"...aki által nekem megfeszíttetett a világ, és én is a
világnak" (Gal 6,14).
Ha Krisztus keresztjébe igazán belemélyedek, nem lesz
belőlem önmagát figyelgető kegyeskedő, akit csak a saját tisztasága érdekel,
hanem Jézus Krisztus ügye lesz a fontos és az foglalkoztat majd. Urunk nem volt
remete, sem aszkéta, nem különült el a társadalomtól, de belsőleg mindig szabad
volt. Közelükben volt, de egy másik világban élt. Annyira benne élt a
hétköznapi életben, hogy korának vallásos emberei ezt mondták: nagyevő és
borivó ember. De Urunk soha nem engedte, hogy bármi beleavatkozzék Istennek
szentelt szellemi erejébe.
Meghamisítjuk az odaszentelődést, amikor tudatosan
elkülönülünk dolgoktól, hogy szellemi erőnket felraktározzuk, és későbbre
tartalékoljuk: ez reménytelen dolog. Isten Szent Szelleme sokak bűnét
eltörölte, még sincs igazi felszabadulás és teljesség az életükben. A vallásos
életnek az a fajtája, amit ma mindenfelé látunk, homlokegyenest más, mint Jézus
Krisztus erőteljes szentsége. "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e
világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." A világban kell lennünk,
de nem vagyunk a világból valók. Nem külsőleg, hanem életünk alapjaiban kell
szabadnak lennünk tőle.
Ne engedd meg soha semminek, hogy szellemi erőd
odaszentelésében feltartóztasson! Az odaszentelés a mi dolgunk. A megszentelés
Istené, és nekünk szabadon, de határozottan el kell döntenünk, hogy nem érdekel
más, csak ami Istent érdekli. Bonyolult dolgokat old meg, ha feltesszük a
kérdést: olyan ügy-e ez, amiben Jézus Krisztus is érdekelve van? Vagy a vele
szembenálló szellemiség érdekeit viszi előre?
Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.