2012. június 18.

Lukács evangélium 17. Fejezet: Botrányok, botlások, bűnre csábítások (szerkesztett)


Luk. 17,1 Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, [és elkerülhetetlen] hogy botránkozások [azaz: botrányok, botlások, bűnre csábítások] ne essenek [és hogy kelepcék ne készüljenek]; de jaj annak, aki által esnek [aki azokat készíti, és aki által eljönnek].

»Más fordítás: Biztos, hogy fognak olyan dolgok történni, amelyek bűnbe viszik az embereket, de nagyon rossz lesz annak, aki miatt ez történik«

Jobb [és elviselhetőbb volna] annak, ha egy malomkövet vetnének a nyakába, és ha a tengerbe vetnék, hogysem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson [és tőrbe csaljon, hitszegésre (aposztáziára) vagy elégedetlenségre csábítson, botlásba és bűnbe vigyen]

 [Vigyázzatok, és ügyeljetek magatokra; óvakodjatok tőlük], és őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia [a te testvéred] vétkezik ellened, [hibázik, vagy mulasztást követ el, vagy megsért, figyelmeztesd], és dorgáld meg őt; és ha megtér [ha megbánja, és más felismerésre tér, és ha gondolkozását megváltoztatja], bocsáss meg néki.

És ha egy napon [vagy ha naponta] hétszer vétkezik ellened [és hibázik, vagy mulasztást követ el, vagy megsért], és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam [más felismerésre jutottam]; megbocsáss néki

Luk. 17,5 És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed [és erősítsd] a mi hitünket!

Luk. 17,6 Monda pedig az Úr: Ha annyi [és ha akkora] hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának [vagy ennek a feketeszederfának]: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál [és eressz gyökeret] a tengerbe; és engedne [vagyis engedelmeskedne, és  szót fogadna] néktek

Luk. 17,7 Kicsoda pedig ti közületek az, aki, ha egy (rab)szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő [és jöjj ide hamar], ülj [vagyis dőlj] asztalhoz?

Luk. 17,8 Sőt nem ezt mondja-e [inkább] néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj [fel] nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?

Luk. 17,9 Avagy megköszöni-é [netán hálával tartozik-e] annak a (rab)szolgának, hogy azt művelte [hogy megtette], amit néki parancsolt [hogy megtette rendelkezéseit]? Nem gondolom [és nem hinném].

Luk. 17,10 Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek [és ha teljesítettétek mindazt], amik néktek parancsoltattak [és amit rendeltek nektek], mondjátok, hogy: Haszontalan (és mihaszna rab)szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük

[Más fordítás: Értéktelen / haszontalan / semmirekellő / alkalmatlan rabszolgák vagyunk, akik nem hoztunk hasznot, csak annyit tettünk, amit tartoztunk megtenni]

Luk. 17,11 És lőn [vagyis az történt], hogy mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samária és Galilea között haladt át.

Luk. 17,12 És mikor egy faluba beméne, szembejött vele tíz bélpoklos [vagyis tíz leprás] férfi, kik távol megállnak:

Luk. 17,13 És felemelik szavukat [és kiáltozva kérték], mondván: Jézus, Mester, [irgalmazz nékünk; szánj meg minket, és] könyörülj rajtunk!

Luk. 17,14 És mikor őket [észrevette], és meglátta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, [vagyis az történt], hogy míg odamennek, megtisztulnak.

Luk. 17,15 Egy pedig ő közülük, mikor [észrevette, és] meglátta, hogy meggyógyult, visszatért, [fennhangon] dicsőítvén az Istent nagy szóval [és Istennek hangos dicséretével az ajkán];

Luk. 17,16 És arccal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az [az ember] Samáriabeli vala.

Luk. 17,17 Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? Hol van a többi kilenc?

Luk. 17,18 Nem találkoztak [és nem akadt más] akik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?

