Ige: A hívő, és a hitetlen ember sorsáról

A Boldog ember örömét [és kedvét] leli [és gyönyörködik] az Úr törvényében [Isten útmutatásában, tanításában, amelyet az Igében jelentett ki] s parancsairól [törvényéről, az Igéről] elmélkedik [gondolkodik; eszében forgatja.

Olyan [lesz], mint a víz [mint a folyóvizek] partjára ültetett [oda plántáltatott] (termő)fa, amely kellő időben [a maga idejében] gyümölcsöt terem, [gyümölcsét meghozza] és levelei nem hervadnak [el nem hullanak]. Siker koronázza minden tettét. [Boldogul minden munkájában; (mindenben, amit tesz jó szerencsés lesz)]

Nem így [járnak] a gonoszok [hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők] egyáltalán nem. Pelyvához hasonlók [mint a (szálló) por], amelyeket elsodor [szétszór; ide s tovahány] a szél a földről [jelenléted elől Uram]

A bűnösök [a célt eltévesztők] nem állnak meg az ítéletkor [elkülönítés, kiválasztáskor] sem a gonoszok [hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők] az igazak közösségében [gyülekezetében]

Isten ugyanis őrzi [tudja; ismeri] az igazak [megigazultak] útját de a gonoszok [hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők] útja pusztulásba visz [elvész; semmibe vész]”* (Zsolt 1,1-6)

*Isten és az Ő népe ellenségeiről (a ti ellenségetek az ördög /1 pét.5,8/ és az őt követők) így szól az Ige: „Ellenségeidnek sokasága olyan lesz, mint az apró por, és mint a repülő polyva az erőszakosok sokasága, és lesz hamar és hirtelen” (Ésa. 29.5)

„Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, amelyet forgószél ragad el” (Jób. 21.18)

„Jaj a sok nép zúgásának, akik úgy zúgnak, mint a tenger zúgása, és a népségek háborgásának, akik háborognak, mint erős vizek! A népségek, mint sok vizek háborgása, úgy háborognak, de megdorgálja azt (az Úr) és elfut messzire, és elragadtatik, mint a hegyek polyvája szél előtt, és mint pozdorja a forgószél előtt; Estének idején rémülés száll reájuk, és minekelőtte megvirrad, nem lesznek: ez jutalmuk pusztítóinknak és sorsuk rablóinknak!” (Ésa. 17,12-14)

Mert: „… a gonoszok megsemmisülnek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el” (Zsolt. 37,20)

„Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, elsüllyednek, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat” (Jób. 24,24)

 „Bizony, kiirtották ellenségeinket, tűz emészti meg még maradékukat is!” (Jób. 22,20)

 „Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől. Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram!” (Zsolt. 73,19-20)

 „Akik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait! Én Istenem! Tedd őket olyanokká, amilyen a porfelhő, és amilyen a polyva a szél előtt; Ahogyan a tűz fölgyújtja az erdőt, és a láng égeti a hegyeket, Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!” (Zsolt. 83,13-16)

És az Úr válasza: „Úgy szétszórom őket, ahogyan a puszta szele elsodorja a polyvát” (Jer. 13,24)

 „Kicsoda a bölcs, hogy értse ezeket? Kicsoda az értelmes, hogy eszébe vegye ezeket?! Bizony igazak az Úrnak útai, és az igazak járnak azokon, az istentelenek pedig elesnek rajtok” (Hós. 14,10)

Bemerítő Jánoson keresztül kerül kijelentésre, az előző próféciák értelme:„Én ugyan vízbe merítlek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; Ő Szent Szellembe és tűzbe merít majd titeket. Akinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel” (Mát. 3,11-12)

És akiket Ő bemerít Szent Szellembe és tűzbe, azoknak így szól az ígéret: „Ímé, én teszlek éles, új cséplőhengerré, amelynek két éle van; hegyeket csépelj és zúzz össze, és a halmokat pozdorjává tegyed. Feldobod őket, és a szél elhordja, a szélvihar szétszórja őket. Te pedig ujjongani fogsz az Úrban (Jehovában), dicsekedni fogsz Izráel Szentjében” (Ésa. 41,15-16)

Az ítéletről az Úr Jézus így beszél azokhoz, akik nem cselekedték meg a törvényt – a szeretet törvényét: „Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.

Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre” (Mát. 25,31-33.41-46)

 Azt mondja az Úr: „Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, kik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és akik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem,  azt mondja a Seregeknek Ura” (Malak. 3.5)

„És felölté az igazságot, mint páncélt, és a szabadítás sisakja van fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással vevé magát körül, mint egy palásttal. A cselekedetek szerint fog megfizetni: haraggal ellenségeinek, büntetéssel szorongatóinak, büntetéssel fizet a szigeteknek” (Ésa. 59.17-18)

Mert: „Nem állhatnak meg szemed előtt a dicsekvők, gyűlölsz minden gonosztevőt. Elpusztítod a hazudozókat; a vérszomjas és álnok embert utálja az ÚR” (Zsolt. 5,6-7)

Hiszen: „Az ÚR megvizsgálja az igazat és a bűnöst, szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti. Hullasson a bűnösökre kénköves, tüzes parazsat, perzselő szél legyen osztályrészük!” (Zsolt. 11,5-6)

„Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el” (Jób. 21,18)

A tüzes parázsról így szól az Ige. Ézsaiás látja az Urat, és megrémül: „Ekkor megszólaltam: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát (Jehovát) látták szemeim! Akkor az egyik szeráf odarepült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett. Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva” (Ésa. 6,5-7)

Dávid tovább folytatja megvallását: „Az igazak életére gondja van az Úrnak, örökségük megmarad örökre. A csapás napjaiban nem vallanak szégyent, éhínségben táplálékhoz jutnak” (Zsolt 37,18-19)

De: „…elvesznek, akik elszakadnak tőled, megsemmisíted mind, akik hűtlenül elhagynak” „A lázadók és a bűnösök elvesznek, és akik elhagyták az Urat, elpusztulnak” (Zsolt 73,27;  Ésa. 1,28)

Jézus Te vagy az égi fény

Vida Sándor: Mézcseppek:

- Van, aki tudja, hogy mit beszél, van, aki beszéli, amit tud!

Az árulásról

Ha valaki egyszer elárul, az az ő hibája. Ha még egyszer megteheti, az a tiéd.

NE HAGYD, HOGY AZ ÉRTELMI BIZONYÍTÉKOK GYŐZEDELMESKEDJENEK

T.B. Joshua Próféta

A hit nem az értelem vagy érzékszervek egy teremtése, hanem az emberi szellemé. Azok az emberek, akik tapasztalatokat keresnek, mindig az érzékszerveik szerint járnak. Az érzelmeket az érzékelési észlelet befolyásolja - mit látunk, hallunk, olvasunk és milyennek néznek ki a körülményeink.

Mindazonáltal, egy hívőnek nincs ereje, amíg a természetes szinten működik; több van az életben, mint amivel találkozik a szokásos szemmel.

Tehát minek adod a figyelmedet? Minek engeded meg, hogy keresztülmenjen az elméden? Hol van a fókuszod? Ha te jobban összpontosítasz a téged körülvevő 'értelmi bizonyítékokra', mint Isten Igéjére, akkor a döntés pillanatában valószínű elbillensz az érzékek irányába. Ha értelmi bizonyítékra alapozod az ítéletedet, akkor arra vagy korlátozva, hogy egy hibás ítéletet adj.

Amikor értelmi bizonyítékokra támaszkodunk, akkor a szituációnk nagyobbá válik, mint amit kezelni tudunk, ami félelemhez, szorongáshoz, aggódáshoz és alternatívák kereséséhez vezet.

Ezzel szemben, minél jobban hitbe jutunk, annál kisebb lesz sátán és az ő hatása, hogy félrevezessen minket a helyzetünkön keresztül.

Amikor te a hit egy embere vagy, olyan, akinek a fókusza egyedül Istenen van, nincs olyan külső szituáció, ami meg tudja ingatni a fókuszodat! Ezért, bátran meg tudod vallani: "Még a negatív értelmi bizonyítékokkal szemben is megtagadom, hogy csalódást fogadjak el! Semmi sem történhet velem, ami Isten kontrollján kívül esik! Még az ellentétes bizonyítékokkal szemben is, megtagadom, hogy gyenge legyek, mert Isten az én erőm."

A Hit egyszerűen az, hogy az Ige győzedelmeskedik az értelmi bizonyítékok fölött.

„A testem és a szívem kudarcot vallhat, de ISTEN az én szívem erőssége és az én részem örökre.(Zsoltárok 73:26)

http://isten-szeret.blogspot.hu/2013/05/ne-hagyd-hogy-az-ertelmi-bizonyitekok.html

Snoopy, gyere haza!

Gyermekkoromban rajongtam Snoopy és Charlie Brown történeteiért. Azért szerettem őket, mert magamra (és barátnőimre) ismertem bennük. Legemlékezetesebb számomra a Snoopy, gyere haza!

Akinek van kutyája, az tudja, milyen szoros érzelmekkel lehet kötődni egy állathoz. Ez igazából csak akkor derül ki, amikor kedvencünket elveszítjük.

"Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik." (Anatole France)

Egy gyermek számára egy kutyánál jobb barátot el sem lehet képzelni. A kialakuló érzelmi kötődés során sok minden megtanulható: Segít felismerni a törődés és felelősség érzését.

"Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak" (Jak.4:17).

Az állattól cserébe őszinte és odaadó szeretetet kap.

