Ige: Az okos, és a balga szüzek

 „Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa [Isten királysága] ama tíz szűzhöz, akik elővevén [és fogták] az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé [a vőlegény fogadására]. Öt pedig közülük eszes [okos; bölcs, meggondolt, értelmes] vala, és öt bolond [balga; ostoba; esztelen; meggondolatlan].  [ugyanis] Akik bolondok [balgák; ostobák; esztelenek; meggondolatlanok] valának, mikor lámpásaikat elővevék [és magukhoz vették], nem vivének magukkal olajat; Az eszesek [okosak; bölcsek] pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben [az ő korsóikban].

Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadnak [elálmosodtak; elbóbiskoltak] és aluvának [majd el is aludtak]. Éjfélkor pedig kiáltás lőn [kiáltás hangzott]: Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe [jöjjetek a fogadására]! Akkor [felébredtek és] felkelének mind azok a szüzek, és elkészíték [és rendbe hozták] az ő lámpásaikat. A bolondok [balgák; ostobák; esztelenek] pedig [így szóltak és] mondának az eszeseknek [az okosakhoz; a bölcseknek]: Adjatok nékünk [egy kis olajat] a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak [mert kialvóban vannak].

Az eszesek [okosak] pedig [így válaszoltak, és] felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek [is]; menjetek inkább az árusokhoz [vagyis a kereskedőkhöz], és vegyetek magatoknak. Mikor pedig venni [vagyis vásárolni] járnak vala [és azok az ostoba lányok még távol voltak], megérkezék a vőlegény; és [azok a lányok] akik készen valának, bemenének ővele a menyegzőbe [az esküvői vacsorára], és [azután] bezáraték az ajtó.

Később pedig a többi szüzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! Nyisd meg [nyiss ajtót] mi nékünk. Ő pedig felelvén [így válaszolt, és], monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket (Mát. 25,1-12)

Így folytatódik a figyelmeztetés: „Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek (lámpásaitok, vagy mécseseitek) meggyújtva; Ti meg (legyetek) hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urukat várják, mikor jő meg… hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki” (Luk. 12,35-36)

Hát: „Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok” (1 Thess. 5,6)  

Már Bemerítő Jánoson keresztül hangzik az ígéret: „Én ugyan vízbe merítelek be titeket megtérésre [hogy más felismerésre térjetek; a gondolkozás(mód) megváltoztatás végett], de aki utánam jő, [a nyomomba lép], erősebb [és hatalmasabb] nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok [alkalmas; megfelelő], és méltó; Ő Szent Szellembe és tűzbe merít be majd titeket” (Mát. 3,11;)

Amikor a kenetet – Isten erejét – megkapjuk, és akkor ezt mondja a Szent Szellem: „És néktek kenetetek van a Szenttől, és (ezt tudjátok is mindnyájan, és) mindent tudtok. És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok Őbenne (Más fordítás: de bennetek megvan az a kenet is, amelyet tőle kaptatok, ezért nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; sőt amire az Ő kenete tanít meg titeket, az igaz, és nem hazugság; és ahogyan megtanított titeket, úgy maradjatok meg Őbenne)” (1 Ján. 2,20)

Akkor így szól az Úr: „Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned (és semmi hibád sincsen)! Jöjj hozzám a Libanonról (a fehér hegyről), menyasszonyom, jöjj hozzám a Libanonról! Nézz le az Amáná csúcsáról (jelentése: az erős szövetség; a hűség, erősség; megbízhatóság, állhatatosság; az állandóan folyóról), a Szenír (jelentése: lámpás) és a Hermón csúcsáról (jelentése: „odaszentelés”, felszentelt), az oroszlánbarlangoktól, a párducok hegyeiről!” (Én. 4,7-8)

És utána már így biztat az Ige: „Örüljünk és örvendezzünk (és ujjongjunk), és adjunk dicsőséget néki (és dicsőítsük őt), mert eljött a Bárány menyegzője (és felkészült menyasszonya), és az ő felesége elkészítette magát, És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei (az Isten igaz igéi)” (Jel. 19,7)

De: „(Attól kezdve) Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani (vagyis megálltok kívül, és kezditek) az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg (az ajtót) nékünk; és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti” (Luk. 13.25)  

„… Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki” (Jel. 3,7)

Mert: „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába [az Isten királyságába]; hanem [csak az] aki cselekszi [és megteszi] az én mennyei Atyám akaratát” (Mát. 7,21)

Azok pedig kinn maradnak: „Kiknél megvan (mert megtartják, megőrzik) a kegyességnek [a hit, és istenfélelem, és szentség] látszata [és formája] (akik istenes életet színlelők ugyan), de megtagadják [és elutasítják, feladják] annak erejét [a csodatevő erőt (és a csodát cselekvő) képességet, és hatalmat]. És ezeket kerüld (és fordulj el ezektől)” (2 Tim. 3,5)