Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Egy kisfiú sok-sok órát töltött azzal, hogy egy kis vitorlás
hajót épített, a legapróbb részletekig kidolgozva azt. Majd elvitte egy közeli
folyóhoz, hogy kipróbálja. Ahogy azonban rátette a vízre, nagyon gyorsan
elsodródott.
S bár szaladt utána a parton, nem tudott lépést tartani
vele. Az erős szél és a sodrás elvitte a hajót. A kisfiúnak majd megszakadt a
szíve, hiszen tudta, milyen kemény munka egy másik vitorlás hajót építeni. A
folyó lentebbi szakaszán egy ember megtalálta a kis hajót, bevitte a városba,
és eladta egy bolttulajdonosnak. Aznap délután, amikor a fiú a városban sétált,
észrevette a hajót az üzlet kirakatában. Belépett a boltba, és elmondta a
tulajdonosnak, hogy az a hajó az övé. Ott voltak rajta az ő kis jelzései, ám a
boltost nem tudta meggyőzni, hogy övé a hajó. A férfi azt mondta a fiúnak, hogy
a hajót csakis úgy szerezheti meg, ha megvásárolja. A kisfiú annyira vissza
akarta szerezni, hogy erre is hajlandó volt. Ahogy a boltos kezéből átvette a
hajót, ránézett, és azt mondta: „Hajócska, te kétszeresen is az enyém vagy. Én
készítettelek téged, és meg is vásároltalak."
Ugyanígy mi is kétszeresen Istenéi vagyunk. Mennyei Atyánk
teremtett meg minket, s ugyanakkor nagy árat is fizetett értünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.