nem volt semmilyen károsodás, nem volt puha, lágy rész, sem hiányzó csont. Josiah fejének mindkét oldala tökéletesen formált koponya volt. És Josiah ismét normálisan szopott. Az orvos, aki keresztény volt, alig tudta visszafogni izgatottságát. „Isten természetfeletti módon meggyógyította ezt a gyermeket!” – közölte. Mindhárman dicsértük Istent, Neki adva minden dicsőséget és tiszteletet egy újabb csodáért.

Ma Josiah kitűnő tanuló, aki focizik, sakkozik, zongorázik, és fuvolázik. Ha Anita és én nem tudtuk volna, hogy hogyan kell csodáért imádkozni, nem tudom, milyen állapotban lenne ma Josiah. De, Isten kegyelmével, tudtuk. Azt akarjuk, hogy te is tudd. Istennek számodra is van egy csodája.