"Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé
nem én, hanem él bennem a Krisztus" (Gal 2,20).
Ezek a szavak azt jelentik ki, hogy saját magam töröm össze
függetlenségemet és alárendelem magam az Úr Jézus felsőbbségének. Senki sem
teheti ezt meg helyettem, nekem magamnak kell megtennem. Lehet, hogy Isten
eljuttat eddig a pontig 365-ször egy évben, de nem teheti meg helyettem. Ez azt
jelenti: Istentől való egyéni függetlenségem maghéját feltöröm és
személyiségemet a vele való egységre felszabadítom - nem saját céljaim
érdekében, hanem a Jézushoz való feltétlen hűség kedvéért. Itt már nincs helye
vitának, mikor végre eljutottam idáig. Nagyon kevesen ismerünk valamit is a
Krisztus iránti hűségből: "Énérettem!" (Márk 13,9; Lk 21,12; Mt
10,18). Ez az, ami a szentet rendíthetetlenné teszi.
Bekövetkezett már ez az áttörés nálad? A többi mind kegyes
csalás. Egyetlen ponton kell döntened: át akarod-e adni magad, alá akarod-e
rendelni magad Jézus Krisztusnak anélkül, hogy feltételeket szabnál, hogyan
történjék meg ez az áttörés? A magam érvényesítési szándékát is megtagadom és
amint eddig a pontig eljutottam, egyszerre megtörténik a természetfölötti eggyé
válás Jézussal, és a Szent Szellem félreérthetetlenül bizonyságot tesz róla:
"Krisztussal együtt megfeszíttettem."
Vele megfeszítve lenni annyit jelent, hogy a saját jogaimat
önként feladom, és Krisztus rabszolgája leszek. Itt kezdődik a szent élete.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.