Luk. 17,19 És monda néki [az Úr]: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott [megmentett, meggyógyított, vagyis üdvözített]

Luk. 17,20 Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa [az Isten Királysága] nem szemmel láthatólag [nem szembetűnő módon] jő el. [Más fordítás: mert az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá; és nem megfigyelhető módon jön el. Természettudományos értelemben nem vizsgálható, nem lehet tudományos kutatás tárgyává tenni, és nem úgy jön el, hogy az ember azt kiszámíthatná]

Luk. 17,21 Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa [az Isten királysága, királyi uralma] közöttetek van]

Luk. 17,22 Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok [és szeretnétek] látni akár egyetlen egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.

Luk. 17,23 És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; de ne menjetek el [oda], és ne kövessétek [és ne fussatok utána]:

Luk. 17,24 Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik [és megvilágítja az eget]; úgy lesz [és olyan lesz] az embernek Fia is az ő napján

[Más fordítás: Mert ahogyan a villám cikázik, és az ég aljától az ég aljáig egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az emberfia is az ő napján]

Luk. 17,25 De előbb [még] sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől [mert kell, hogy ez a nemzedék elvesse, és elutasítsa őt, mint olyant, aki a próbát nem állja meg].

Luk. 17,26 És miként a Noé [jelentése: nyugalom, vigasztalás megnyugvás] napjaiban lett [és ahogyan a Noé napjaiban történt], úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.

Luk. 17,27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mindama napig, amelyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte [és mindenkit elpusztított].

Luk. 17,28 Hasonlóképpen, mint a Lót [jelentése: lepel, fátyol vagy égés] napjaiban is lett [és éppen úgy lesz, mint ahogy lót napjaiban történt]; ettek, ittak, vettek [vásároltak], adtak [eladtak], ültettek, építettek;

Luk. 17,29 De amely napon kiment Lót Szodomából [jelentése: körülzárás, körülzárt hely; égő; fás tájék], tűz és kénkő esett [vagyis kéneső hullott] az égből, és mindenkit elvesztett [és mindenkit elpusztított]:

Luk. 17,30 Ezenképpen lesz [és ugyanez fog bekövetkezni] azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik

[Más fordítás: Így történik majd azon a napon is, amelyen az Emberfiáról a lepel lehull, és lelepleződik]

Luk. 17,31 Az nap, aki a háztetőn lesz, és az ő holmija [az ő javai] a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és aki a mezőn, azonképpen ne forduljon hátra [és ne térjen vissza].

Luk. 17,32 Emlékezzetek Lót feleségére!

Luk. 17,33 Valaki igyekezik az ő életét megtartani, [(szódzó): vagyis saját magát üdvözíteni] elveszti [(apollümi): elpusztítja, tönkreteszi, megsemmisíti, romlásba viszi] azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti [életre szüli, feltámasztja] azt.

[Más fordítás: Ha valaki azt keresi, hogyan menthetné / tarthatná meg a maga számára az életét, az elpusztítja, azaz: halálra adja az életét. Aki pedig elpusztítja, vagyis halálra adja az életét, az életben tartja / feltámasztja / életre kelti]

Luk. 17,34 Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik [egyiket magukhoz veszik, Isten elfogadja, magáénak nyilvánítja], és a másik elhagyatik [a másik elvettetik, mert az egyik a kettő közül másféle, másfajta, idegen].

Luk. 17,35 Két asszony őröl együtt [ugyanazon a helyen]; az egyik felvétetik [az egyiket magukhoz veszik, Isten elfogadja, magáénak nyilvánítja], és a másik elhagyatik [a másik elvettetik, mert az egyik a kettő közül másféle, másfajta, idegen].

Luk. 17,36 Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik [az egyiket magukhoz veszik, Isten elfogadja, magáénak nyilvánítja], és a másik elhagyatik [a másik elvettetik, mert az egyik a kettő közül másféle, másfajta, idegen]

Luk. 17,37 És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: ahol a test [(ptóma): ahol a dög, az élettelen test, a hulla], oda gyűlnek a saskeselyűk [a saskeselyűk a démonok szimbólumai]





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.