"Azáltal, hogy szeretjük és megértjük kedvenceinket, talán könnyebben megértjük egymást is." (Dr. Louis J. Camuti)

 „Szeresd felebarátodat, mint magadat." (Mt. 22.39)

Charles Schulz megható történetei a mai nemzedékek számára is tanulságul szolgálhatnak.

http://velunkazisten.hu/content/small_story/Sparky_az_orok_vesztes#comment-117

C. H. Spurgeon: Kegyelem és bűnbocsánat

„Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké" (Zsolt 103,9).

Isten olykor megfedd bennünket. Ha ezt nem tenné, nem lenne az a bölcs Atya, aki figyelemmel van oktalan, tévelygő gyermekeire. Feddése fájdalmasan érinti azokat, akik hűségesek akarnak lenni, mert érzik, mennyire megérdemlik a szidást, és milyen hálátlan dolog volt tőlük, hogy megszomorították Atyjukat. Mi már tudjuk, mit jelent ez a feddés, és meghajolunk az Úr előtt, őszintén megbánva, hogy megharagítottuk.

Milyen vigasztaló is ez az ígéret: Nem perel mindvégig" az Úr. Ha bűntől megtört szívvel megtérünk Hozzá és a bűnt megtagadjuk, Atyánk tüstént kegyelmébe fogad. Mert nem szívesen fordít haragos arcot azok felé, akiket szeret. Abban van öröme, ha mi is teljes örömmel örvendezni tudunk.

Gyertek azért, keressük arcát! Nincs okunk sem kétségbeesésre, sem csüggedésre. Szeressük a minket fenyegető Istent, és akkor nemsokára így énekelhetünk: ... bár haragudtál rám, elmúlt haragod, és megvigasztaltál" (Ézs 12,1).

 Félre minden sötét gondolattal, amely csak rágja a lelkünket. Jöjjenek az alázatos reménységek és hálára fakasztó emlékek, szívünk szelíd vigasztalói. Aki mint bíró régen megkegyelmezett nekünk, mint Atyánk, újra meg fog bocsátani. Örvendezzünk hát végtelen, változhatatlan szeretetének!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Megöregedni

...ha a külsõ emberünk megromlik is, a belsõ emberünk mégis megújul..." (2Korinthus 4:16)

Onnan tudod, hogy megöregedtél: ha a térdeid recsegnek, és nehezen tudod becsatolni az övedet; ha olyan dolgokon vitatkozol, mint például melyik mûfogsorragasztó a legjobb; ha egy hintaszékben üldögélsz, de már nincs erõd hintáztatni magad; ha mire meggyújtod az utolsó gyertyát a születésnapi tortádon, addigra az elsõ már leég; ha többé már nem tartod mulatságosnak az öregedésrõl szóló vicceket. Az öregedés nem való a félénk szívûeknek, ezért a Biblia némi bepillantást ad nekünk, hogy ez mivel jár.

Izsák látása megromlott (1Mózes 27:1). Dávid mindig fázott (1Királyok 1:1-4). Pál úgy beszél magáról, mint én, az öreg Pál" (Filemon 9), és beszél az idõs kor fizikai és lelki fájdalmairól - hogy cserbenhagyottnak, magányosnak érzi magát, hogy csalódott a munkatársaiban, hogy el kell köszönnie barátaitól, akiket valószínûleg soha nem lát többé (2Timóteus 4:9-21).

Valaki így írt errõl: Legutóbbi születésnapomra a nõvérem ezt az üzenetet küldte: »A rossz hír az, hogy külsõ emberünk megromlik.« (Ugye említettem, hogy õ a nõvérem, és szeretem arra emlékeztetni, hogy õ mindig idõsebb lesz nálam!) Majd hozzátette: »A jó hír az, hogy nem csüggedünk... ha a külsõ emberünk megromlik is, a belsõ emberünk mégis megújul napról napra.«

Ha minden porcikád recseg-ropog, a kezedet begörbíti az ízületi gyulladás, szemeid gyengék, lassan tudsz csak menni, alig hallasz, vagy a szíved a koleszterintõl dobol, ne csüggedj! Isten már készíti az ünnepséget a mennybe érkezésed napjára, ahol többé nem leszel öreg, mert ott kortalanok élnek."

www.maiige.hu

Kenneth e. Hagin tanítása A HIT EREDETE 1.

1. A hit bizonysága

És Jézus felelvén, monda nékik: „Legyen hitetek Istenben” Márk 11,22.

Egy jó King James széljegyzetes-Biblia margója így adja vissza a mai szöveget: „Legyen bennetek Isten hite” A görögül értőktől tudhatjuk, hogy annak a szószerinti fordítása, amit itt Jézus mondott, így hangzik: „Legyen isteni fajta hitetek” Néhány modern fordítás is így adja vissza ezt a verset.

