Bob Gass: Hat alapelv az élethez.

„Szerezz bölcsességet… szerezz értelmet!” (Példabeszédek 4:7)

Építsd bele az életedbe ezt a hat alapelvet:

1) Ne aggódj, ha megteszed a tőled telhető legtöbbet! Isten nem elégszik meg kevesebbel, de nem vár el többet. „Bízzál az Úrban, és tégy jót… és megadja szíved kéréseit!” (Zsoltárok 37:4).

2) Ne siess, ha a siker a pontosságon múlik! „Jó tervezés és kemény munka jómódhoz vezet, de az elsietett lépések ínségbe juttatnak” (Példabeszédek 21:5 NLT).

3) Ne vonj le végkövetkeztetést, amíg nem ismered az összes tényt! Bárkivel is találkozol, lesznek betöltetlen szükségei, be nem gyógyult sebei és be nem teljesedett reményei. Ha azt szeretnéd, hogy az emberek a legjobb képességeid szerint értékeljenek, és ne a legrosszabbak szerint, akkor: „ti is úgy bánjatok velük, amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak” (Lukács 6:31 NLT).

4) Ne hidd el, hogy lehetetlen, amíg meg nem próbáltad! Ha Isten akarata szerint jársz, az ő módszerei szerint teszed a dolgokat, érzékeny vagy az ő időzítésére és hajlandó vagy kitartani, akkor a problémáid csupán megmutatják, hogyan dolgozik Isten a te javadra. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28), csak türelmesen bizakodva várnunk kell.

5) Ne vesztegesd az idődet bagatell dolgokra! Ahhoz, hogy az elsőrendű dolgok az első helyre kerülhessenek, meg kell kérdezned magadtól: „Mi az, amit csak én tudok elvégezni, vagy én tudom a legjobban?” Csak ha erre a kérdésre már válaszoltál, akkor fogod tudni, hogy mi az, amit tenned kell.

6) Ne hidd, hogy a jó szándék elfogadható kifogás a semmittevésre! Vizsgáld meg az életed! Olyan vagy, aki csak beszél a dolgokról, vagy olyan, aki meg is teszi? Légy határozott az étkezési szokásaidban, az odaszánásodban, a pénzügyekben és a családi dolgokban stb. Írd fel ezt egy lapra, és olvasd el gyakran: „Ha meg kell történnie, csak rajtam múlik!” Jakab azt írja: „a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában” (Jakab 2:17).