Ige: Timóteushoz

vagyis a minden korban élő Istent szeretőkhöz így ír az apostol:

 „Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem, az ő foglyát [aki Őérte vagyok bilincsben, és vagyok fogoly, és rab] hanem együtt szenvedj [és szenvedd el velem együtt a nehézséget, a bajt, a bántalmat. Türelmesen szenvedd el a rosszat, vállald a szenvedést, nehézségeket, a nyomorúságot] az Evangéliumért Istennek hatalma [és Istennek ereje, képessége] szerint”

[Más fordítás: Ehelyett vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, Istennek ereje, erő- megnyilvánulása által]* (2 Tim. 1,8)

*Az Úr Jézus kijelentése: „Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet [az én (logoszomat): Igémet] e parázna [házasságtörő] és bűnös [vagyis céltévesztett] nemzetség között [azaz: nemzedék előtt, ebben a parázna, elfajult és bűnös korban], az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor [vagy bármikor, és valahányszor] eljő az ő Atyja dicsőségében [pompa, fényesség, ragyogás, erőben] a szent angyalokkal” (Márk. 8,38).

Pál apostol megvallása: „…nem szégyellem a Krisztus evangéliumát [az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; örömhírt] mert Istennek hatalma [képessége; (szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje] az minden hívőnek üdvösségére, [aki hisz] zsidónak először s [aztán] görögnek. [vagyis pogánynak]. Mert a keresztről [vagyis a kínoszlopról] szóló beszéd [(logosz): Ige] bolondság [ostobaság; esztelenség; butaság; képtelenség] ugyan azoknak, akik elvesznek, [(elpusztulnak, megsemmisülnek] de nekünk, akik üdvözülünk, [vagyis bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazást; biztonságot; állandóságot; jólétet (vagyis bővölködést anyagi és szellemi javakban); jóllétet (azaz egészséget); boldogságot, és megtartatás nyerünk] Istennek ereje [(dünamisz): erő, képesség, hatalom; Itt: Isten ereje a szabadításra/megmentésre]” (Róm. 1,16.18)^.

 És Timóteus – és minden Istent szerető, hívő – bátorítása: „Te azért a munkának terhét hordozzad (és vállald velem együtt a szenvedést), mint a Jézus Krisztus jó vitéze (jó katonája)” (2 Tim. 2,3).

És: „… józan légy mindenekben, szenvedj (és a bajokat szenvedd el), végezd az evangélista munkáját, szolgálatodat teljesen betöltsd” (2 Tim. 4,5)

 „(Isten az), Aki megtartott [és megszabadított, megváltott és szent tiszta, tökéletes, Istenhez méltó, Isten szerinti életre elhívott] minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink [vagy erőfeszítéseink] szerint, hanem az ő saját végzése [és elhatározása, szándéka] és kegyelme [vagyis öröme, jóindulata, és kedvezése] szerint, mely adatott nékünk [és amellyel megajándékozott] Krisztus Jézusban örök időknek előtte [vagyis az idők kezdete előtt]

 »Új fordítás: Hisz ő az, aki megmentett, és előzetes határozatának megfelelően szent hívással elhívott, hogy szent népévé tegyen bennünket. Nem tetteink alapján, hanem kegyelmének következményeképpen. És nem azért, mintha bármivel kiérdemeltük volna. Egyáltalán nem! Azért tette, mert így látta helyesnek, és mert kegyelme erre indította. Hiszen Isten már a világ kezdete előtt elhatározta” (2 Tim. 1,9)*

Bár: „Őt – Isten – ugyan a világ teremtése előtt kijelölte, de előttetek csak a végső időben nyilvánította ki, és az idők végén tette láthatóvá értetek” (1Pét 1,20)

 „Megjelentetett [szemmel láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté, tett, és kijelentett] pedig most a mi Megtartónknak [Üdvözítőnknek, megváltó, szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító, pártfogó, gyógyító], Jézus Krisztusnak megjelenése [feltűnése, ragyogása, megmutatkozása, nyilvánvalóvá létele] által, aki [legyőzte, és] eltörölte (vagyis érvénytelenítette, eltörölte.  Szó szerint: teljesen működésképtelenné tette) a halált. Világosságra hozta [és felragyogtatta, láthatóvá tette] pedig az életet [a természetfeletti életet; az életnek egy más létezési formáját] és halhatatlanságot [romolhatatlan, el nem múló, múlhatatlan, örökkévaló életet] az Evangélium által.

[Más fordításban: Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és aki hatóerejétől megfosztotta a halált, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet, és halhatatlanságot]* (2 Tim. 1,10)

*Mert: „Őbenne vala az (örök)élet, és az (örök)élet vala az emberek világossága [és fénye]. És a világosság [a fény] a sötétségben fénylik [a sötétségben világít, felragyog, és tündöklik], de a sötétség nem fogadta be azt. [mert nem fogta fel; nem ismerte meg; fel nem tartóztatta; nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni; fogva tartani. A görög szöveg szerint: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött]” (Ján. 1,4-5).

Mert: „Az igazi világosság eljött volt már a világba (Az Ige volt az igazi világosság), amely megvilágosít minden (e világra jövő) embert (ő jött el a világba). A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt” (Ján. 1,9-10).

Az Úr Jézus kijelentése: „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él. És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal…” (Ján. 11,25-26).

Az Úr Jézusról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Mivel tehát a gyermekek (hús)testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen (vagyis hozzájuk hasonlóan) részese lett azoknak, hogy a halál(a) által megsemmisítse [és teljesen működésképtelenné, hatástalanná tegye, érvénytelenítse]  azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt. És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15).

„Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot [vagyis rothadatlan természetet] öltsön [azaz: öltözzön] magára, és e halandó test [az emberi természet, amely ki van téve a halálnak, ami meghalásra képes] halhatatlanságot öltsön [azaz: öltözzön] magára. [mert a romlandónak fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot]. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz Ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál [a felbomlás, az élet ellentéte, megszűnése] diadalra [a győzelemben örökre].

»Más fordítás: Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött; (Elnyelte a halált a diadal végleg). Halál! Hol a te fullánkod [győzelmed; diadalod]? Pokol [koporsó; halál]! Hol a te diadalmad? [fullánkod; tövised]. A halál fullánkja [tövise] pedig a bűn [(hamartia): a céltévesztés]; a bűn [céltévesztés] (ható)ereje [hatalma] pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalmat [győzelmet] adja [és megadta]  nékünk [mert ő győzelemre segít minket] a mi Urunk  Jézus Krisztus által” (1 Kor. 15,53-57).

Az apostol kétségbeesetten így kiált fel, de a megoldásra is rámutat: Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg [Ki vált meg; ki fog kiragadni] engem e halálnak testéből)? (a szómából = holttestből). „Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül” (Róm. 7,24-25).

„Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!  Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet” (2 Kor. 5,2-4).

És beteljesült az ígéret: „… elveszi (leveszi) e hegyen a fátyolt (a leplet), mely beborít minden népeket (és nemzetet), és a takarót, mely befödött (és betakart) vala minden népségeket (és nemzeteket). Elveszti a halált (véget vet a halálnak, megsemmisíti) örökre, és letörli az Úr Isten (az én Uram, az ÚR) a könnyhullatást minden orcáról. És népe gyalázatát eltávolítja (és leveszi) az egész földről; mert az Úr szólott (és ezt ígérte). És szólnak (ezt mondják) ama (vagyis azon a) napon: Ímé (itt van a mi) Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart (benne reménykedtünk, hogy megszabadít) minket. Ez az Úr (Itt van az ÚR), akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk (vigadjunk) szabadításában!” (Ésa. 25,7-9).

