Ige: Zákeus megtérése:

 „Zákeus (jelentése: tiszta, ártatlan) pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem [kizsaroltam; hamis ürüggyel, vagy csalással elvettem], négy annyit adok helyébe [és a négyszeresét adom vissza neki]” (Luk. 19,8)

Már Mózesen keresztül így rendelkezett az Úr: „Mikor vétkezik valaki, és hűtlenséget követ el az Úr ellen, tudniillik eltagadja felebarátjának reábízott vagy kezébe adott (vagy attól elrabolt) holmiját, vagy megrabolja, vagy zsarolja felebarátját. Vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja, vagy valami miatt hamisan esküszik, akármi is az, amit az ember úgy cselekszik, hogy vétkezik vele: Mivelhogy azért bűnössé lett és vétkezett (és adóssá lett), térítse vissza az elrablottat, a mit rabolt, vagy a zsaroltat, amit zsarolt, vagy a reá bízottat, ami reá bízatott, vagy az elveszettet, amit megtalált. Vagy akármi legyen, amire hamisan esküdött, fizesse meg azt teljes értéke szerint, és hozzátoldva az ötödrészét, adja azt annak, akié volt, bűnbevallásának (és a jóvátételi áldozat) napján” (3 Móz. 6,2-5).

Isten Igéje azt is kijelenti, hogy ha egy másik ember ellen követ el bármilyen rossz dolgot valaki, az az Úr ellen vétkezik: „Mondd meg Izráel fiainak, hogy ha férfi, vagy asszony bármilyen vétket követ el, egy másik ember ellen, az az Úrral szemben válik hűtlenné, és így adós lesz, az ilyenek vallják meg vétküket, amelyet elkövettek, térítsék meg adósságukat teljes értékében, és tegyék hozzá még az ötödrészét, úgy térítsék meg annak, akinek tartoznak vele” (4 Móz. 5,6-7).

Arról is rendelkezik az Úr, hogy mi a teendő, ha valaki egy másik ember bárányát valaki elpusztítja: „A bárányért pedig négy annyit kell adnia, (vagyis négyszer annyit kell fizetnie) mivelhogy ezt művelte, és annak nem kedvezett, (és mivel könyörtelen volt)” (2 Sám. 12,6).

De ha valaki megtér, annak eltöröltetnek a vétkei: „S ha mondom a hitetlennek: halállal halsz meg; és ő megtér bűnéből és törvény szerint s igazságot cselekszik, és (törvény és igazság szerint él); Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár, (az életre vivő rendelkezéseket követi) többé nem cselekedvén gonoszságot: akkor élni fog, és meg nem hal. Semmi ő vétke, mellyel vétkezett, emlékezetbe nem jön néki; Követte a törvényt és az igazságot, tehát élni fog”. (Ezék. 33,14-16).

 És hogy milyen törvény szerint kell élni, azt az apostolon keresztül jelenti ki az Úr: „… a hit „törvénye” szerint.  (Róm. 3,27).

Az Igazságról, amelyet követni kell, így szól az Úr: „És a Szellem az, Aki bizonyságot tesz, mert a Szellem az igazság” (1 Ján. 5,6)