Ha egyáltalán nem tudsz görögül, akkor is könnyen beláthatod, hogy ennek a versnek ez a helyes fordítása, mivel Jézus épp előzőleg mutatta be a tanítványoknak, hogy Ő rendelkezik ezzel a fajta hittel: az isteni fajta hittel, azzal a hittel, amit Isten használt, amikor kezdetben megteremtette a világot. Ennek a fejezetnek az elején, Jézus szólt a terméketlen fügefához. Nem imádkozott. Egyszerűen azt mondta annak a fának: „Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki” (14. vers)

Másnap reggel, amint Jézus és a tanítványok elhaladtak ugyanott, látták, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradt. Péter, visszaemlékezvén, azt mondta: „Mester nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt” (21. vers)

Jézus azt felelte neki: „Legyen isteni fajta hitetek” Jézus bemutatta nekünk az isteni fajta hitet.

Azután azt mondta, hogy ezzel rendelkeznünk kell.

Leteszem az életem (Pintér Béla)

Bukás vagy örök kárhozat? - Kubinyi Károly

Az Ige és a világ

"Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való."

(János evangéliuma 17:14)

Vannak dolgok, amik nem illenek egymáshoz. A jókedv a síráshoz, a lekvár a spenóthoz, vagy a csíkos ing a pöttyös nyakkendőhöz nem passzol. Persze attól még, hogy nem illenek össze, lehet próbálkozni velük, hátha valakinek mégis tetszenek így együtt. Vannak dolgok, amik pedig nem illenek össze, mert egymás ellentétei. Ilyen a tűz és a víz, a negatív és a pozitív pólus, a Barca és a Real meg az Ige és a világ. Ha ezek találkoznak, egyikük a rövidebbet húzza...

Az Ige isteni, tiszta és jó. A világ pedig, amit Sátán megrontott, bűnös és rossz. A kettő nem fér meg egymás mellett, mert természetüknél fogva harcban állnak. Abban a pillanatban, amikor Isten Igéje megérinti egy ember életét, akkor megváltozik a gondolkodás és a lélek pólusa. Vonzó lesz az isteni, a tisztaság, a jóság, a szeretet. És taszítóvá válik minden, ami gonosz és önző. A jó, amint kapcsolatba lép a rosszal, gyógyító hatással van: indít a jóra, vágyat ébreszt a szebb iránt, nemesít. A rossz pedig rombol, tönkre tesz, kizsákmányol, érzéketlenné tesz.

Jézus az igéjét adta nekünk. Vajon ma ki fog győzni? A világ, vagy a bennünk élő Ige?

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/04/az-ige-es-vilag.html

Joseph Prince: ELVÉGEZTETT

Képzeld magad elé, ahogyan Leonardo da Vinci híres Mona Lisa festményét nézed a Louvre múzeumban. Képes lennél hozzátenni még néhány ecsetvonást?

Természetesen nem! Egy mester műve ez, mit is tehetnél hozzá, hogy javíts rajta bármit is?

Éppen így tekintünk Jézus munkájára a kereszten. Így kiáltott fel: "Elvégeztetett!" Nem tudod beteljesíteni a már beteljesített munkát. Nem tudsz befejezni egy már befejezett munkát. A megváltás már el van nyerve. Bűneink mind meg vannak bocsátva. Mindörökké meg vagyunk igazulva az Ő vére által. Krisztus teljes mértékben és tökéletesen kifizette a mi teljes megbocsátásunk, megigazolásunk és minden áldásunk árát!

Sőt mi több, ez a szó: "Elvégeztetett", a görög teleo szóból fakad. Jézus idejében a szolgák használták ezt, amikor jelenteniük kellett a gazdájuknak: "elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt." (János 17:4) A szó azt jelenti: "El van végezve, elvégezve marad és mindig is elvégezve lesz!" Talán a legjelentősebb jelentése a teleonak az, ahogyan a kereskedők használták: "Az adósság teljes egészében ki van fizetve!" Amikor Jézus önmagát odaadta a kereszten, Ő teljes mértékben beteljesítette a törvény minden jogos követelését. Kifizette a tartozásunkat teljes mértékben!

Ma már nem a mi erőfeszítésünk az, ami elhozza nekünk az áldást, hanem Krisztus befejezett munkája. A keresztény élet nem a tettekről szól, hanem hogy hiszünk-e az Ő befejezett munkájában. A törvény szerint tennünk kell. A kegyelem szerint, ez már el van végezve!

Talán ma olyan kihívásokkal kell szembe nézned, melyek teljesen elborítanak. Jézus megígérte, "Elvégeztetett!" Nem fogsz megszabadulni, mert már szabad vagy. Nem fogsz meggyógyulni, mert már gyógyulásod van! Isten 2000 évvel ezelőtt meggyógyított téged! Ézsaiás 53:5 kijelenti, "Az ő sebeivel gyógyultunk meg!" Magadban hordod a gyógyulást, mint a terhes asszony magában hordja a magzatát. Pihenj meg az Ő befejezett munkájában, és az nyilvánvalóvá fog válni!

Barátom, a munka el van végezve. Krisztus győzött a kereszten.

