Osteen John :AZ ÉLŐ VÍZ FOLYAMAI /részlet a könyvből/

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Egy nap gyülekezetünk egyik elöljárója próbára akart tenni, talált számomra egy próbatételi esetet. Egy próbatételi esetnek, valamilyen kifejlődött halálos betegség igen alkalmas, mondjuk a rák, szívbaj, tuberkulózis, leukémia, gyógyíthatatlan fertőzés. Ilyent ugyanis nem olvasunk a Bibliában, Jézus gyógyításai között. Ezzel ki lehet próbálni a bibliai igazságok helytállóságát. Ebben az esetben egy súlyos szívbeteg volt, akit elém hoztak. Az elöljáró testvérem előkészítette a látogatást, én meg vettem a kis olajos szelencémet, és vele mentem. Úgy gondoltam: „Biztosan meglátják most a gyógyulást, és hinni fognak”!

-És mi történt? Imádkoztam, és néhány nap múlva meghalt a beteg! – hála Istennek, ő teljesen készen volt a távozásra. Így hát úgy éreztem magam, nekem is jobb lett volna vele együtt elmenni a mennybe, mint itt maradni, ebben a kényes helyzetben. Igen nehéz szakaszon kellett átjutni a csodák, és a gyógyulás folyóinak megindulásakor.

Nem ember az, aki a csodát és gyógyítást teszi, hanem ISTEN!!
Hatalmának folyama az Ő uralma alatt áll, és annak adja azt, akinek akarja.

Nem adtam fel a dolgot. Néhány hét múltán egy nagy, kifejezetten gyógyítási alkalmat készítettem elő a saját baptista gyülekezetemben. A betegek előrehívását terveztem, hogy olajjal megkenve rájuk helyezzem kezem a gyógyulásuk érdekében. Meg is jegyezte valaki: ez teljesen szokatlan, egy baptista gyülekezetben. Valóban, olyan, mintha valaki a római Vatikánban egy táncoló, ujjongó, hangos „Jerikói körmenet”-et csinálna. Sohasem felejtem el ezt a vasárnapot, de a gyülekezet sem! Előre hívtam a betegeket, és ők jöttek. Soha nem gondoltam, hogy ilyen sokan szenvednek a betegségtől egy baptista gyülekezetben együtt levők közül. Amint előrejöttek, válogatás nélkül mindenkire rátettem a kezemet, és olajjal megkentem. És mind ugyanolyan betegen ment vissza a helyére, mintha semmi sem történt volna. Életem egyik legsötétebb napja ez volt. Ma nevetek együgyűségemen, de akkor sírtam.

Az Úrhoz fordultam utána: „Miért nem gyógyult meg senki?” - Szívemben kialakult a válasza: „Hirdesd az én Igémet, a többit bízd Énrám!” Eddig azt mondtam el, hogy mit képes Isten tenni, de nem mondtam el az aznapra szóló üzenetét, ami felkészíthette volna szívüket a csoda elfogadására.

A Róma 10:17-ben azt mondja a Biblia: „A hit tehát hallásból van, a hallás, pedig a Krisztus beszéde által!”

Így hát Isten szavát teljes hittel hirdettem tovább, megosztottam a hallgatósággal, amire Isten feljogosított, és éreztem, ahogyan az eljut a szívükig.

Egyik csütörtök este különleges jelenlétét éreztem az Úrnak, a szolgálatom során. Az evangéliumokról szóltam, milyen dicsőséges volt Jézussal járni, amint azt a négy evangélium visszaadja. Megéreztem, amint Jézus belép közénk a gyülekezetbe. Az első padban ült egy mozgássérült gyermek. A lába, és a bokája rendellenes növésű volt, és évek óta ortopéd cipőt hordott. A bokái teljesen merevek, és mozgásképtelenek voltak.

Azon az estén éreztem, ahogyan megindulnak a csodák folyói. Jézus megérintette őt, és bokái hangosan roppantak, és azonnal tudott járni!
A hír azonnal széjjelfutott. A folyam megindult. Isten népe felismerte a VALÓSÁGOT