Ige: A hű szolga

„Kicsoda hát a hű [és megbízható] és bölcs [okos; értelmes; és eszes] (rab)szolga, akit az ő ura gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt

[Más fordítás: Az, akit azért rendelt a többi szolgája fölé az ura, hogy idejében (hogy kellő időszakban) odaadja nekik az ételüket (a táplálékot, az eledelüket].

Boldog az a (rab)szolga, akit az ő [visszatérő, hazatérő] ura, mikor haza jő, ily [és ebben a] munkában [ebben a tevékenységben] talál.

Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt [és ura meg fogja bízni egész vagyona kezelésével].

Ha pedig ama gonosz (rab)szolga így szólna az ő szívében: Halogatja [és elhalasztja] még az én uram a hazajövetelt [Más fordítás: ha azonban a rabszolga hitvány és szívében (vagyis magában) ezt mondja: késik (elidőzik) az uram];

És az ő (rab)szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel [és a korhelyekkel] pedig enni és inni kezdene:

Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja [és nem is sejti],

És kettévágatja [kegyetlenül megbünteti, és kettéhasítja] őt, és a képmutatók [a kétszínűek] sorsára juttatja [és s részét a képmutatók között jelöli ki majd]; ott lészen sírás [jajgatás] és fogcsikorgatás” (Mát. 24,45-51)