Az áldásunk ki van fizetve Ő vére által!

Élj olyan életet, hogy tudod, semmit sem kell tenned - csupán hinned! Elvégeztetett!

„Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: „Minden be van fejezve”. Ezután lehajtotta a fejét, és meghalt.” (János 19:30 WBHU)

Joseph Prince

http://jezusneveben.5mp.eu/web.php?a=jezusneveben&o=BYUebKvMvN

Dr-Kováts György: ÉLŐ VÍZNEK FOLYAMAI - 2. (KIÁLTOTT... / 1.)

Jn 7, 37 Az ünnep utolsó nagy napján pedig felállt Jézus és kiáltott, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyon.

A „kradzó” (görög) – kiált – nagyon erős kifejezés. Lehetne még határozottabban is fordítani: belesüvölt, belesikolt, beleordít az embertömegbe.

Nem erősítő berendezéssel, mikrofonnal, hangfalakkal – saját hangjával kiált. Megállítja az embereket. Ez szokatlan.

1./ Mások szoktak így kiáltani. Sőt, az Úr Jézus körül sok ilyen kiáltás hangzott el: a vakok, ahogy meghallják, hogy a Megváltó ott megy el a környezetükben, kiáltanak, megállíthatatlanul, elhallgattathatatlanul – kiáltanak, mert az EGYEDÜLI, aki betöltheti olthatatlan szomjukat a látás után, ott megy el mellettük. Életük nagy lehetősége. Életük egyetlen lehetősége. És nincs, aki segítsen, Jézusnak kell meghallania! Kiáltanak, mert az élet múlik rajta. A jövő.

2./ Kiáltanak a démonizáltak is. Még bent a zsinagógában is. Ordítanak, kikiáltanak az emberek belsejéből, sokan elszörnyednek, de az Úr Jézus Krisztus hatalma szavával rendet tesz. A gonosz szellem kimegy, sokan azt gondolják, az ember meghalt – pedig most szabadult meg. (Mk 9,26.)

A tengerparton kiáltozó, gonosz szellemektől megkötözött ember – a „gadarai” – úgy ordított, hogy mindenki rettegett tőle. De nem a Megváltó. Ő Szabadító, azért jött, hogy a megkötözötteket megszabadítsa. És meg is tette. S megszűnt az ordítás, megszűnt a fenyegetés. Ha szívedből, bensődből ordítások törnek elő, fenyegetések, szeretteid ellen, környezeteddel szemben, kiálts az Úrhoz – Ő szabadító. Ma is. Meg fog szűnni. Jön a békesség és az áldás. Tőle, az áldások forrásától. (Mk 5,5-7.)

3./ Kiáltottak a tanítványok is, amikor a viharban hánykolódott a hajójuk, és Jézust meglátták a tengeren járni („kísértet!!!”).

4./ Kiáltott Péter, a hullámok között, amikor levette Jézusról a tekintetét, és süllyedni kezdett.

5./ Kiáltott, hangosan kiáltozott a szíroföníciai asszony is, amikor lánya szabadulását kérte a Szabadítótól, de nem engedték oda, közel, Hozzá. Nem adta fel. Nem lehetett elhallgattatni. Kiáltott, és kiáltott – sikoltott, túlkiabálta a távolságot, a tanítványokat, a házfalakat, ajtókat, mindent, mert akarta, kérte, vágyta a lánya gyógyulását és szabadulását. Kiálts! Kiálts! Kiálts az Úrhoz! (Lánya megszabadult – „Ó, asszony, nagy a te hited!” – mondta neki a Megváltó. „E beszédért, eredj el, kiment a gonosz szellem a te lányodból.”)

A vereségről

Készítette: Keresztény szépségportál

A legnagyobb vereség a világon: megszokni a rosszat.

Ravasz László

http://www.keresztenyszepsegportal.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=1909%3Aa-legnagyobb-vereség&Itemid=79

Tanmese egy kislányról

Készítette: Élő Víz

Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt, élt egy kicsiny kisleány. Egy szántó-vető házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot.

Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket. A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét. Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült. Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta. Kukoricababáját hercegnőnek nevezte. A Nap izzó hevét simogató aranyzuhatagként élvezte, és amíg más árnyékba menekült, ő azt mondta:
- Én a Nap leánya vagyok, és azért süt ilyen forrón rám, mert rettentő nagy szeretettel akar átölelni engem Napanyukám.
Lassan-lassan megtanulta, hogy mindent a maga javára fordítson, mindenből hasznot kovácsoljon. Ha langyos nyári zápor hullott, szappannal a kezében, kiszaladt házuk udvarára és kacagva mosakodott, miközben vidám hangon kiabálta be édesanyjának:
- Nézd, Anyu! Nekem is van zuhanyozós fürdőszobám.
A szomszédok közül sokan bolondnak tartották őt, nem értették, miért tud mindennek örülni. Azt mondták róla: ennek a gyereknek visszájára fordította Isten az eszét.
Teltek az évek. A kislány felnőtté vált. A falu bírója kihirdette, hogy vásárt rendeznek. Mindenki hozza el egy batyuban azt, amiből úgy érzi, olyan sok van neki, hogy másnak is szívesen adna át belőle. Megjelentek a gazdag szomszédok felnőtt gyerekei is. Batyujuk betegségtől, válópertől, könnyektől, és elégedetlenségtől duzzadt. A mi leánykánk csomagjában kacagás, boldogság, elégedettség volt található. Megkérdezték tőle:
- Téged elkerültek a bajok, hogy nem tudtál hozni belőlük?
- Nem. Csupán azokból nem tartok számon mást, mint a betegség után a gyógyulást. A vitákból a békülést. Vagy ha elveszítettem valamit, megőriztem afeletti örömömet, hogy pótolhattam veszteségemet. Az én batyumban is ugyanazok találhatók, melyek a tietekben, csak - tudjátok, én mindent a visszájára fordítva használok

Az igazságról

Készítette: Bölcsesség Biblia

Mert mondom néktek, ha a ti igazságtok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál,
semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába.Máté 5:20

Ron Kenoly - igazság, béke és öröm (a Szent Szellem)

János Evangélium 9. fejezet: Vak voltam, és íme látok; (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Ján. 9,1 És amint eltávozék [és továbbment], láta [vagyis észrevett] egy embert, aki születésétől fogva vak vala.

Ján. 9,2 És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester [vagyis Rabbi], ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?^*

*A tanítványok azért tették fel ezt a kérdést, mert a törvény – amit a vallások tanítanak – azt mondja azokról, akik bálványimádók lettek: „…én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem” (2Móz. 20,5)

Ján. 9,3 Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett [(hamartanó): elvét, eltéveszt, elhibáz; eltéveszti a célpontot], sem ennek szülei; hanem [azért történt ez], hogy nyilvánvalókká [vagyis láthatókká] legyenek benne [és rajta] az Isten dolgai [és munkái]^*

*A szülők, és a fiuk is Ádám leszármazottai voltak, ebből következően céltévesztettek, erről így szól Isten Igéje: „Ez az Ádám nemzetségének könyve. Amely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt. Férfiúvá és asszonynyá teremté őket, és megáldá őket és nevezé az ő nevüket Ádámnak (vagyis embernek), amely napon teremtetének. Élt vala pedig Ádám száz harmincz esztendőt, és nemze fiat az ő képére és hasonlatosságára és nevezé annak nevét Séthnek” (1 Móz. 5,1-3)

Ján. 9,4 Nékem [addig kell] cselekednem [és végbevinnem] annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik [(dünamai): mert nem lesz képes, nem lesz hatalma rá, ezért nem lehetséges számára]^*

*És folytatja az Úr Jézus: „Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak (vagyis a nappalnak)? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát. De ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága” (Ján. 11,9-10).

Amikor kijelenti az Úr Jézus, hogy hogyan fog meghalni, így válaszolnak neki, és egyben kijelentést nyer, hogy mikor jön el az éjszaka: „… hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia? Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg (és hatalmába ne kerítsen) titeket: mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy” (Ján. 12,34-36).

Már Ézsaiás így prófétált a testi emberről, mert a testi ember sötétségben él: „Jövendölés Moáb (jelentése: az atya leszármazottai) ellen. Igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Ar-Moáb (jelentése: fallal körülvett főváros, erődítmény); igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Kir-Moáb (jelentése: a téglafal városa)!” (Ésa. 15,1).

És: „Jövendölés Dúma (jelentése: hallgatás, csend; halottak birodalma) ellen: Seirből (jelentése: szőrös, durva, nyers, itt lakik Ézsaú, aki az edom, vagyis Ádám) így kiáltnak hozzám: Vigyázó! Meddig még az éjszaka, meddig még ez éj? Közeleg a reggel, de még éjjel van - felelt a vigyázó. Kérdezhettek, de inkább akkor, ha majd visszajöttök” (Ésa. 21,11-12).

 Mindazok, akik befogadták az Urat, vagyis visszatértek és beteljesedtek Szent Szellemmel, azokhoz így beszél az apostol: „De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, …Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!” (1 Thess. 5,4-5).

Az apostolok így figyelmeztetik a hívőket: Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei” (Eféz. 5,8).

 Mert: „Az éjszaka elmúlt, [előrehaladt] a nap [nappal] pedig elközelgett; [közel jött] vessük el [tegyük hát félre] azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság [a fény] fegyvereit” (Róm. 13,12)

„Mert (hús)testben élünk, de nem (hús)test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem (hús)testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására” (2 Kor. 10,3-4)

 „Mi…, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk éberek, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét” (1 Thess. 5,8)

És: „Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert nem vér és (hús)test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban (epuraniosz = égitesteken) vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Mindezekhez fölvévén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde: Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,11-18)

Ján. 9,5 Míg e világon vagyok, e világ világossága [fénye] vagyok.

