Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Egy szombat reggel egy kisfiú a homokozójában játszott. Ott
volt nála egy doboznyi autója és teherkocsija, a műanyagvedre és egy fényes,
piros műanyag lapát.
Ahogy utakat épített, és alagutakat ásott a puha homokban,
talált egy nagy követ a homokozó közepén. A fiúcska körülásta a követ, és így
sikerült kiszabadítania a homokból. Nem csekély vesződséggel nyomta-taszigálta
a követ a lábával. (A fiúcska nagyon kicsi volt, a kő meg nagyon nagy.) Amikor
a homokozó láda falához ért a kővel, azt látta, hogy nem tudja átgurítani
rajta.
A kisfiú csak tolta, nyomta, és a lapáttal feszítve emelte,
de valahányszor azt gondolta, hogy előbbre jutott, a kő megbillent, és
visszaesett a homokozóba. A kisfiú morgott, küszködött, taszította, lökte - de
csak annyit ért el, hogy a kő visszagurult, és meghorzsolta pufók ujjait.
Végül csalódottságában sírva fakadt.
Közben édesapja a nappali ablakából követte az események
alakulását. Ahogy eleredtek a könnyek, egy óriási árnyék vetődött a homokozóban
a sírdogáló kisfiúra. A fiúcska édesapja volt az. Szelíden, de határozottan
kérdezte:
- Fiam, miért nem vetettél be minden rendelkezésedre álló
erőt?
A kisfiú megsemmisülten zokogta:
- De hát azt csináltam, apa, hát azt csináltam! Minden
erőmet beleadtam!
- Nem, fiam - helyesbített az apa kedvesen. - Nem adtad bele
minden erődet. Nem kértél meg engem!
Azzal az édesapa lehajolt, megragadta a követ, és kirakta a
homokozóból.
A mi Atyánk kész megadni nekünk azt az erőt, amire
szükségünk van az akadályok leküzdéséhez és ahhoz, hogy nagy dolgokat vigyünk
véghez Őérte. „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a
nyomorúságban" (Zsolt 46,2).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.