Egy család súlyos autóbalesetet szenvedett. Mike, a két
fiútestvér közül a fiatalabbik, súlyosan megsebesült, és vérátömlesztésre volt
szüksége. Mike nyolcéves bátyjának, Dannynak megegyezett a vércsoportja az
öccséével. Édesapja leült mellé, és elmagyarázta neki, miért szükséges ez a
vérátömlesztés, és hogy milyen csodálatos lesz ez Mike számára. Rövid hallgatás
után Danny azt mondta:
- Jól van, apa,
odaadom a véremet Mike-nak, hogy meggyógyulhasson!
A kórházban félliternyi vért vettek Danny vénájából. Csak
miután kivették a tűt vénájából, fordult édesapjához Danny, s miközben könnyek
peregtek le az arcán, azt kérdezte:
- Apa, mikor halok
meg?
Az édesapa döbbenten eszmélt rá, hogy Danny félreértette a
véradásról szóló magyarázatot. Úgy értette, hogy az összes vérét oda kell
adnia, hogy megmentse öccse életét. Azt hitte, hogy amikor a véradás
befejeződik, ő meg fog halni. Mégis beleegyezett, hogy kistestvérén segítsen.
Danny kész volt meghalni, hogy kistestvére élhessen.
Krisztus is ezt tette mindegyikünkért. Kiontotta a vérét,
hogy nekünk életet adjon. „Meghalt értünk, ...(hogy) vele együtt éljünk
(1Thessz 5,10).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.