Ige: Noé idejében

"Amikor az Emberfia ismét eljön a földre, hasonló lesz a helyzet, mint Noé idejében volt].

Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne. [És semmit sem sejtettek] és semmit nem vesznek vala észre [nem eszméltek fel; és nem is gondoltak rá], mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá [elsodorta]: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele [visszajövetele, megérkezés, megjelenése] is

 [Más fordítás: Az emberek addig nem tudták, mi fog történni, és nem ismerték fel a veszélyt, amíg a vízözön oda nem ért, és el nem pusztította őket (valamennyiüket). Ugyanígy lesz, amikor az Emberfia eljön a földre]” (Mát. 24,27.37-39).

Noé napjairól így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „És (amikor) látá az Úr, hogy megsokasult (elhatalmasodott) az ember gonoszsága a földön, és (hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, és) hogy szíve gondolatának minden alkotása (is) szüntelen csak gonosz. A föld pedig romlott (és mind romlottabb) vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással. Tekinte azért Isten a földre (és látta), és ímé meg vala romolva (hogy mennyire megromlott), mert minden (hús)test megrontotta vala az ő útját (mert mindenki rossz útra tért) a földön. Monda azért Isten Noénak: Minden (hús)testnek vége elérkezett előttem (elhatároztam, hogy minden élőnek véget vetek), mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általuk: és ímé elvesztem (elpusztítom) őket a földdel egybe (a földdel együtt)” (1 Móz. 6,5.11-13).

 De: „Hit által kapott kijelentést Noé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett” És így Noé megmenekült családjával együtt, az Úr tanácsa által elkészített bárkában: „Beméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és fiainak feleségei ővele a bárkába, az özönvíz elől” (1 Móz. 7,7).

„És oda vesze minden földön járó/mozgó (hús)test, madár, barom, vad, és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat (minden féreg); és minden ember. Mindaz (meghalt), aminek orrában élő lélek (élet) lehelete vala, a szárazon valók közül (ami a szárazföldön élt) mind meghala. És eltörle az Isten minden (élőt), állatot, amely a föld színén vala (minden élőt), az embertől a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetnek a földről; és csak Noé marada meg, és azok akik vele valának a bárkában” (1 Móz. 7,21-23).

Péter apostol is erről tesz bizonyságot, és egyben figyelmezteti a minden korban élő hívőket: „Nem kímélte meg az őskor világát sem, hanem csak Noét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel borította el az istentelenek világát” (2 Pét. 2,5).

De: „Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó időben (az utolsó napokban) csúfolkodók támadnak (akik mindenből gúnyt űznek), akik saját kívánságaik szerint járnak (élnek), És ezt mondják (és ezt kérdezgetik): Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva. Mert készakarva nem tudják azt (mert rejtve marad előttük, és szándékosan meg is feledkeznek róla), hogy egek régtől fogva voltak, és föld (is), mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára. Amelyek (az isteni szó) által az akkori világ (özön)vízzel elboríttatván (elárasztva) elveszett (elpusztult). A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek (és megmaradtak), tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának (pusztulásának) napjára” (2 Pét. 3,3-7).

Ugyanígy: „Elhamvasztotta és pusztulásra ítélte Szodoma és Gomora városát, intő példaként azoknak, akik istentelenül (vagyis Isten nélkül) élnek. Viszont az igaz (Isten által megigazultnak nyilvánított) Lótot megszabadította, aki szenvedett az elvetemültek kicsapongó viselkedésétől. Mert ennek az embernek az igaz lelke napról napra gyötrődött közöttük gonosz cselekedeteiket látva és hallva. Éppen így meg tudja szabadítani az Úr a hívőket a megpróbáltatásból, a gonoszokat pedig büntetések között tudja megtartani az ítélet napjára” (2 Pét. 2,6-9).

És Júdás apostol így ír erről: „Ugyanígy Szodoma és Gomora, meg a körülöttük levő városok, amelyek ezekhez hasonló módon paráználkodtak (és kicsapongó, züllött életet éltek), és idegen (hús)test utáni kívánság hajtotta őket, például (mintául) szolgálnak, amikor az örök tűz büntetését elszenvedik” (Jud. 1,7).

Ezékiel prófétán keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy mi volt az ok, amely kicsapongó, züllött élethez vezette őket: Az volt a bűne… Szodomának, kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála… (de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg), és a nyomorultat és a szegényt mégsem támogatta. Felfuvalkodtak, utálatos dolgokat műveltek előttem, azért elvetettem őket, amikor ezt láttam. (Ezék. 16,49-50)