Mert Isten ígérete így hangzik: „Megváltom (kifizetem a váltságdíjat; kiváltom, kiszabadítom) őket a Seol hatalmából (a holtak hazájából, az alvilág torkából)! Megmentem (megváltom) őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed (tövised, mérged), oh halál?! Hol van a te romlásod (fullánkod), oh Seol (holtak hazája, alvilág)?! Megbánás (nincs bennem) elrejtetett én előlem (Elrejtőzött a részvét szemem elől)” (Hós. 13,14).

 És a prófécia beteljesült Krisztusban: „Mert [drága; nagy] áron vétettetek [vásároltattok] meg; [Nagy volt a váltságdíjatok] dicsőítsétek [meg tehát, és hordozzátok] azért az Istent a ti testetekben [(szómátokban): egész valótokban] (és szellemetekben, amelyek az Istenéi)” (1 Kor. 6,20)

Elszállnak az évek, véget ér a világ.

A megigazult emberről

Az igaz pedig hitből él, és aki meghátrál, nem gyönyörködik abban az én Szellemem. De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk. (Zsidó 10:38-39).

A vak lány

Volt egyszer egy vak lány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondogatta a barátjának:

- Ha láthatnám a világot, minden más lenne!

- Hozzám jönnél feleségül? – kérdezte a kedvese.

- Persze.

Egy nap szóltak a lánynak, hogy találtak megfelelő donort, és hamarosan elvégzik a műtétet.

A fiú ismét megkérdezte: - A műtét után hozzám jössz feleségül?

- Persze – hangzott a lány válasza.

Amikor a műtét után levették szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is.

A fiú megkérdezte ismét: - Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?

A lány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút.

A fiú csendesen könnyezett, és szó nélkül elment.

Pár nap múlva kapott a lány egy levelet a fiútól: 'Kérlek vigyázz a szemeimre.'

Valahogy így működik az emberi agy, amikor megváltozik a helyzetünk. Csak kevesen emlékeznek arra, milyen volt az életük azelőtt és ki az, aki mindig mellettük volt a nehéz időkben.

következő történet

http://www.jezus.350.com/tortenetek/vak.htm

Albert Schweitzer: A boldogságról

“Nem tudom mi a sorsod, de egy dolgot tudok: csak azok lesznek igazán boldogok, akik keresték és megtalálták hogyan lehet másokat szolgálni”

Felel az őszinte bűnvallásra

"Ő pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem. Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködjék" (Jób 33,27-28).

Ez az igazság szava, egy istenfélő ember bizonyságtétele, és így egyenértékű egy ígérettel. Amit az Úr tett és most tesz, azt tenni fogja, amíg a világ áll. Az Úr keblére ölel bárkit, aki őszinte bűnvallással közelít hozzá, sőt állandóan keresi azokat, akik vétkeik miatt szorult helyzetben vannak.

El merjük mi is mondani Jób vallomását? Nem vétkeztünk-e mindnyájan személy szerint, hogy el kellene mondanunk: "Vétkeztem"? Vétkeztem, szándékosan elferdítettem az igazságot? Vétkeztem és rájöttem, hogy semmi hasznom nem lett belőle? Ha így van, siessünk ezzel az őszinte vallomással Istenhez! Ő nem kér ennél többet, de mi ennél kevesebbet nem tehetünk.

Hivatkozzunk ígéretére Jézus Krisztus nevében. Ő megszabadít bennünket, életet és világosságot ajándékoz nekünk. Miért esnénk kétségbe? Miért kételkednénk? Az Úr nem gúnyolja ki az alázatos lelkeket, Ő komolyan veszi azt, amit mondott. A vétkeseknek bűnbocsánatot ígér. Akik halált érdemelnek, bocsánatot nyerhetnek nála.

Uram, én megvallom bűnömet, és kérem, bocsáss meg nekem!

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Ne félj a kudarctól! (1)

Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel..." (Példabeszédek 24:16)

Amíg le nem gyõzöd a kudarctól való félelmet, képtelen leszel a kockázatvállalásra. A legfontosabb dolog, amire emlékezned kell, ha kudarc ér: ne add fel! A történelem azt mutatja, hogy a kudarc igazából a sikerhez vezetõ híd lehet.

Iskoláskorában Napóleon negyvenkettedik volt egy negyvenhárom fõs osztályban, mégis olyan hadsereget épített fel, amivel meghódította a világ nagy részét.

 George Washington elvesztette csatái kétharmadát, ám az ellene szóló esélyek ellenére megnyerte a Függetlenségi Háborút és megváltoztatta az amerikai történelmet.

Albert Einstein annyira nehezen tanult, hogy azt javasolták neki, fizika helyett válasszon inkább valamilyen más tantárgyat, mégis õt tartják az atomkor atyjának.

Amikor ezek a nevek eszedbe jutnak, nem a kudarcaikra emlékszel, hanem arra, mivel járultak hozzá a világ fejlõdéséhez. Az igazi kudarc az, ha a kudarcot véglegesnek fogod fel. A kudarc nem egy esemény, csak egy vélemény, és amíg nem a te véleményed, addig képes leszel visszatérni és sikert elérni.

Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel." Székfoglaló beszédében Franklin Roosevelt ezt mondta a nemzetnek: Egyedül a félelemtõl kell félnünk." A kudarc nem végzetes, lehet újrakezdeni. A kudarctól való félelem azonban végzetes lehet a céljaidra nézve, mert visszatart attól, hogy újra megpróbáld. Miután listába szedte az összes elképzelhetõ rossz helyzetet, mint például: nyomorúság, szorongattatás, üldözés, éhezés, mezítelenség, veszedelem, fegyver(es támadás), Pál ezt írja: De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket" (Róma 8:37). A mai ige tehát számodra ez: ne félj a kudarctól!

http://www.maiige.hu/

Minden Téged dicsér

Benjamin Franklin: A beszédről

“Senkiről sem akarok rosszat mondani és minden jót el akarok mondani, amit bárkiről tudok.”

C. H. Spurgeon: A két utód 2. rész

Részlet az „ÍGÉRET SZERINT” c. írásból

’Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt: az egyik a rabszolganõtõl, a másik a szabadtól. De a rabszolganõtõl való csak test szerint született, a szabadtól való viszont az ígéret által.’ (Gal 4,22-23)

Ábrahámnak két fia volt. Izmael és Izsák mindketten kétségtelenül Ábrahám saját fiai voltak. Mégis egyikük örökölte a szövetség áldását, a másik pedig egyszerûen sikeres világi ember volt.

Vedd észre, milyen közel volt egymáshoz ez a két ember! Ugyanabban a társadalomban születtek, ugyanazt a nagy patriarkát nevezték apjuknak, és ugyanazon a táborhelyen tartózkodtak vele. Mégis, Izmael idegen volt a szövetségben, míg Izsák örökölte az ígéretet. Milyen keveset jelent a vérrokonság és a származás!

