Ige: A látszat hívő

Aki hívőnek mutatja magát, de a szíve nem az Úré, arról így szól az Úr: „És másnap, mikor Bethániából (elindultak, és) kimentek vala, megéhezék. És meglátván messziről egy (zöldellő) fügefát, amely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála; mert nem vala fügeérésnek ideje. Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: Soha örökké (soha többé) ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák (ezt) az ő tanítványai. És mikor beestveledék, kiméne a városból (a városon kívülre).

(Korán) reggel pedig, amikor mellette (vagyis a fügefa mellett) menének el, (észrevették, és) látják vala, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradott. És Péter visszaemlékezvén, monda néki: Mester nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradott. És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben (És: Higgyetek Istenben). Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál (és vesd magadat) a tengerbe! És szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz néki (és annak meg is adatik az), amit mondott.

Azért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek (hogy amiért imádkoztok mindazt, amit kértek, megkapjátok), és meglészen néktek (és meg is adatik nektek). És mikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket” (Márk. 11,12-14.19-25)