2012. június 6.

A szomorúságról


Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. (2Kor 7:10)

A mai Bibliai szakaszban kétféle szomorúságról olvasunk, mert ezt a nagyon sokféle emberi érzésünket az Ige két alapvető csoportba foglalja. Ez tükrözi is a Szentírás szomorúsághoz való hozzáállását és ezzel az élő Isten elgondolását erről. Ez sokat segíthet nekünk viszont abban, hogy feldolgozzuk és próbáljunk gyógyírt keresni ezen érzéseinkre.

Az Igében arról olvasunk, hogy az egyik része a szomorú érzéseknek a világ szerinti szomorúság. Mióta a világba bekerült a bűn, az első emberpár vétke miatt, az ördög a szomorú érzésekkel fogva akar tartani. El akarja venni az örömünket, el akarja rabolni a reménységünket. Ki akarja semmizni az embert.

Megjelenhet ez úgy is, hogy valaki nincs mélyen érzelmileg, de mégis közömbös. Nem érdekli semmi. Végzi a rutinszerű tennivalóit, de nincs igazi örömérzése. A közömbösség is egyik változata a szomorúságnak, amikor nincsenek különösebb céljai valakinek az életben és közömbös az emberi kapcsolataiban, de Istennel kapcsolatosan is.

Nem érez késztetést az imádságra, az Ige nem üzen neki semmit, közömbös az Úr iránt a szíve. A világ szerinti szomorúság keserűvé tesz. A világ szerinti szomorúság, írja itt Pál apostol, végső formájában halált szerez, mert nem az életről beszél. (Berencsi Balázs)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.