Márta hitt abban a hatalomban, amivel Jézus Krisztus
rendelkezett, hitte, hogy meggyógyíthatta volna a bátyját, ha ott lett volna.
Azt is hitte, hogy Jézust különös mély bizalom kapcsolja össze Istennel és amit
kér, Isten megadja neki. De neki magának lett volna szüksége arra, hogy
bensőségesebb, személyesebb legyen a bizalma Jézus iránt. Hite programjának
beteljesedését a jövőbe helyezte. Jézus azonban tovább vezette őt, amíg hite
személyes tulajdonává nem lett, végül aztán lassan sajátos örökséggé erősödött
meg: "Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus!"
Veled is ehhez hasonlóan bánik az Úr? Téged is ránevel a
vele való személyes meghittségre? Hadd vésse beléd is ezt a kérdést:
"Hiszed-e ezt?" Mi a kételkedésed tűzpróbája? Eljutottál-e már
életkörülményeidben te is ilyen megoldhatatlan útszakaszra, mint Márta, ahol
hited programja személyes hitté kezd alakulni? Ez semmiképp sem történhetik meg
addig, amíg személyes nehézségeid következtében személyes problémád nem támad.
A hit állásfoglalást jelent. Az észhit programja szerint
csak magamban bízom és kizárok minden egyebet, ami nem egyeztethető össze ezzel
az állásfoglalással. A személyes hitben erkölcsileg rábízom magam a hitnek erre
az útjára és vonakodom bármiben is megalkudni. A hit egyéni útjára jutva pedig
szellemileg rábízom magam Jézus Krisztusra és elhatározom, hogy ebben a
dologban egyedül az Úr uralmát ismerem el.
Amikor szemtől szemben állok Jézus Krisztussal és Ő azt
mondja nekem: "Hiszed-e ezt?" - rájövök, hogy a hit olyan egyszerű,
mint a lélegzetvétel és megdöbbenek rajta, miért voltam olyan ostoba és miért
nem bíztam benne már előbb is.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.