Ján. 9,6 Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire,

Ján. 9,7 És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (a mi azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva^*

*Az Úr Jézus sok csodát – és teremtő csodát – cselekszik, így mutatva be, hogy mit jelent a „e világ világosságának lenni: „És hoznak néki egy nehezen szóló [egy dadogó] süketet [egy süketnémát], és kérik vala őt, hogy vesse [tegye] reá kezét. Ő pedig, mikor kivitte vala azt a sokaság közül egy magát, az ujjait annak fülébe bocsátá, és [ujjára] köpvén illeté [megérintette] annak nyelvét, és föltekintvén az égre, fohászkodék [felsóhajtott], és monda néki: Effata, azaz: nyilatkozzál meg. És azonnal megnyilatkozának annak fülei: és nyelvének kötele [bilincse is azonnal] megoldódék, és helyesen [hibátlanul; értelmesen] beszél vala” (Márk. 7,32-35).

 „Azután Bethsaidába [jelentése: halászó hely] méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse azt [hogy érintse meg]. Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeti őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén [itt nyállal megkente szemét] és [azután] kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit? Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat [Más fordítás: Embereket látok, olyan, mintha a fák járkálnának]. Azután kezeit ismét ráveté [rátette] annak szemeire, és feltekintete véle [ő pedig körülnézett]. És megépült [és meggyógyult], és látá messze és világosan mindent [Más fordítás: mire annak látása mindenen áthatott és helyreállt, úgyhogy messzire mindent látott]” (Márk. 8,22-25).

Ézsaiás prófétán keresztül így kerül kijelentésre, hogy Isten van közöttünk: „Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő (és bosszút áll), az Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak” (Ésa. 35,4-5).

Ján. 9,8 A szomszédok azért, és akik az előtt látták azt, hogy vak vala [és hogy koldus volt], mondának: Nem ez-é az, aki itt szokott ülni és koldulni?

Ján. 9,9 Némelyek azt mondák, hogy: Ez az; mások pedig, hogy: Hasonlít hozzá. Ő azt mondá, hogy: Én vagyok az.

Ján. 9,10 Mondának azért néki: Mimódon [és hogyan] nyiltak meg a te szemeid?

Ján. 9,11 Felele az és monda: Egy ember, akit Jézusnak mondanak, sarat készíte és rákené a szemeimre, és monda nékem: Menj el a Siloám tavára és mosódjál meg; miután pedig elmenék és megmosakodám, megjöve látásom.

Ján. 9,12 Mondának azért néki: Hol van Ő? Monda: Nem tudom.

Ján. 9,13 [Elvezették, és] vivék őt, aki előbb még vak volt, a farizeusokhoz [(Phariszaiosz): elkülönülő („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos elkülönült, elzárkózó. Kiemelkedően vallásos férfiak zárt csoportja, vagyis szektája].

Ján. 9,14 Mikor pedig Jézus a sarat csinálá és felnyitá ennek szemeit, szombat [(szabbaton): nyugalom, a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napja] vala.

Ján. 9,15 Szintén a farizeusok is megkérdezék azért őt, mimódon jött meg a látása [és hogyan lett látóvá]? Ő pedig monda nékik: Sarat [(pélosz): agyagot] tőn szemeimre, és megmosakodám, és látok.

Ján. 9,16 Mondának azért némelyek a farizeusok közül: Ez az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot. Mások mondának: Mimódon tehet bűnös [(hamartólosz): vagyis céltévesztett] ember ilyen jeleket [(szémeion): csodákat]? És hasonlás [vagyis (szkhiszma): szakadás, megosztás, meghasonlás] lőn közöttük.

Ján. 9,17 Újra mondának a vaknak: Te mit szólsz ő róla, hogy megnyitá a szemeidet? Ő pedig monda: Hogy próféta.

Ján. 9,18 Nem hivék azért a zsidók [vagyis a júdeaiak] róla, hogy vak vala és megjöve a látása, mígnem előhívák annak szüleit, akinek megjöve a látása [aki látóvá lett],

Ján. 9,19 És megkérdezék azokat, mondván: Ez a ti fiatok, akiről azt mondjátok, hogy vakon született? mimódon lát hát most?

Ján. 9,20 Felelének nékik annak szülei és mondának: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született:

Ján. 9,21 De mimódon lát most, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg a szemeit, mi nem tudjuk: elég idős már ő; őt kérdezzétek; ő beszéljen magáról.

Ján. 9,22 Ezeket mondák annak szülei, mivelhogy félnek vala a zsidóktól [vagyis a júdeaiaktól]: mert megegyeztek már a zsidók [a júdeaiak], hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, rekesztessék ki a gyülekezetből [azt ki kell zárni a zsinagógából, a közösségből, az kiközösítetté lesz]^*

*A nép sokat vitázott egymás között arról, hogy ki az Úr Jézus: „Mindamellett senki sem beszélt vala nyiltan [és nyilvánosan] ő felőle a zsidóktól [vagyis a júdeaiaktól] való félelem miatt” (Ján. 7,13).