Ennél még figyelemreméltóbb eset történt egy kicsivel késõbb; hiszen Ézsau és Jákób ugyanattól az anyától születtek, egyazon szülés során, mégis meg van írva: ’Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyûlöltem’ (mellõztem). Az egyik a

kegyelem állapotába jutott, a másik világi maradt.

Ilyen közel lehet két ember egymáshoz, mégis ennyire el lehetnek különülve! Bizony nem csak arról van szó, hogy ketten egy ágyban lesznek, és az egyik elvitetik, a másik ottmarad, hanem ketten ugyanabban a pillanatban jönnek

világra, és mégis, az egyik örökli az Istennel való szövetséget, a másik pedig eladja elsõszülöttsége jogát egy tál lencséért.

Lehetünk ugyanannak a gyülekezetnek a tagjai, megkeresztelkedhetünk

ugyanabban a vízben, ülhetünk ugyanannál az úrasztalánál, énekelhetjük ugyanazt a zsoltárt, mondhatjuk ugyanazt az imát, mégis annyira ellentétesek lehetünk, mint az asszony utóda és a kígyó ivadéka.

Pál apostol Ábrahám két fiát két emberfajta típusainak tekinti, akik rendkívüli módon hasonlítanak, mégis nagymértékben különböznek. Eredetükben különböznek. Mindketten Ábrahám fiai voltak, de Izmael, Hágár fia mindennapi körülmények között lett Ábrahám utóda: õ ’test szerint’ született. Izsák, Sára fia viszont nem a természet erejébõl született, mert apja túl volt a századik évén, és anyja is túl volt a szülési koron. Õt az Úr adta szüleinek, és ’ígéret szerint’

született, hit által. Ez fontos különbség, és ez különbözteti meg Isten valódi gyermekét attól, aki csak hitvallása szerint az. A megkülönböztetés alapja az ígéret, és a különbséget az az erõ hozza létre és tartja fenn, amely beteljesíti az

ígéretet.

Tehát az ígéret, ami az örökségünk, egyben a próbakövünk is.

Tegyük mindjárt próbára magunkat, és lássuk, vajon munkálkodott-e bennünk az az erõ, amely beteljesíti az ígéretet. Hadd tegyek fel néhány kérdést. Hogyan tértél meg? Magadtól,valaki rábeszélésére, testi izgalom hatására vagy a Szent Szellem mûködése által? Azt vallod, hogy újjászülettél. Honnan jött ez az újjászületés? Istentõl, örök célja és ígérete folyományaként, vagy önmagadból? Régi természeted akart jobbá válni, és legjobb formájába hozni magát?

Ha igen, akkor te Izmael vagy. Vagy úgy volt, hogy szellemileg halott voltál, és nem volt erõd kievickélni elkárhozott állapotodból, amikor meglátogatott

Isten Szelleme, és mennyei energiát táplált beléd? Akkor Izsák vagy. Minden attól függ, hogyan kezdted el hívõ életedet, és mi volt az a forrás, amelybõl ez az élet eredt. Ha a testben kezdted, akkor a testben is folytatod, és a testben fogsz meghalni.

Sohasem olvastad: ’Ami testtõl született, test az’? A test hamarosan elpusztul, és belõle csak rothadást nyersz. Csak ’ami Szellemtõl született, az szellem’. Akár hívõ vagy, akár nem, szépen kérlek, tedd fel magadnak a kérdést: Megtapasztaltam Isten Szellemének erejét?

A benned lévõ élet vágyaid eredménye? Vagy egy új dolog, amit felülrõl töltöttek, ültettek beléd? Hívõ életed mennyei eredetû? Jézus Krisztusban

újjáteremttettél? Isteni erõ által újjászülettél?

A halott vallásos természet, vékony aranyréteggel bevonva, amirõl sokan úgy gondolják, hogy kegyelem, valójában nem az. A bûnösök kifényesítették magukat, lekefélték a rozsda és piszok legkirívóbb részét, és úgy gondolják,

hogy régi természetük olyan jó, mintha új lenne. Rendben van, hogy felújítják és megjavítják régi önmagukat, de ez nem elég. Annyit moshatod Izmael arcát és kezét, amennyit akarod, de ettõl nem válik Izsákká.

Megjavíthatod a természeted, és ideiglenes célokra ez hasznos is lehet, de nem tudod kegyelemmé változtatni. Az a patak, amely az elbukott emberiség mocsarából ered, már forrásában különbözik attól a folyótól, amely Isten trónusából fakad. Ne feledd, hogy Urunk maga mondta: ’Újonnan

kell születnetek.’ Ha nem születtél újjá fentrõl, hiába jársz templomba, gyülekezetbe.

 Imáid és könnyeid, a Biblia olvasása és minden, ami önmagadból jön, csak önmagadhoz vezethet vissza. A víz szintje nem emelkedhet magasabbra a forrásától: ami az emberi természetbõl ered, az csak az emberi természet szintjére emelkedhet, de nem érheti el az isteni természetet. Vajon hívõ életed természetes vagy természetfeletti volt? Emberi vagy isteni akaratból származott?

Sok múlik azon, hogy mit válaszolsz erre a kérdésre.

Isten gyermeke és a pusztán vallásos ember között igen komoly különbség van származásukat illetõen. Izsák ígéret szerint született, Izmael pedig a dolgok természetes rendje szerint. Ahol a természet ereje elégséges, ott nincs ígéret, de

ha az ember ereje csõdöt mond, az Úr ígérete közbeavatkozik. Isten azt mondta, hogy Ábrahámnak fia születik Sárától. Ábrahám elhitte ezt, és örült neki, és Izsák megszületett az isteni ígéret eredményeképpen, Isten ereje által. Ha nem lett volna ígéret, Izsák sem lett volna, és igaz hívõ sem létezhet a kegyelem ígérete és az ígéret kegyelme nélkül.

Kedves olvasó, hadd érdeklõdjek az üdvözülésed felõl. Vajon azáltal üdvözültél, amit cselekedtél?

Vallásosságod saját természetes erõd eredménye? Úgy érzed, hogy megfelelsz mindannak, amit a Biblia megkövetel? Úgy ítéled meg, hogy biztonságos és boldog állapotban vagy természetes kiválóságod és erkölcsi tulajdonságaid

miatt? Akkor olyan vagy, mint Izmael, és nem nyered el az örökséget, mert ez az örökség nem test, hanem ígéret szerint való.

Viszont ha ezt mondod: ’Reménységem csak Isten ígéretében van. Az Õ Fiának, Jézusnak a személyében jelentette ki ezt az ígéretet minden bûnösnek, aki hisz õbenne; és én hiszek benne, ezért bízom benne és hiszem, hogy az Úr teljesíti

ígéretét, és megáld engem. Várom a mennyei áldást, de nem mint saját erõfeszítéseim eredményét, hanem mint Isten ingyen ajándékát.

Reménységem egyedül Istennek a bûnös emberek iránti nagyvonalú és ingyenes szeretetén alapszik, miáltal elküldte Fiát, Jézus Krisztust, hogy elûzze a bûnt, és örök igazságot szolgáltasson azoknak, akik nem érdemlik meg’ – akkor ez

másfajta beszéd, mint az izmaelitáké, akik ezt mondják: ’A mi atyánk Ábrahám.’ Most már megtanultál úgy beszélni, ahogy Izsák beszélt.

