Ige: Aki felismeri Jézusban Istent

Az Úr Jézus 10 leprást küld a papokhoz, hogy megállapítsák a gyógyulásukat: „Egy pedig ő közülük, mikor [észrevette, és] meglátta, hogy meggyógyult, visszatért, [fennhangon] dicsőítvén az Istent nagy szóval [és Istennek hangos dicséretével az ajkán];

És arccal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az [az ember] Samáriabeli vala.

Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? Hol van a többi kilenc?

Nem találkoztak [és nem akadt más] akik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?

És monda néki [az Úr]: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott [megmentett, meggyógyított, vagyis üdvözített] (Luk. 17,15-19)

Mert meg van írva, hogy: „Kegyelmes, irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra (mert türelme hosszú) és nagy kegyelmű (és szeretete nagy). Jó az Úr mindenki iránt (vagyis mindenkihez), és könyörületes (és irgalmas) minden teremtményéhez” (Zsolt. 145,8-9).

 Ezzel a gyógyítással az Úr Jézus újabb lehetőséget adott a papoknak arra, hogy Őt felismerjék, hiszen a leprát, vagyis a poklosságot csak Isten gyógyíthatta meg: „Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: Ha valamely ember testének bőrén daganat, (var) vagy tarjagosság, vagy fehér folt támad, és poklos kiütés lesz belőle a bőrén: vigyék el az ilyet Áronhoz, a paphoz, vagy egy valamelyikhez az ő papfiai közül. És nézze meg a pap azt a test bőrén lévő (kiütést), és fakadékot. Ha a szőr a fakadékban (és a kiütésben) fehérré változott, és ha a fakadéknak felülete mélyebben van az ő testének bőrénél (vagyis a kiütés felülete bemélyed a bőrébe): akkor poklos fakadék (poklos kiütés) az. Mihelyt látja ezt a pap, tisztátalannak ítélje azt” (3 Móz. 13,1-3).

„A poklos ember pedig, akin a fakadék van, megszaggatott ruhában (a haja maradjon gondozatlanul) és mezítelen fővel legyen, és a bajuszát fedezze be (takarja el), és ezt kiáltsa: Tisztátalan, tisztátalan! Mindaddig tisztátalan legyen, amíg rajta van a fakadék (vagyis a kiütés), tisztátalan az; csak ő maga (egyedül) lakjék, a táboron kívül legyen az ő lakása” (3 Móz. 13,45-46).

És: „Ez a poklos emberre vonatkozó törvény, amikor megtisztulva a pap elé kerül: menjen ki a pap a táboron kívülre, és ha úgy látja a pap, hogy meggyógyult a poklos ember a poklos kiütésből, akkor hozzanak a pap parancsára a megtisztulni akaróért két élő tiszta madarat, cédrusfát, bíborfonalat és izsópot” (3 Móz. 14,2-4)