Kiálts szabadításért, és köszönd meg azt!
„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én
megszabadítlak, és te dicsőítesz engem" (Zsolt 50,15).
Ez aztán az ígéret!
Beköszöntött a
„nyomorúság ideje". Ilyenkor nappal is sötét az ég, és minden óra
sötétebbnek látszik az előzőnél. Ilyenkor igazán időszerű ez az ígéret: a
felhős napokra íratott.
Íme, Isten bátorító
tanácsa: „hívj segítségül engem!" Fölösleges kellene hogy legyen ez a
figyelmeztetés, hiszen szüntelenül ezt kellene tennünk, egész nap és mindennap.
Mekkora kiváltság, hogy segítségül hívhatjuk Istent! Milyen bölcs az, aki él
ezzel a kiváltsággal, és milyen ostoba, aki emberekhez szaladgál segítségért!
Az Úr kérlel, hogy tárjuk elé ügyünket. Ne habozzunk hát,
hanem siessünk ezt megtenni.
Íme, vigasztaló
ígérete: „Megszabadítlak téged". Akármi legyen is a nyomorúságunk, Isten
kivétel nélkül minden esetben teljes, biztos és boldogító szabadulást ígér. Ő
maga akar megszabadítani minket. Mi hiszünk ebben, és az Úr megjutalmazza
hitünket.
De ne feledkezzünk
meg a végéről sem: „és te dicsőítesz engem".
Bárcsak valóban megtennénk ezt, és szabadítása után hálásan
dicsérnénk szabadító Urunkat!
És mert szabadítását
előre ígéri, már előre is dicsőíthetjük Urunkat azért, hogy meg fog
szabadítani.
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.