A felületes szemlélõ számára a különbség kicsinek tûnhet, de valójában óriási. Hágár, a rabszolga nagyon különbözik Sárától, a hercegnõtõl. Az egyikre nem vonatkozik a szövetség ígérete, a másikon örök áldás van. Reménytelen próbálkozás a cselekedetek általi üdvözülés, de egészen más dolog a kegyelem általi üdvözülés. Az emberi erõ általi üdvözülés kísérlete messze van az

isteni erõ általi üdvözüléstõl.

Tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket, és döntsd el, melyik családhoz tartozol: Izmaeléhez vagy Izsákéhoz. Ha úgy találod, hogy olyan vagy, mint Izsák, aki ígéret szerint született, ne feledd, hogy a neved ’Nevetés’, mert ez a héber ’Izsák’ név fordítása. Örvendezz kimondhatatlan és dicsõséggel teli örömmel. Újjászületésed csodálatos dolog. Ha mind Ábrahám, mind Sára nevetett Izsákra

gondolva, te is megteheted ezt önmagadat illetõen.

Néha, amikor egyedül ülök és Isten irántam mutatott kegyelmére gondolok, én, teremtményei közül a legméltatlanabb, egyszerre nevetek és sírok örömömben, hogy az Úr szeretettel és pártfogással tekint rám. Igen, és Isten minden

gyermekének éreznie kellett már az izsáki természet munkálkodását a lelkében, ami örvendezésre késztette, hiszen az Úr nagy dolgokat cselekedett

érte.

Jegyezd meg jól a különbséget a két utód között, születésüktõl fogva. Izmael embertõl való és ember által született. Izsák Isten ígérete által. Izmael Ábrahám testének gyermeke. Izsák is Ábrahám gyermeke, de Isten közbeavatkozása által, hiszen szüleinek gyengeségébõl nyilvánvaló, hogy õ az Úrtól való – ígéret szerinti ajándék.

Igaz, hogy a hit a hívõ ember cselekedete; a valódi bûnbánat pedig a bûnbánó ember cselekedete; mégis mind a hit, mind a bûnbánat Isten mûve, ahogy Izsák is Ábrahám és Sára gyermeke, mégis Isten ajándéka.

Az Úr, a mi Istenünk, aki azt parancsolja nekünk, hogy higgyünk, képessé is tesz rá, hogy higgyünk. Minden elfogadható cselekedetünk az Úr munkálkodása bennünk; igen, már a tett szándéka is az Õ mûve. Az igazság keresése egy vasat sem ér, ha nem az ember szívébõl árad, mégis kétségtelen, hogy az emberben munkálkodó Szent Szellem munkálkodásának tekinthetjük.

Ó barátom, ha a benned levõ dolgok kizárólag természetes eredetûek, nem fogsz üdvözülni! A belsõ munkálkodásnak természetfelettinek kell lennie; Istentõl kell származnia, különben nélkülözi a szövetség áldását. Vallásos életed a sajátod, ahogy Izsák is Ábrahám saját gyermeke volt, de még inkább Istené, hiszen ’az üdvözülés az Úrtól való’.

Fentrõl kell megszületnünk. Vallásos érzéseinket és cselekedeteinket illetõen képesnek kell lennünk kimondani: ’Uram, mindent te tettél, ami velünk történt.’

Guti Tünde: A másik

Milyen fontos lenne jobban megismerni egymást! Lehetetlen anélkül élni, hogy ne legyen bennünk AKARÁS arra nézve, hogy megértsük a másik embert! Mit látsz a szemében? Mire utalnak mozdulatai? Mit árulnak el halk sóhajtásai, rezdülései?

Érdekel téged egyáltalán a másik?

ELHORDOZNI,  TŰRNI,  ADNI,  SZERETNI  ÉS  MEGBOCSÁTANI  MINDENÁRON!  EZ EGY ÉLETPROGRAM!

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/egyeb-irasaim/a-masik.html

A megbocsátás

Készítette: Keresztény szépségportál

A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.

Mark Twain

www.keresztenyszepsegportal.hu

ÉJJEL ÉS NAPPAL

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jószerencsés lészen.
- Zsoltárok 1,2. 3.

Ha valaha is valami nagyot akarsz tenni az életben — ha valaha is el akarsz valamit érni az életben — szánj időt arra, hogy elmélkedj Isten Igéjén. Kezdd el legalább napi tíz vagy tizenöt perccel, aztán növeld ezt az időt.
Sok éven át napi két összejövetelt tartottam mialatt az utolsó szolgálatban voltam. Helyközi szolgálatom korábbi éveiben pedig reggelente tanítottam, egész délután hangosan imádkoztam, este pedig prédikáltam és szolgáltam. Mivel naponta csak egyszer étkeztem, mialatt tartottam az összejöveteleimet, legyengültem, kimerítettem minden fizikai energiámat. Ezután az Úr szólt hozzám. Azt mondta: „Ne töltsd minden idődet imádkozással, mert így kifárasztod magadat az esti összejövetelre. Pihenj le és elmélkedj.” Amikor elkezdtem ezt tenni, szellemi növekedésem hatalmasabb lett, mint valaha is azelőtt.
Nos, Isten azt ígérte: „…mert akkor leszel jószerencsés a te útjaidon és akkor boldogulsz” (Józsué 1,8). Én jószerencsés és sikeres akartam lenni a szolgálatban. De ez működik, mindegy, hogy a szolgálatban vagy, tehéntenyésztéssel, vagy akár autókereskedelemmel foglalkozol.

Megvallás: Én mindennap időt szánok arra, hogy elmélkedjem Isten Igéjén
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Nem a múltad határozza meg a jövődet 314 rész

Young and Free @ Hillsong Conference

Ige: A kegyelem a gyakorlatban

 „Igaz beszéd ez [megbízható, és hiteles az Ige] és [minden(képp)] teljes elfogadásra méltó [az az ige], hogy Krisztus Jézus azért jött e [látható] világra, hogy megtartsa [üdvözítse, megmentse, és megszabadítsa] a bűnösöket [a célt eltévesztőket], akik közül első [és legnagyobb] vagyok én*(1 Tim. 1,15)

*A korinthusi hívőknek így tesz az apostol bizonyságot Krisztus nélküli életéről: „Mert én [ugyanis] a legkisebb [legjelentéktelenebb] vagyok az apostolok között, aki nem vagyok méltó [és érdemes arra], hogy apostolnak neveztessem [hogy apostolnak hívjanak], mert háborgattam [és üldöztem] az Isten anyaszentegyházát. [Isten eklézsiáját, kihívott gyülekezetét]” (1 Kor. 15,9).

És mégis: „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak (a nemzetbelieknek) hirdessem a Krisztus végére mehetetlen (és mérhetetlen) gazdagságát” (Eféz. 3,8).

A Filippibelieknek is bizonyságot tesz arról, hogy milyen volt, amíg a vallást, és nem Krisztust követte: „Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében [törvénytartó] farizeus,

[Más fordítás: Nyolcadnapra körülmetéltek, Izrael népéből, Benjamin törzséből származom, zsidó vagyok a zsidók közül. A törvény megtartásában farizeus].

