Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Ütött-kopott volt, s az árverező Úgy hitte, fáradni kár.
Mégis kezébe vette a vén hegedűt, S mosolyogva mutatta fel.
– Hölgyeim és uraim, figyelmet kérek! Lássuk, a licitálást
ki kezdi?
Egy dollár, ott hátul, kettő, igen! Csak kettő? Ki ad
hármat? Három dollár először, és másodszor is...
Már koppant volna a kalapács, de mégsem, A terem végéből ősz
hajú férfi lépett közelebb, s felemelte a vonót; letörölte a port az ódon
hangszerről.
Felhangolta a megereszkedett húrokat. Tiszta és édes dallam
kelt szárnyra, akár egy égi angyal éneke.
Elhallgatott a muzsika, s az árverező Furcsán fojtott hangon
szólt:
– Ki ad többet a régi hegedűért? Felmutatta a hangszert és a
vonót.
– Ezer dollár, ki ad érte kettőt? Kétezer dollár! Ki ad
hármat?
Háromezer először, háromezer másodszor, háromezer
harmadszor!
Tapsolt a terem, de valaki bekiabált:
– Nem értem, mitől ez a hirtelen értéknövekedés?
Nem váratott magára a válasz:
– A mester érintésétől.
Sok emberélet, akár a lehangolt húr, Ütött-kopott, vétkektől
szennyes. Megkaphatja bárki olcsón, bizony, mint az avítt hegedűt. Egy tál
lencse, pohár bor, perdül a kocka – és sodródik tovább. Az ára szinte semmi, s
kis híján koppan már a kalapács. Ám jő a mester, s a tudatlan tömeg nem érti,
mitől a hirtelen változás, a lélek értékét megezerszerezi.
Pedig egyszerű: a mester érintésétől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.