„Taníts engem utaidra, URam, hogy igazságod szerint járjak,
és teljes szívvel féljem nevedet.” Zsoltárok könyve 86:11
Az elmúlt két hónapban csupa olya helyeken jártam, ahol
korábban soha nem voltam. Térkép segítségével általában eljutok az adott úti
célhoz, de a legjobb dolgom akkor volt, ha valaki helybéli elnavigált.
Találkoztunk egy könnyen megtalálható helyen és aztán csak követnem kellett a
megérkezésig.
Az Úrral már jóval több, mint két hónapja járok együtt, és
sokszor hiszem azt, hogy elég jól eligazodok már a világ dolgaiban. Aztán újra
és újra rá kell jönnöm, hogy jobb lett volna az Ő vezetésére bíznom magam.
Az Isten országába is vezet egy út. Ez alatt azt értem, hogy
van egy mód, ahogyan oda lehet jutni. Nem a csillagászok és űrkutatók mutatják
az utat. Nem is a lelkünk mélységeit kutató szakemberek adnak útbaigazítást.
Még csak nem is a bennem lakó „isten” hozza létre az átjárót a jobb világba.
Isten útja világos, egyenes, igaz. Nem könnyű – ezt soha nem
mondta. Meg kell viszont tanulni azt, hogy akarnom kell az Ő útján járni. Le
kell mondanom arról, hogy „tudom én, nem kell papolni”. El kell felejtenem a
saját igazságomat, a saját eredményeimet és teljes ráhagyatkozással követni a
Mestert minden tekintetben.
Uram, taníts engedelmességre, taníts átadásra, vezess a
célhoz – mert egyedül te tudod a utat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.