Buzgóság tekintetében az egyházat [az eklézsiát] üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében [a törvényben követelt igazság szempontjából] feddhetetlen voltam.

[Más fordítás: Isten kihívott gyülekezetének szenvedélyes üldözője, s a törvényhez szabott igaz életben kifogástalan voltam].

De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak [és veszteségnek] ítéltem.

[Más fordítás: Ám amit akkor előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem, és akadálynak tartom]” (Fil. 3,5-7).

Az apostol minden gyülekezetben bizonyságot tesz arról, hogy milyen volt Krisztus nélkül: „Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban (hogy milyen volt az én egykori magatartásom a zsidóság körében), hogy én felette igen háborgattam (és féktelenül üldöztem) az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt. És felülmúltam a zsidóságban (vagyis népem körében) nemzetembeli sok kortársamat (a zsidó hithűségben), szerfelett rajongván atyai hagyományaimért (és minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam atyáim hagyományainak)” (Gal. 1,13-14).

„És ezt a tudományt (ezt az utat) üldöztem mind halálig (e tanítás követőit halálra üldöztem), megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat. Miképpen a főpap is bizonyságom (és tanúm erre) nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz (a testvérekhez), Damaskusba menék, hogy az odavalókat is fogva (és megkötözve) hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek (és hogy megkapják büntetésüket)” (Csel. 22,4-5).

A római százados előtt is erről beszél: „Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják (és ifjúságomtól fogva ismerik) a zsidók mindnyájan. Kik tudják rólam eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus

(Más fordítás: Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk (vagyis vallásunk) legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus).

Én (egykor) bizonyára elvégeztem vala (és elhatároztam) magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük (féktelen őrjöngésemben), kergettem (és üldöztem őket) mind az idegen városokig is” (Csel. 26,4-5.9-11).

És bizony, mielőtt találkozott az Úr Jézussal: „Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat, házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva (és elhurcolva), tömlöcbe veti vala (őket)” (Csel. 8,3).

Sőt még más városokba is elment, hogy börtönbe juttassa az Úr Jézusban hívőket: „Saulus pedig még (az Úr tanítványai elleni) fenyegetéstől és öldökléstől lihegve, elmenvén a főpaphoz. Kére ő tőle leveleket Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva (és megkötözve) vigye Jeruzsálembe” (Csel. 9,1-2)

 „De azért könyörült rajtam [és azért nyertem irgalmasságot], hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes [és mindenre elég] hosszútűrését [és végtelen türelmét], példa gyanánt [vagyis, hogy példaképe legyek] azoknak, akik [a jövőben] hisznek Őbenne [és így] az örök életre [jutnak]* (1 Tim. 1,16)

   

*Az Úr Jézus kijelentése jövetele céljáról: „Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, hanem hogy megtartsa (és megmentse)” (Luk. 9,56).

„Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” (Luk. 19,10)

A nap bölcsessége

A sír üres a kő elgördült.

Miért értjük félre Jézust?

Készítette:  

 Jorsits Attila, 2013. augusztus 26.

Sokszor csak mosolygunk az evangéliumok szereplőin, amikor nem értik Jézust. De mi van akkor, ha erről valójában nem is ők tehetnek, hanem Jézus?

Az evangéliumok történetei tele vannak olyan helyzetekkel és párbeszédekkel, amikor a Jézust követő tömeg vagy az egyes emberek teljesen félreértik az Ő szavait és cselekedeteit. Ezeket a félreértéseket leginkább János evangélista adja nagyon szemléletesen az olvasó elé. Elég, ha csak a legismertebb ilyen párbeszédekre, Nikodémus (Jn 3. fej.) vagy a samáriai asszony (Jn 4. fej.) Jézussal folytatott beszélgetésére gondolunk és láthatjuk, hogy miről is van szó. Most nézzük csak röviden a Nikodémussal folytatott párbeszédet. Jézus ezt mondja:

“Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” (Jn 3,3)

Persze Nikodémus nem tudja, hogy Jézus lelki értelemben gondolja a születést, és értetlenül áll a Mester szavai előtt:

“Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét?” (Jn 3,4)

Mai keresztények, sok évszázados tanításbeli hagyománnyal a hátunk mögött, csak mosolygunk szegény, értetlen Nikodémuson, de higgyük el, hogy akkor és ott mi sem értettünk volna ebből egy kukkot sem.

Nem lett volna egyszerűbb elmagyarázni, hogy bűnbánat és Jézus messiási mivoltának elfogadása által Nikodémus üdvösséget nyer? Ha Jézus tudta, hogy Nikodémus az ő szavaiból semmit sem fog érteni, akkor miért nem fogalmaz érthetőbben? Ezzel el is érkeztünk egy fontos tényhez: a félreértéseket sok esetben maga Jézus generálja azáltal, hogy úgy fogalmaz, hogy azt a hallgatóságanehezen értse meg. Hibáztatható ezért Nikodémus? Csak annyira, mint bármelyikünk.

Nikodémus értetlenségének oka ugyanis a bűneset ótamindannyiunkban jelen van. A bűn gátat vetett az Isten és ember közötti kommunikációnak; ennek a gátnak bármilyen mértékű feloldása vagy csökkentése csak úgy lehetséges, ha az ember valamilyen módon kilép a világi gondolkodás keretei közül. Jézus ezért a különböző fogalmakat megzavarva kényszeríti a beszélgetőpartnerét, hogy újraértelmezze azokat. Az újraértelmezés célja, hogy a szakrális jelentéssel is bíró, de már csak profán értelemben használt fogalmakat végül az ember is úgy (helyesen) értse, ahogyan Jézus. Miért fontos ez? Egyrészt mert addig semmi esélye a megértésnek, amíg a felek egyes fogalmaknak nem tulajdonítanak azonos jelentést, másrészt mivel beszéd és gondolkodás összefügg, nagyon nem mindegy, hogy az egyes szavak alatt mit értünk.

Az ember gondolkodása fogalmi, és ha valamit nem tud helyesen megfogalmazni, akkor arról nem is tud igazán gondolkodni. Ez utóbbi különösen érvényes az Istennel kapcsolatos dolgokra. Nem véletlenül tartják a teológiáról, hogy helyes teológiát csak tiszta fogalmakban való gondolkodással lehet művelni. Jézus megértéséhez le kell számolni a világi gondolkodással, és ez csak úgy lehetséges, ha hagyjuk, hogy Ő az egyes fogalmainkat bővebb, vagy egészen más jelentésre formálja át. Gondoljunk bele, enélkül mi értelme a Nikodémusnak mondott újjászületésnek?

