„Nézzünk fel Jézusra,
a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte lévő öröm helyett – a
gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a
jobbjára ült.” (Zsidókhoz írt levél 12:2)
Azt hiszem a legkiemelkedőbb jellemzője annak, ha egy látást
kapunk az, hogy megváltoztatja a gondolkodásunkat, ami pedig megváltoztatja az
azt, ahogyan élünk.
Az úszó olimpikon kibírja, hogy minden nap, órákon keresztül
a medence alját bámulja, mert a várt aranyérem lebeg a szeme előtt.
Az édesanya kibírja, a gyermekszülés fájdalmait, mert az
újszülött baba képe segít neki kitartani.
És a négyéves gyerek kibírja a küzdelmet, hogy még két
hétig nagyon-nagyon jó fiú legyen, mert
a karácsonyfa alatt remélt ajándékok gondolata motiválja őt.
A látás egy olyan erőforrás, amely motivál bennünket arra,
hogy nagy dolgokat tegyünk meg, nagy dolgokat adjunk, és mindenkor szeressünk.
Segít továbbmennünk, amikor nem látszik semmilyen más érv arra, hogy még mindig
törekedjünk a célunk elérésére.
Jézus kibírta a kereszthalált látása – „az előtte lévő öröm”
– miatt (Zsid. 12:2).
Oswals Chambers szerint, ami előre visz minket tovább Isten
felé még akkor is, amikor körülöttünk minden széthullik, az a Róla való
látásunk, nem pedig elvek vagy kötelezettségek felé való elkötelezettségünk.
Ez az Istenről való látás amikor ezt tesszük: „Az
odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel” (Kolossé 3:2).
Kérd Isten, hogy adjon neked látást Önmagáról. Kérd, hogy
mutassa meg neked, hogy a te saját célod hogy lehet az ő szívének és
gondolatainak a kiterjesztése. Aztán pedig fuss „egyenest a cél felé, Isten
mennyei elhívásának a Jézus Krisztusban adott jutalmáért” (Filippi 3:14).
Jon Walker, 2011. október 1. Daily Hope
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.