A misszionárius

Készítette: Újszövetség

Néhány évvel ezelőtt a dél-londoni Crystal Palace egyik baptista gyülekezetében a vasárnapi istentisztelet után egy ismeretlen ember felállt a tömegben, felemelte a kezét és ezt kérdezte: „Elnézést, lelkipásztor úr, elmondhatnék egy rövid bizonyságtételt?” A lelkipásztor az órájára nézett és azt mondta, kap rá három percet. A férfi pedig belevágott a történetbe:

„ Nemrég költöztem ide, ezelőtt London egy másik részében laktam. Ausztráliából, Sydney-ből származom és nemrégiben, amikor hazamentem meglátogatni a rokonaimat,elmentem a George Street-re.” Ez az az utca, amely Sydney-ben az üzleti negyed szívében található. Így folytatta: „ Egyszer csak egy különös, alacsony, ősz hajú kis ember lépett ki egy üzletből, egy szórólapot nyomott a kezembe és így szólt hozzám: „Elnézést uram, ön döntött már Krisztus mellett? Ha ma meghalna, a mennyországba kerülne?” A férfi így folytatta: „Teljesen elképedtem amikor ezt meghallottam, mert ilyet még sosem mondott nekem senki. Udvariasan megköszöntem,

de egész úton, - a repülőn - ezen járt az eszem. Felhívtam egy barátomat, aki ezen a környéken lakik, és aki hála Istennek, keresztény. Ő vezetett az Úrhoz, így most már keresztény vagyok és ide szeretnék gyülekezetbe járni.” Mivel a baptisták szeretik az efféle bizonyságtételeket, mindenki tapsolni kezdett és szeretettel üdvözölték a gyülekezetben.

A lelkipásztor a következő héten elutazott Ausztráliába, ahol tíz nap múlva, egy adelaide-i baptista gyülekezet három napos rendezvénye közepén az egyik hölgy lelki tanácsadásért fordult hozzá. A pásztor meg szerette volna tudni, milyen lelki háttere van a nőnek és kérdezgetni kezdte. Ő ezt mondta: „Eredetileg Sydney-ből származom, és pár hónappal ezelőtt visszamentem, hogy meglátogassam a barátaimat. Éppen vásárolgattam a George Street-en, amikor az egyik üzletből egy idősödő, különös, alacsony, ősz hajú kis ember lépett elő, odanyújtott egy szórólapot és így szólt hozzám: „Elnézést hölgyem, ön döntött már Krisztus mellett? Ha ma meghalna, a mennyországba kerülne?” Nagyon felkavartak a szavai. Amikor visszaértem Adelaide-be, elmentem egy közelben lévő baptista gyülekezetbe és a lelkipásztorral elfogadtam Krisztust. Ezért most már hívő vagyok.”

Nagyon meglepődött a londoni pásztor. Két hét leforgása alatt immáron kétszer hallotta ugyanazt a bizonyságtételt. Ezek után elutazott Perth-be, a Mount Pleasant baptista gyülekezetbe. Amikor a előadás-sorozata véget ért, a gyülekezet egyik vezetője meghívta ebédre, és miközben ettek, ő megkérdezte tőle: „És mondd csak, te hogyan tértél meg?” A férfi ezt mondta: „15 éves korom óta ebben a gyülekezetbe járok, de

sosem hoztam döntést Krisztus mellett. Csupán belekerültem a hívő körforgásba, mint oly sok más ember. És mivel tapasztalt voltam az üzleti életben, ezért a gyülekezetben is elég hamar vezető lettem. Egy napon, éppen három évvel ezelőtt Sydney-ben jártam üzleti úton, amikor egy furcsa kis ember lépett elém egy üzletből, ideadott valami vallásos papír fecnit, és nekem szegezett egy kérdést: „Elnézést uram, ön döntött már Krisztus mellett? Ha ma meghalna, a mennyországba kerülne?” Megpróbáltam megértetni vele, hogy vezető vagyok az egyik baptista gyülekezetben, őt azonban ez nem érdekelte. Hazafelé egész úton szinte forrt bennem a méreg. Elmeséltem a történetet a lelkipásztorunknak, remélve hogy majd megért engem. A lelkipásztorunknak akkor már évek óta nyomta a lelkét a sorsom, mert tudta, hogy nincs kapcsolatom Istennel. És akkor, három évvel ezelőtt, elfogadtam az Urat.”