Érdemes végiggondolni, hogy néhány fogalmunk (pl.: élet, halál, béke, szeretet, ellenség stb.) jelentése mennyire más értelmet kap Jézusnál. Ha mindezekről csak hétköznapi módon gondolkodnánk, akkor vajon megértenénk-e bármit is a Bibliából? Nem hiszem. Nikodémussal nem az a baj, hogy értetlen vagy ostoba, hanem a fogalmai még túlságosan világiak, át kell alakítania, értelmeznie őket. Ez elengedhetetlen része annak az értelmi megújulásnak, ami pedig Pál apostol szerint feltétel Isten akaratának megértéséhez:

“Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12,2)

GYERMEKNEVELÉS ISTEN MESTERI TERVÉBEN

Készítette: Élő Víz

RAISING CHILDREN IS GOD´S MASTER PLAN
GLORIA, KELLY, TERRI ÉS MARTY COPELAND MŰSORA

forrás: békevár.hu
GLORIA: Hello mindenki, Gloria Copeland vagyok! Nagyon különleges vendégeim vannak, olyan emberek, akiket nagyon jól ismerek, ők az Ige asszonyai, a Szellem asszonyai, és tanultak dolgokat már a gyereknevelésről. Itt az én lányom, Kelly Copeland, a John fiamnak a felesége, Marty Copeland és a legidősebb lányom, Terry Copeland.
Tudod, sok mindent meg tudsz tanulni úgy, hogy gyermekeket nevelsz. Én is tanultam sokat, de nem tudtam akkor még olyan sokat erről, de a gyermekeim igen jól sikerültek. Az összes unokám Istent szolgálja és nincsenek lázadó unokáim, azért mert születésüktől fogva – amióta megszülettek a kórházban – kezeinket rájuk vetettük és azóta tanítottuk velük az Istennek Igéjét. Ken és én akkor tanultuk meg Istennek az Igéjét, amikor már felnőttek voltunk. De az én unokáim nagyon erősek és nem látják magukat korlátozottnak Istennek az Igéje miatt. Egy hatalmas feladat gyermekeket nevelni és meg akarunk téged áldani, Isten Igéjéből akarunk buzdítani. Hogyha elbátortalanodtál, és a te gyermekeid nem szolgálják az Urat, Isten tudja, hogy Ő hogyan hozza vissza őket magához. Vagy hogyha még nem üdvözültek a gyermekeid, akkor ne add föl, mert üdvözülni fognak. Martyval kezdjük ezen a héten, és ő nagyon tudja, hogy hogyan kell fiatal gyerekeket nevelni.

MARTY: Kortney lányom 14, Jonathan 7 és Alex lányom pedig 6 éves, tehát igazán sok munkám van. Még mindig iskolába járnak, nem úgy, mint Kelly lányai, akik már férjhez mennek. Nagyon elfoglalt vagyok, hétvégeken például pónilovakkal vagyunk lefoglalva – vágjatok közbe, amikor csak gondoljátok – de az én véleményem az, hogy ez nem arról szól, hogy valaki tökéletes szülő legyen, hanem arról, hogy legyen hite Istenben, imádkozzon, és az Igében maradjon. Egy Igét kaptam Istentől. Egy tinédzserem van és ezért nagyon nagy szükségem van erre az Igére: a Zsoltárok 138-ból a 8-as Ige.
Nagyon sokszor megálltam ezen az Igén, mert szükségem volt bölcsességre. Mert tudod, amikor kisgyermekeid vannak, akkor kicsik a problémák, de ahogy egyre érettebbé válnak a gyermekeid, akkor több a probléma. Volt egy szituáció a múlt évben az otthonunkban, és hallanom kellett az Úrtól. El kell menned sokszor az Igébe, hogy mit szól az Úr ezzel a dologgal kapcsolatban. Ezért bátorítalak és buzdítalak arra – azt hiszem, hogy az Úr helyezte ezt a szívemre, hogy veled megosszam – hogyha van egy olyan szituáció az otthonodban, és tudod Istennek az akaratát, de különösen arra az egy helyzetre hallanod kell a Szent Szellemtől.
Ilyenkor ez az Ige [Péld. 3,5-6] jut eszembe, hogy: „bízzál az Úrban teljes szívedből, és ne támaszkodjál a saját értelmedre, minden útjaidban ismerd el Őt, akkor Ő igazgatja a te útjaidat.” Reggel, amikor fölébredsz, s egész napodon át, amikor vannak helyzetek az iskolában, akkor tudatában kell lenned Isten Igéjének, és imában kell lenned egész nap. A Példabeszédek 22:6 azt mondja, hogy úgy neveljük a gyermekeinket, mint egy individuális [egyedi, sajátos] ajándékot Istentől, és tartsuk meg őket. Amikor halljuk a dolgokat a gyülekezetben és kapunk bizonyos útmutatókat, hogy hogyan kell a gyermekeinket nevelni, ezt mondja az Ige, hogy ezt kell tennünk, vagy azt kell tennünk, de nagyon érzékenynek kell lennünk erre.
A múlt évben volt egy helyzetünk a legidősebb lányunkkal, mert épp akkor kezdett el járni a középiskolába, és felfedezte a fiúkat. És ugye hallottunk a tiszta életről tanításokat, és ő egy nagyon erős, jó keresztény kislány. De egy olyan helyzetbe kerültünk, amikor szeretett volna több időt tölteni egy bizonyos fiúval. És mi nem hiszünk a randizásban, de a férjem, John és én beszélgettünk erről, imádkoztunk e felől, és el kell, hogy mondjam nektek, hogy ebben a helyzetben úgy éreztük, hogy ez a döntés, amit most hozunk, az teljesen ellentétben áll a megértésünkkel. De az Ige azt mondja, hogy ne támaszkodjunk a saját értelmünkre, tehát az Úrnak a vezetését követtük. És elkezdtünk ebben járni, amit az Úr mutatott, hogy adjunk neki egy kis szabadságot ebben a dologban. Számunkra ez nagyon jó volt, mert folytonosan kommunikáltunk a lányunkkal.
Kihívás volt ez a számunkra, de azt mondtam a lányomnak, hogy: „Kortney, úgy hiszem, hogy nem vagyok benne biztos, hogy a jó döntést hoztuk”. És a lányom erre azt mondta: „Tudod anya, hogyha megtiltottátok volna nekem ezt az egész dolgot, akkor a hátatok mögött tettem volna és hazudtam volna”. Tehát ennek a lényege az, hogy heteken át azon tűnődtem, hogy elvétettem volna Istent? Mert az a dolog, amire minket Isten vezetett, számomra nem tűnt annak a dolognak, amit az én elmémmel kiokoskodtam, hogy nem is lenne az olyan jó dolog.
De ami történt az az, hogy a lányom a szemembe azt mondta, hogy ha nem engedtem volna meg, akkor fellázadt volna ellenünk, és John férjem azt mondta, hogy „én pedig ilyen lázadó voltam”. És bizony ő ilyen volt! Tudod, néha Istent érdeklik a kapcsolatok, és Isten tudja előre, hogy a te gyermekeid hogyan fognak viselkedni bizonyos szituációkban. De tudod, hogyha nem töltöttetek volna Martyval időt imában és az Úrral, akkor nem tudtátok volna ezt.
Az egyik reggel imádkoztam, és az Úr adott egy Igét azzal kapcsolatban, és ezt az Igét megosztottam a lányommal, Kortney-val és véget vetett annak az egész helyzetnek. Az Úr azt mondja nekünk, hogy tanítsuk a gyermekeinket az Úr félelmére [tiszteletére], és hogy megtanuljanak hallani Istentől. És Kortney-nak a magabiztossága abban, hogy ő ki tud jönni ilyen helyzetekből, ez megnőtt ezáltal az Ige által, amit én azon a reggelen az Úrtól kaptam és megosztottam vele. De hogyha nem engedtem volna meg azt, hogy ő randizzon azzal a fiúval, akkor vita keletkezett volna, viszályok lettek volna a házunkban és nagyon komoly helyzet alakult volna ki.
Eljött hozzánk az egyik barátnője és ugyanerről a témáról kezdtek beszélgetni, és azt mondta, hogy: „az én szüleim nagyon sok mindent megtiltottak ezzel kapcsolatban, és a hátuk mögött tettem és hazudtam nekik, és ez azt váltotta ki ebből az egészből, hogy két éven keresztül viszály volt az otthonunkban, és nem tudtam a szüleimmel rendesen kommunikálni”.
Minden egyes gyermek különleges és más. De ha te az Úrtól hallasz, akkor az Úr mindig a békesség útján fog téged vezetni. És annyira hálás vagyok Istennek, hogy békesség van az otthonunkban! Kortney életében is békesség van, és erősen együtt jár az Úrral. És tudom, hogy ez a helyzet meg fogja védeni őt attól, hogy több ilyen helyzetbe belekerüljön.

