Két barát ment a sivatagban.
Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát
képen törölte a másikat, aki megsértődött, és anélkül, hogy szólt volna bármit
is, beleírta a homokba:
"Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"
Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol
elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani
kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste:
"Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"
Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat,
megkérdezte:
- Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted.
Miért?
A másik azt válaszolta:
- Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a
megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk, véssük
kőbe, hogy senki se törölhesse el.
TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI, A JÓSZERENCSÉDET PEDIG
KŐBE VÉSNI! Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz,
egy pillanat műve.
Megszeretni egy nap elég, de az illető elfelejtéséhez már
lehet, hogy kevés egy élet is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.