Bob Gass: „Amikor a dolgok elrendeződnek”

„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsoltárok 90:12)

Napi 12 órát dolgozott, néha még hétvégeken is. Akkor is a munkán járt az esze, amikor nem dolgozott. A felesége már belefáradt abba, hogy megpróbálja lelassítani. A férfi tudta, hogy már nem állnak olyan közel egymáshoz, mint régen. Nem akart ő eltávolodni, egyszerűen csak arról volt szó, mintha az asszony mindig az idejét akarná, és ez volt az az egy dolog, amit ő nem tudott megadni. Homályosan tudta, hogy a gyerekek nőnek, és ő kimarad mindebből. Panaszkodtak, hogy nem olvas nekik, nem játszik velük, és nem viszi el őket kirándulni. Egy idő után felhagytak a panaszkodással, és már nem is számítottak arra, hogy az életük valaha is másmilyen lehet. „Majd ráérek, ha a dolgok elrendeződnek” – gondolta.

 Amikor bűntudata támadt, ezt mondta magának: „hiszen értük teszem”. A felesége kérte, hogy járjon velük gyülekezetbe, de ő ezt mondta: „Lesz még ilyesmire elég idő, ha a dolgok elrendeződnek”.

Az orvosa mondta neki, hogy magas a vérnyomása, és magas a koleszterinszintje is – de ő azt mondta magának, hogy elég ideje lesz ezzel törődni, ha majd a dolgok elrendeződnek.

 Csendben, de hatékonyan és feltartóztathatatlanul teste felkészült arra, hogy végezzen vele. Egyszer a felesége hajnali háromkor arra ébredt, hogy nincs ott mellette. Elindult megkeresni, hogy ágyba ráncigálja. A számítógép előtt ülve találta, a feje lelógott. Megérintette, de ő nem reagált. Amikor a mentősök odaértek, azt mondták súlyos szívroham érte. A dolgok végül elrendeződtek!