GLORIA: Tehát ez igazából arról szól, hogy ti adtatok neki egy kicsit több teret, és ő maga hozta meg a döntést végül is. Tehát beszélj arról, hogy türelmesnek kell lenni és kedvesnek a gyermekeinkkel. Tudod Marty, a te gyermekeid, ahogy viselkednek, az… Hadd mondjam el Martyról: Kelly nagyon jó gyerek volt, de Johnnal nem igazán dicsekednék. De tudod, Marty gyerekei megteszik azt, amit Marty mond nekik, és ez igazán megdöbbentő és csodálatos is egyben. Persze biztos vannak helyzetek, amikor nem mindig ilyen a helyzet.

MARTY: De igazából nagyon nagy benyomást tesznek rád a te gyermekeid. És tudod ez tényleg kihívás szeretetben járni, kedvességben járni a gyermekeinkkel, és ami engem illet, nagyon sok szülő szereti a kisgyerek játékokat. De én nem vagyok az a fajta, aki szeret annyit játszadozni a gyerekekkel. Én inkább szeretem az érettebb beszélgetéseket, de ez tényleg kihívás, hogy valaki tényleg isteni asszony legyen, isteni feleség legyen. És az a sok információ, ami jön az iskolából, a partik, a sportesemények…
Tehát igazából nagy kihívás ez, és éppen ezért nekem minden reggel ötkor fel kell ébrednem és imádkoznom, és tudod, ez az a dolog, ami minket az életben keresztülvisz. Tudom, hogy Kelly is egy csodálatos anyuka és Terry is csodálatos anyuka, és én még mindig tanulom ezeket a dolgokat. És az egyedüli dolog, amit tudok, hogy meg kell tennem, hogy Isten áll az első helyen az életemben és Ő is maradjon ott. És hogy megtanítom a gyermekeimmel Istennek a félelmét [tiszteletét].
Jonathan fiamnak volt egy problémája a közelmúltban, amikor a szíve gyorsabban vert a kelleténél. És elvittük őt az orvoshoz és békesség volt ezzel kapcsolatban a szívemben, és ott ültünk az orvosnál és meghallgattuk a rossz jelentéseket, és elmentem a Zsoltárok 112-re [7. vers], ami azt mondja, hogy az én szívem erős, az Úrban bizakodó! És mondtam a fiamnak, hogy „Jonathan, a te szíved, az erős, és nem kell félned a rossz hírtől”! Fel kellett hívnom az iskolát, és amikor gyorsabban vert a szíve, akkor persze be kellett menni az irodába és ott megmérték. De egyre jobb ez már, és ő meggyógyult!
És tudod, ez arról szól, hogy mindig Isten Igéjét hallgassuk. Nekem pedig az én hét éves fiamnak a szívébe el kellett vetnem azt az Igét, hogy „a te szíved Jonathan, az erős, rendületlen és az Úrban bizakodó, hogy a te szíved az erős”. És néha próbált a félelem rátelepedni a fiamra, de mi csak az Igét vallottuk meg, és aztán már nem ment el annyiszor az irodába, hogy megmérjék a vérnyomását. És gondoltam arra nagyon sokszor – mivel a kisgyerekek olyan aktívak – a szívük nem bírja az iramot, de én csak Istent dicsérem!
Szeretnélek buzdítani és bátorítani arra, hogy ha te hitben állsz a te gyermekeiddel kapcsolatban, akkor itt az Ige számodra is, hogy: „az én szívem erős, az Úrban bizakodó”! És bátorítalak arra, hogy Isten Igéje folytonosan áradjon a te szívedbe, mert soha nem tudod, hogy a te gyermekeid milyen kihívásokkal fognak szemben állni. Lehet, hogy valami betegség-probléma vagy randizgatás, vagy ilyenek, vagy bármilyen helyzet.
És ezért főként az egyedülálló anyukákat szeretném bátorítani. Nem tudom, hogy teszitek – de Isten kegyelme az, mert nekem van egy férjem, egy csodálatos férjem van az Úrtól – de valamilyen oknál fogva minden áldott nap gondolok az egyedülálló anyukákra és arra, hogy nekem milyen volt a gyermekeimet fölnevelni. Azt mondom nektek, hogy továbbra is használjátok a hiteteket és járjatok Istennek a kegyelmében és engedjétek meg, hogy az Istennek az ellátása gondoskodjon felőletek és Istennek a békességében maradjatok. És ne aggódjatok semmi felől, és ne támaszkodjatok a saját értelmetekre. Legyen az pénz, amit kértél Istentől, hogy ki tudd fizetni a gyermekednek az ebédet, vagy az egészségéről lenne szó, vagy a megfelelő munkahelyről.
Isten előre tudja pontosan, hogy mire van szükséged, és Isten előre tudja, hogy hogyan kell szolgálnod az Ő Igéjét a gyermekeid felé, és Őneki megvan a mesteri terve. Ezért bátorítalak arra, hogy a te reménységed továbbra is Isten Igéjében legyen. És amilyen sűrű az élet, és amilyen sok irányba szaladunk minden nap, töltsél időt Isten Igéjében, még hogyha öt perc is naponta, bár öt perc nem elég. De a mi dolgunk az, hogy folytonosan Isten Igéjét építsük a szívünkbe.
Amikor ez a probléma jött a fiammal, Jonathannal kapcsolatban, nem volt semmilyen nyugtalanság az elmémben, hogy most azon gondolkoztam volna, hogy most mi lesz. Abszolút nem kerültem félelembe, mert az én elmém már megújult Isten Igéje alapján, és nekem nem kell az időmet fecsérelni arra, hogy ilyen mentális harcokat folytassak arról, hogy most hitben állok – nem állok hitben. Az én szívem erős, és az Úrban bizakodó, ezért nem kell az energiámat ilyen mentális érvelésekre pazarolnom. Én csak beleugrok Istennek a tervébe, egyetértek Istennek az Igéjével. Isten azt ígérte, hogy hosszú élettel elégít meg minket, és az én gyermekeim az Urat fogják szolgálni.
És tudod, hogyha hit van a szívedben, akkor kész a hit arra, hogy kijöjjön szádon keresztül. És tudod, hogyha hitben reagálsz, akkor te gyermekeid nem fognak félelemben reagálni. Tudod a leghatalmasabb dolog, amit a gyermekeinknek adni tudunk az, hogy a mi hitünk szintjét magasan tartjuk. És minden egyes kihívásra, amivel szembesülnek, a mi magas és erős hitszintünk alapján ott van készen a válasz a szívünkben.

