Ezek pedig kitartóan részt vettek a… kenyér
megtörésében…(ApCsel 2:42)
A kenyér megtörése. Az egy, közös asztalnál való megjelenés.
Asztalközösség. Ez már több mint egy találkozás; több mint jókedvű beszélgetés.
Asztalközösség. Egy bensőséges, szeretetteljes és meghitt részvétel.
Amikor valaki
megengedte, és ma is megengedi valakinek, hogy otthonában, asztalához üljön, és
vele egyen, az egy szavakkal nehezen kifejezhető „részvételről”, koinóniáról
tanúskodik. Ráadásul a bibliai tanításból tudjuk, hogy a zsidó asztalközösség
során nemcsak emberek vannak ott, hanem jelen van maga az élő Isten is. Sőt. Az
asztalnál helyet foglalók mindenkor az élő Istennek a vendégei. Mert azok az
asztalon lévő falatok, javak, a Mindenható gondviseléséből és jóságából vannak
ott.
Ez a közösség
évezredek óta, és mind a mai napig nagy értéke a zsidóságnak. És ebben a
közösségben – az asztalközösségben - van nekünk, keresztyéneknek is helyünk.
Mert az ősgyülekezet gyakorlatából tudjuk, hogy miután az apostoli tanításban
elmélyedtek, és Jézus Krisztus életével, tanításaival, és ami a legfontosabb, váltságmunkájával
szembesültek, ez az élmény az utolsó vacsora legszentebb pillanatával
pecsételődött meg. (Lovász Krisztián)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.