"...megigazulnak ingyen az Ő kegyelméből..." (Róm
3,24).
Isten kegyelmének evangéliuma az ember lelkében mélységes
vágyódást, de ugyanolyan mély tiltakozást is ébreszt, mert az az üzenet, amit
hoz, cseppet sem kellemes. Az emberben olyanfajta gőg van, amely mindig csak
adni akar, de nehezére esik elfogadni. "Testemet a vértanúságra adom,
egészen Istennek szentelem: bármit szívesen megteszek, csak ne alázz le a
pokolra megérett bűnössel egy sorba és ne mondd, hogy csak annyit tehetek, hogy
ajándékképpen elfogadom Jézus Krisztus szabadítását."
Tudatára kell ébrednünk annak, hogy Istentől semmit sem
tudunk sem megszerezni, sem elnyerni; vagy elfogadjuk ajándékként, vagy meg
kell lennünk nélküle. A legnagyobb szellemi áldás az, ha tudjuk, hogy egészen
nincstelenek vagyunk, és amíg ide el nem jutunk, Urunknak nincs hatalma
felettünk. Nem tehet értünk semmit, ha azt gondoljuk, hogy elég a magunk
erejéből élnünk. A nincstelenség kapuján léphetünk csak be az Ő királyságába.
Amíg gazdagok vagyunk, amíg van valamink és a gőg és függetlenség útján járunk,
addig Isten semmit sem tehet értünk. A Szent Szellemet csak akkor nyerjük el,
amikor szellemileg kiéheztünk. Az isteni természet ajándékát a Szent Szellem
hozza létre bennünk. Ő adja át nekünk Jézus megelevenítő életét, amely belénk
helyezi az odafelvalót, és amint ez megtörténik, felemelkedünk abba a felülről
való birodalomba, ahol Jézus él (Jn 3,5).
Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.