KELLI: Tudjátok-e azt, hogy édesapánk a Zsoltárok 112-es [1-7 versek] emberét egy szövetségi ember profiljának hívja, s ugye ez az ember, aki az Ő parancsolataiban gyönyörködik, „hatalmas lesz annak magva a földön… gazdagság és bőség lesz annak házában”. De az egyes vers azt mondja: „boldog ember az, aki féli az Urat, és az Ő parancsolataiban igen gyönyörködik”, és ez igazából Isten Igéjéről szól. A bővített bibliafordítás azt mondja, hogy „nem fog félni a rossz hírtől az ő szíve, szilárdan áll, bizodalma van az Úrban”. És szövetségtudatú vagy, ez jön az elmédbe azon nyomban, amikor ilyen dolgokkal szembesülsz. A szövetség.

MARTY: Tudod, nem kell pazarolnod az energiádat arra, hogy próbálod eldönteni, hogy hú, most mit fogok tenni, most miben fogok hinni?! Mert te már ott vagy és készen vagy, és amit kell tenned: meg kell alapoznod a megvallásaidat, és ki kell ebben tartanod és meg lesz a megnyilvánulása ennek a dolognak. És tudod, ez sokkal egyszerűbb annál, minthogyha két gondolat között ugrálnál, hogy most mit fogok tenni?
Hogyha a te szíved az erős, és ha megalapozódott az igazságban, a hitben, akkor mindössze annyit kell tenned, hogy egyetértesz Isten Igéjével, és dicséred Istent, hogy megvan a válasz. És dicséred Istent, hogy miénk az Ő Igéje, és tudjuk, hogy minden rendben lesz, és minden jóra fordul. Tudod, szabadok vagyunk a félelemtől. És a gyermekeinknek mindennél inkább erre van szükségük, hogy tudják, hogy Isten szereti őket, és nem kell, hogy féljenek semmitől sem! Ámen?

GLORIA: És tudod, amit a gyerekek látnak, hogy az apa és anya tesz, azt teszik ők is. És tudod, látják a te gyermekeid rajtad, hogy te erős vagy az Igében! És neked arra van szükséged, hogy Istennel tölts időt, hogy erős legyél. Tudod, nem arról van szó, hogy prédikátornak a felesége vagy – lehet, hogy prédikátor vagy magad is – arra van szükséged, hogy Isten Igéjében töltsél időt, hogy bekerüljön a szívedbe, és Isten Igéje szólni fog hozzád. Fogod tudni, hogy mit kell tenned a gyermekeiddel kapcsolatban, ugyanúgy ahogy Marty is. Tudod, Isten elkészítette a győzelmet a számodra, és járj ebben!

Angyali testőrök (Két igaz történet)

Készítette: Lisa Szanyel

Diane, egy amerikai egyetemista lány, nyárra hazament a kollégiumból, hogy meglátogassa szüleit, és újra találkozzon barátaival. Az egyik este átugrott, a legjobb barátnőjéhez. Az idő gyorsan elrepült, miközben megosztották egymással élményeiket. Késő estére járt, amikor Diane hazaindult. Szerencsére néhány utcával arrébb lakott, így nem félt egyedül gyalogolni.
Volt egy elhagyatott utcarész, ahol rövidebbre lehet vágni a hazafelé vezető utat. Ahogy ment a mellékúton, meglátott egy férfit nem sokkal arrébb, aki egyedül volt. Diane-t félelem és nyugtalanság fogta el, ezért magában gyorsan imádkozott, hogy az Úr őrizze meg. Hirtelen megnyugodott, és ahogy elsétált a férfi mellett, látta, hogy követi a szemével, de végül biztonságban hazaért.
Diane késő reggel kelt fel. Élvezte, hogy most addig aludhat ameddig csak akar. Reggelizés közben bekapcsolta a TV-t, és a hírekben döbbenten látta, hogy egy nőt megerőszakoltak azon a mellékúton, ahol tegnap járt. Méghozzá nem sokkal azután, hogy hazaért. Diane, szinte sokkos állapotba került, és elkezdett sírni, hogy vele is megtörténhetett volna. Az Úrhoz kiáltott, és hálát adott neki, hogy nem történt baja.
Viszont nem hagyta nyugodni a dolog, és gyanakodott arra a gyanús alakra, akit az elhagyatott úton látott hazafelé menet. Ezért elment a helyi rendőrőrsre, hátha tud nekik segíteni. Elmesélte, hogy arra járt nem sokkal az eset előtt, és látott egy sötétruhás férfit, aki meredten bámulta. A rendőrök több gyanúsítottat előállítottak, és kérték az egyetemista lány segítségét. Diane egyből felismerte a férfit, aki ezek után beismerő vallomást tett.
A rendőrök megköszönték a lány bátorságát, és segítőkészségét. Diane viszont azt kérte a rendőröktől, hogy kérdezzék meg a férfit, őt miért nem támadta meg.
A rendőrfőnök, másnap felhívta Diane-t, és azt mondta: „A férfi, azt mondta, hogy nem merte megtámadni, mert Ön nem volt egyedül, hanem két magas és izmos férfi sétált mellette, akiktől nagyon félt.”


Az egyik szomszédos törzs elrabolt egy kislányt abból a törzsből ahol volt egy pünkösdi misszionárius. A lány törzsébe tartozó emberek tudták, hogy ha nem kapják vissza őt sötétedés előtt, sohasem fogják már látni. Így a misszionárius és egy bennszülött tolmács útra keltek a dzsungelen keresztül az emberrablók falujába.
Mindenféle ajándéktárgyat vittek magukkal és alkudoztak a törzsfőnökkel a lány visszaadásáról, közben azonban éjszaka lett.
Mivel éjszaka nem tudtak haladni a dzsungelben, kénytelenek voltak az emberrablók falujában maradni. A földön aludtak egy nádfedeles kunyhóban.
Másnap dobok ébresztették őket. A tolmács azt mondta: a dobok azt jelentik, hogy meg fogják ölni őket.
A törzsfőnök úgy döntött, hogy megtartja mind az ajándéktárgyakat, mind a lányt.
Aztán hallották, ahogy az ellenséges bennszülöttek jönnek értük.
A misszionárius és a tolmács letérdelt, imádkoztak és átadták magukat Istenek. Majd a misszionárius azt mondta: „Ne várjuk meg őket. Menjünk ki. Én megyek előre." Csukott szemmel kilépett és várt.
Az eltelt pár perc örökkévalóságnak tűnt a számára.
Egy suhintással le tudták volna vágni a fejét. Ehelyett azonban jajgatást és nyögéseket hallott.
Amikor oda nézett a bennszülöttek valamennyien arccal a földön voltak.
„Ezek 'Isten'-nek neveznek téged" - mondta a tolmács - „Azt mondják, hogy amikor kiléptél, két óriás is kilépett veled fehér ruhában, a kezükben hatalmas kard volt.

Zsoltárok 91,11: Mert az Ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadon.