Hallgass a szívedre?

Nem érzek semmit. Mintha magamra hagytak volna. Nem kapok választ, de mintha legbelül nem is akarnék. Nincs bennem vágy, akarat, szeretet vagy hála. Vagy legalábbis nem érzem. Szárazság, üresség, csend. Nem érzem a Teremtő közelségét, nem érzek semmit. Dicsőítek, imádkozok, de semmi. Várom azt, hogy elöntsön valamiféle bizsergés, vagy bármi, mert hát na, ennek így kéne lennie, nem? “Hallgass a szívedre. Az érzéseidre.” De hát nincsenek. Akkor valami nem jó velem, valamit elcsesztem, Isten ezzel büntet, hogy akkor most tessék, érezd, hogy nem érzel semmit. Jól látom?

Nem. Isten sosem ígért érzéseket. Nem ígért szimplán érzéseket. Sosem mondta azt, hogy “ha így meg úgy érzel, akkor az jó, jó úton jársz” vagy hogy “ha ezt érzed, akkor ezt meg azt kell tenned”. Nem. Sőt, az Ige azt írja, hogy a szív csalárd. Gonosz. Az érzéseink is. A világ mindenfelől azt súgja a fülünkbe, hogy hallgassunk az érzéseinkre. Tetszik az a srác? Hallgass az érzéseidre! Igazságtalanul bántak veled? Hogyan reagálj? Hallgass az érzéseidre! Aztán meg is bánjuk. Isten sosem mondta, hogy hallgassunk a szívünkre, az érzéseinkre. Az Igében TÉNYEK vannak. Tények. Amik nem változnak, nem úgy, mint az érzéseink. Érezhetünk bármit, a tények ott maradnak. Sziklaszilárdan. És ha hisszük, hogy azok a tények igazak, na akkor jönnek az érzések. A JÓ érzések. Mert azok a tények is jók. Érezhetem azt, hogy egyedül vagyok – de ott az ígéret: “veletek vagyok a világ végezetéig”. Érezhetem azt, hogy senki sem szeret. De ott a tény – valaki mindennél jobban szeret. Érezhetem azt, hogy fölösleges vagyok, tehetségtelen, csúnya – de a tények nem változnak: Isten értékesnek tart és gyönyörűnek lát, sok-sok talentummal, hatalmas tervekkel. Az Úr sosem változik, az érzéseink sosem lesznek ugyanazok. Nem mindegy, melyikre hallgatunk.

És ha nem érzek semmit? A tények és ígéretek akkor is megállják a helyüket.  Sosem fog változni a tény, hogy Isten szeret, kimondhatatlanul. Hogy új ember lettem. Hogy Isten válaszol. Hogy a bűneim meg lettek bocsátva. Hogy sosem vagyok egyedül. Valóban elhisszük ezeket a tényeket és Isten ígéreteit? Igen? Akkor nincs baj. Jönnek majd azok a fránya jó érzések is!

http://ujragondolo.blog.com/2012/09/11/hallgass-a-szivedre/