Ige: Isten szeretetéről

 „Az Isten pedig hatalmas [(dünatosz): erős, képes] arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét [hogy mindenféle kegyelmet bőségesen ontson rátok (kharisz: Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása)]; hogy mindenben [minden tekintetben], mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek. »bőven teljék minden jótettre«

[Más fordítás: Mert Ő is szívesen rátok zúdítja minden kegyelmét, és eláraszt jóságával. Annyira meg tud áldani benneteket, hogy minden körülmények között mindent megkapjatok, amire csak szükségetek van. Sőt, még azon felül is, hogy bőségesen adakozhassatok a rászorulóknak]” (2 Kor. 9,8.11).

Hogy [így] mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre [nagylelkűségre, (bőséges adakozásra)], amely általunk hálaadást szerez [szül; vált ki, (munkál)] az Istennek [Más fordítás: Ilyen módon fogtok mindenben meggazdagodni, hogy mindig bőkezűen tudjatok adakozni a rászorulóknak. Ez pedig — rajtunk keresztül — azt fogja eredményezni, hogy akik kapják, hálát adnak érte Istennek].

Mert e tisztnek szolgálata [ez az Úrért végzett szent munka] nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki [tölti be], hanem sok hálaadással bőséges az Isten előtt »hanem sokak hálájától megsokasítva ömlik Isten felé«.

[Más fordítás: Mert ez a szolgálat, amit ti az adakozással végeztek, kettős haszonnal jár. Egyrészt Isten népének segíttek vele. Másrészt azok, akik az adományokat kapják, hálásan megköszönik Istennek]; Amennyiben e szolgálatnak próbája [(dokimé): bizonysága] által dicsőítik az Istent a ti Krisztus evangéliumát [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, a győztes hadvezér érkezésének híre] (meg)valló engedelmességetekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívűségetekért [nagyvonalúságotokért (koinónia): közösségvállalásotokért)]

»Más fordítás: Mert szolgálatotokon keresztül, mellyel arról tesztek bizonyságot, hogy magatokat a Krisztus örömüzenetének összhangzó szellemmel alávetitek, mely vagyonotokat velük és mindenkivel közössé teszi, arra indítja őket, hogy Istent dicsőítsék; Ha tehát kitartotok a jótékonykodásban, Istent magasztalják érte, mivel készségesen vallomást tettetek Krisztus evangéliumáról, és bőkezűségetekkel kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel való közösséget« (2 Kor. 9,11-13).

Ezért: „Minden gondotokat (aggályosság, nyugtalanság, gond, aggodalom) ő reá vessétek (minden gondotokkal forduljatok hozzá), mert néki gondja van (gondot visel) reátok (törődik veletek, gondoskodik)” (1Pét 5,7).  

Már Dávid is azt vallja, hogy: „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. (Zsolt. 23,1)