A kétféle szomorúság

A kétféle szomorúság

 Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. (2Kor 7:10)

Van egy olyan fajta szomorúság, ami az életet munkálja. S egyben ez a Szentírásban Isten meghökkentő üzenete az embernek, ami érdekes fordulatot hozhat a szomorú érzéseink terén. Mi az Isten szerinti szomorúság? Az Ige itt azt tanítja, hogy ez az, ami megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre. Figyeljük meg: szomorú érzések, és mégis életet munkálnak.

Áldott dolog, ha valakinek az életében Isten kimunkálja ezeket az érzéseket. Mert ez a szomorúság nem letör, hanem a legnagyobb mélységben nyitott a vigasztalásra.

A világ szerint szomorú ember elzárkózó, megvigasztalhatatlan, de az Úr szerinti megszomorodás egy egészen más állapot, ahol Isten a legmélyebb szívbéli elhagyottságban is életet munkálhat. Ilyen a bűnbánat érzése is, ami ugyancsak szomorúság, mégis megbocsátást munkál, helyreállítja az Úrral a kapcsolatunkat. S éppen ennek következtében költözik igazi, elmélyült öröm a lelkünkbe. Van egy szép ének erről, ami érdekes módon egy halom szomorú érzést tartalmaz, mégis reményt kelt:

Sokszor úgy érzem összeroskadok,

Többé nem lesznek jó és szép napok.

Nem süt rám a napsugár,

Nem lesz többé tél, se nyár,

Lelkem terhével egyedül vagyok.

Éjszakák törnek rám,

És én úgy érzem megfolyt a magány.

Félelem, fájdalom,

Kínozza lelkem,

hogy el sem mondhatom.

Megpróbáltam,

hogy nagy dolgot teszek:

Minden emberhez nagyon jó leszek,

És ha megbántanak

nem lesz szívemben harag,

Ez sem oldotta meg terhemet.

Mit tegyek ezután?

Mikor tűnik fel újra szivárvány?

Lesz-e még megoldás,

Vagy csak a négy fal vesz körül, semmi más?

Van egy út, amit Isten készített,

Csak ott lelsz nyugtot és békességet.

Ez az út, a kereszt, ahol Isten szent Fia,

Minden emberért életét adta.

Még ma jöjj, ahogy vagy,

Hisz Jézus Krisztus téged is elfogad.

Félelem, fájdalom,

Eltűnnek végleg,

s te élhetsz szabadon.

(Berencsi Balázs)