Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédben nem
vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét. (Jakab 3,2)
Jakab apostol a nyelv
bűneiről ír ebben a részben. Nyelvünkkel vétkezünk a legtöbbet. A nyelv nagyon
kicsi szerv, de sok mindenre képes. Olyan, mint a gyufa lángja, amely egy egész
erdőt felgyújthat. Beszédünkkel tudunk áldani és átkozni is, megbotránkoztathatunk
embereket, megörvendeztethetjük a körülöttünk élőket. Nagyon fontos, hogy kinek
mit mondunk, ha képesek vagyunk beszédben nem vétkezni: akkor az apostol
szerint az tökéletes ember, az egész testére zabolát tud tenni. Erre lenne
szükség.
Mily sok probléma származik a helytelen beszédből, a
sértegetésekből, a rosszindulatú pletykákból. Mire használjuk a nyelvünket?
Építünk vagy rombolunk vele? Hagyjuk, hogy elszabaduljon és fékezetlenül
rontson a másik emberen? Nem jól van ez így. Bizony sokszor elszabadul a
beszédünk és sok szomorúságot okozunk társunknak. Ha már tudjuk, milyen kárt
okozunk a másik embernek meggondolatlan beszédünkkel, akkor miért nem vesszük
magunkat takarékra? Ebből a hiábavalóságból is meg kell térni.
Csak az újjászületett ember képes visszafogni magát, sőt
természetessé válik számára a helyes beszéd, az építő gondolatok közlése, így
eleveníti meg társát beszédével. (Horváth Csaba)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.