Ezt követően a londoni lelkipásztor visszautazott Angliába, és egy környékbeli gyülekezet vendégelőadójaként a tanítás végén elmesélte az előbbi három történetet. A végén négy idősebb lelkipásztor ment oda hozzá és ezt mondták: „Mi is mindannyian annak hatására tértünk meg az elmúlt 25-35 évben, hogy a George Street-en ez az ősz hajú kis ember megszólított bennünket és szórólapot adott.”A londoni lelkipásztor következő állomáshelye egy Karib-szigeteki gyülekezet volt, ahol misszionáriusoknak tartott előadást. Itt is elmesélte a történeteket. A tanítás végén három misszionárius állt fel és ezt mondták: „Mi is úgy fogadtuk el Krisztust, hogy 15-25 évvel ezelőtt találkoztunk ezzel az idős emberrel, aki tőlünk is ugyanezt kérdezte Sydney-ben, a George Street-en.”

A lelkipásztor ezután hazafelé vette az utat, de közben megállt Atlantában, hogy az ottani Naval Chaplin’s közösségben beszéljen. Egy három napos előadás sorozatot tartott itt is, ahol a hallgatóságból több, mint ezer ember az evangelizálásban szolgált. A előadások végén a közösség vezetőjével ebédelt, és tőle is megkérdezte: „Hogy lettél keresztény?” Így válaszolt: „Csodával határos módon. Eléggé vad életet éltem akkoriban, a haditengerészetnél szolgáltam, és éppen egy kikötőben állomásoztunk, Sydney-ben. Amint kikötöttünk, totál részegre ittam magam. Véletlenül rossz buszra szálltam és a George Street-en szálltam le...és amint leszálltam, hirtelen mintha egy szellem lépett volna elém. Egy kis öregember ugrott az orrom elé, a kezembe nyomott egy szórólapot és ezt mondta: „Elnézést uram, ön döntött már Krisztus mellett? Ha ma meghalna, a

mennyországba kerülne?” Abban a pillanatban elöntött az istenfélelem, a sokktól rögtön ki is józanodtam,

visszarohantam a kikötőbe, megkerestem a tábori lelkészt, és elfogadtam Krisztust.Ezután hamar elkezdtem a keresztény szolgálatot, és most itt vagyok, egy több mint ezer fős tábori lelkészcsapat vezetőjeként.”

A londoni pásztor egy fél évvel később Észak-Kelet India egy eldugott szegletében 5000 indiai misszionárius előtt tartott előadást. A végén, a konferenciát szervező egyik misszionárius, egy alázatos kis ember meghívta őt az otthonába, egy egyszerű kis lakásba egy egyszerű ebédre. A lelkipásztor meg kérdezte tőle: „Ön, mint egykori hindu, hogy lett keresztény?” Ezt felelte: „Igen kiváltságos helyzetben voltam. Az indiai diplomataként bejártam a világot és annyira hálás vagyok Krisztus bűnbocsánatáért és véréért, mert máskülönben nagyon szégyelleném magam az emberek előtt azért, amibe keveredtem. Éppen Sydney-ben, a George Street-en jártam, játékokkal és ruhákkal megpakolt szatyrokkal, amikor egy udvarias, ősz kis emberke lépett hozzám, nekem adott egy szórólapot és megkérdezte: „Elnézést uram, ön döntött már Krisztus mellett? Ha ma meghalna, a mennyországba kerülne?” Én köszönetet mondtam neki, de eléggé zavarónak találtam. Amikor hazaértem, fel is kerestem egy hindu papot, aki segíteni ugyan nem tudott, de ezt tanácsolta: „Csak hogy a kíváncsiságod megnyugodjon, itt van az utca végében egy kis keresztény missziós központ. Beszélj az ottani misszionáriussal.” Ez a tanács megváltoztatta az életem. A misszionáriussal való beszélgetés után ugyanis megtértem, azonnal felhagytam a hinduizmussal, és elkezdtem készülni a keresztény szolgálatra. Felmondtam a diplomáciánál, most pedig itt vagyok, és Isten kegyelméből egy missziós szolgálatot vezetek, ahol több százezer ember tért már meg Istenhez.”

