A megszentelődés után a következő nehézség, hogy
megállapítsd, mi a célod az életben, hiszen Isten Szent Szelleme által belevont
a saját terveibe. Most úgy használ téged saját céljaira szerte a világban, mint
ahogyan Fiát használta megmentésünkre. Ha nagy dolgokat kívánsz magadnak -
"Isten engem erre vagy arra hívott el..." - akkor korlátot állítasz
Istennek abban, hogyan használjon téged. Amíg saját jellemed vagy becsvágyad
érdekében teszel valamit, addig nem tudsz azonosulni Isten érdekeivel. Csak
akkor jutsz el ide, ha végleg elszakadsz a magadra gondolástól és engeded, hogy
Isten a neked szánt helyre tegyen az Ő világra szóló tervében. Mivel az Úrnak
engedve jársz-kelsz, sohasem értheted meg útjaidat előre.
Meg kell tanulnom, hogy életem célja Istené, nem az enyém.
Isten az Ő saját, magasztos szempontjai szerint használ engem, és amit tőlem
vár, csupán annyi, hogy bízzam benne. Amikor már nem mondogatom Istennek, hogy
én mit akarok, arra használhat fel engem, amire Ő akar - akadály nélkül:
felmorzsolhat vagy felemelhet, mindent megtehet, amit jónak lát. Az én dolgom
csak annyi, hogy bízzam benne és az Ő jóságában. Az önsajnálkozás az ördögtől
van, ha kisiklom erre a vágányra, Isten nem illeszthet be a terveibe. Akkor
saját világomat élem a világban, és Isten sohasem emelhet ki belőle, mert
félek, hogy kint megfagyok.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.