Ez a történet egy katonáról szól, aki hazatért a vietnami
háborúból. San Frascisco-ból telefonált haza szüleinek....
- Megyek haza. Valamit még meg kell kérdeznem. Itt van velem
a barátom, szeretném, ha velem jöhetne ő is hozzánk.
- Természetesen - válaszoltak a szülők - szívesen látjuk őt
is.
- Valamit még tudnotok kell. - folytatta a fiú - Az én barátom
súlyos sebesüléseket szerzett. Egy aknára lépett, elvesztette egyik kezét és
lábát. Nincs neki hova menni és én nagyon örülnék, ha velünk lakhatna.
- Ez borzasztó fiam. Természetesen szívesen segítünk neki
lakást keresni.
- Nem, apa, anya. Azt akarom, hogy velünk lakjon.
- Fiam, - válaszolt az apa - nem tudod, mit kérsz tőlünk.
Valaki ilyen hátrányokkal óriási gondokat okozna nekünk. Van nekünk egy
életstílusunk, csak nem várod tőlünk, hogy miatta azt csak úgy megváltoztassuk.
Szóval gyere haza, de azt a srácot felejtsd el. Bizonyára képes lesz magáról
egyedül is gondoskodni.
A fiú rögtön letette a telefont és többször már nem
jelentkezett. Pár nap múlva a szülőket San Francisco rendőrségéről hívták. A
fiúk leugrott egy felhőkarcoló tetejéről és szörnyethalt. A rendőrség
öngyilkosságként zárta le az esetet.
A kétségbeesett szülők azonnal repülőre szálltak, hogy
azonosítsák fiuk holttestét. Felismerték őt és megdöbbenéssel vették tudomásul,
hogy a fiúknak hiányzott az egyik keze és a lába.
Legyen bátorságunk nem elfordulni azoktól, akiknek szükségük
van a segítségünkre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.