Nyolc hónappal ezután a Crystal Palace-i baptista lelkipásztor éppen Sydney egyik déli külvárosában szolgált, ahol megkérdezte a helyi baptista gyülekezet vezetőjét: ”Hallottál már egy idős, ősz hajú kis emberről, aki a George Street-en osztogat traktátusokat?” „Igen,” felelte az, „Mr. Genor-nak hívják, de szerintem már abbahagyta, mert túl öreg és gyenge.” A lelkipásztor ezt mondta: „Szeretnék találkozni vele.” Két nappal később elmentek a kis ember lakásához, bekopogtak hozzá, és egy aprócska, törékeny, gyenge emberke nyitott ajtót. Behívta és leültette őket, csinált nekik egy teát, bár annyira gyenge volt, hogy a teás csészéből minduntalan kiöntötte a teát a keze remegése miatt. Amint elkezdtek beszélgetni, a londoni lelkipásztor elmesélte neki

az összes történetet, amit az elmúlt három évben róla hallott. A kis öregember pedig csak ült és közben könnyek csorogtak végig az arcán. Aztán ezt mondta: „Nos, az én történetem így szól: „Egy ausztrál hadihajón teljesítettem szolgálatot és meglehetősen kicsapongó életet éltem. Aztán egyszer, amikor nagyon nehéz helyzetbe kerültem és teljesen kétségbe estem, akkor az egyik munkatársam, akivel egyébként állandón

kötözködtem, meghallgatott és segített. Vele tértem meg, és az életem 24 óra leforgása alatt szinte teljesen megváltozott. Mivel annyira hálás voltam Istennek, megígértem Neki hogy attól kezdve nagyon egyszerűen, de naponta legalább tíz embernek bizonyságot fogok tenni, ha Isten erőt ad hozzá. Néha persze beteg voltam és akkor nem tudtam végezni ezt a szolgálatot, de más napokon behoztam. Nem lettem paranoiás miatta, de több, mint negyven éven keresztül csináltam. Miután nyugdíjba mentem, a legjobb helynek a George Street tűnt, mivel ott több száz ember megfordul. Sokan elutasítottak, sokan viszont elvették a traktátust. A negyven év alatt azonban egyetlen emberről sem hallottam, hogy megtért volna közülük, egészen mostanáig.”

Tudják, ez az igazi elkötelezettség. Amikor pusztán a Jézus iránti szeretetből szolgáljuk őt, miközben nem látunk eredményt. Utána számoltunk a dolognak, és kiderült, hogy ez az egyszerű, nem karizmatikus kis baptista hívő körülbelül 146100 ember életére lehetett befolyással és vihette őket közelebb Jézushoz. És biztos vagyok abban, hogy amit Isten ennek a lelkipásztornak megmutatott, az csak a jéghegy csúcsa. Isten tudja mennyien lehetnek még azok, aki így tértek meg és most hatalmas munkát végeznek a misszióban!

Mr. Genor két héttel később meghalt. El tudják képzelni, milyen jutalom várta őt a mennyben? Erősen kétlem, hogy valaha is a Karizma magazin címlapjára kerülhetett volna. Sőt, valószínűleg képes riport sem készült volna vele Billy Graham „Döntések” című újságjában, bár mindkettő remek kiadvány. Sydney déli részében élő néhány

baptistától eltekintve senki sem tudott Mr. Genor-ról, de az biztos, hogy a mennyben híres a neve. A mennyben ismerték Mr. Genort. El tudják képzelni, amint kiterítik előtte a vörös szőnyeget és megszólalnak a trombiták, amint hazatér...?

„Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké (Dán. 12,3)

http://misszio.freewb.hu/tortenetek