Sőt: „… a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be (nem vallottak színt a farizeusok miatt), hogy ki ne rekesztessenek (vagyis nehogy kizárják őket) a gyülekezetből (a zsinagógából, a hitközségből)” (Ján. 12,42).

Ján. 9,23 Ezért mondák annak szülei, hogy: Elég idős [már nagykorú], őt kérdezzétek.

Ján. 9,24 Másodszor is szólíták azért az embert, aki vak vala, és mondának néki: Adj dicsőséget az Istennek [vagyis mond meg az igazat, vald meg a bűnödet, vald meg, hogy tévedtél]; mi tudjuk [(eidó oida): és tisztában vagyunk vele], hogy ez az ember bűnös [(hamartólosz): bűnös, vagyis céltévesztésben van]^*

*Istennek a bűnt elkövető úgy tud dicsőséget adni, hogy megvallja bűnét, ahogy az Istennek szentelt dolgokból ellopó Ákánnak kellett: „Ekkor azt mondta Józsué (jəhušuʿa jəhôšuʿa: jehósua, jósua = az Úr / JHVH: Jahve / a szabadulás) Ákánnak (ʿáḵán: Ákán = bajt okozó): Fiam, adj dicsőséget az ÚRnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el, (náḡaḏ: és valld meg) nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el  (káḥaḏ: és ne tagadj le) semmit előttem” (Józs. 7,19)

Ján. 9,25 Felele azért az és monda: Ha bűnös-é, [(hamartólosz): vagyis céltévesztésben van-e] nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok.

Ján. 9,26 Újra mondák pedig néki: Mit csinált veled? Mimódon [és hogyan] nyitotta meg a szemeidet?

Ján. 9,27 Felele nékik: Már mondám néktek és nem hallátok [nem hallottátok meg, vagy nem értettétek meg]: miért akarjátok újra hallani? Avagy ti is az ő tanítványai akartok lenni?

Ján. 9,28 Szidalmazák [(loidoreó): gyalázzák, és becsmérlik] azért őt és mondának: Te vagy annak a tanítványa; mi pedig a Mózes tanítványai vagyunk^*

*Az Úr Jézus már korábban kijelentett nekik, hogy: „Ne állítsátok [nehogy azt gondoljátok, (dokeó): ne feltételezzétek, és ne higgyétek], hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van aki vádol titeket, Mózes, akiben ti reménykedtetek. Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert [(gar): ugyanis] énrólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mi módon hisztek az én beszédeimnek [(réma): kijelentéseimnek, élő igéimnek]” (Ján. 5,45-47).

De Az Úr Jézus a tanítványainak megnyitja a próféciákat: „És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza [(dierméneuó): értelmezi] vala nékik minden írásokban [a teljes Szentírásban], amik őfelőle megírattak” (Luk. 24,27).

Hiszen már az Édenben így hangzik az ígéret a „mag”-ról a céltévesztett ember számára: „És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom (vagyis minden állat) és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. És ellenségeskedést szerzek (és támasztok) közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (1 Móz. 3,14-15).

Ezt a „magot” kapja meg Ábrahám, és örökli Jákób, és Izsák: „Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek” (1 Móz. 22,17-18).

Ez a „mag” fiúgyermekként fog belépni a világba: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, (örökkévaló Atyának) békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!” (Ésa. 9,6-7).

Az lesz a jel, hogy beteljesedett az ígéret, hogy szűztől fog születni: „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek, aminek jelentése: velünk az Isten” (Ésa. 7,14).

Ez a gyermek Dávid magvából származik: „Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik, mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön. Az ő idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik, és ez lesz az ő neve, amellyel nevezik őt: Az Úr a mi igazságunk (a mi megigazulásunk)!” (Jer. 23,5-6).

Ő király lesz: „És az én szolgám, Dávid lesz a király ő rajtuk, s egy pásztora lesz mindnyájuknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik” (Ezék. 37,24).

És egyben próféta is lesz: „Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül olyat, mint én: azt hallgassátok” (5 Móz. 18,15).

És így folytatja a feltámadott Úr Jézus: „… Ezek azok a beszédek [(logoszok): igék], melyeket szóltam [és beszéltem] néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében. [Isten útmutatásában, tanításában, amelyet az Igében jelentett ki], a prófétáknál [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeknél] és a zsoltárokban én felőlem” (Luk. 24,44).

Ján. 9,29 Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: erről pedig azt sem tudjuk, honnan való^*

*A vallási vezetők „tudják”, mert meg van írva. Amikor az Úr leszállt a Sínai hegyre: „Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, (és egészen füstbe borult) mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemencének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala. És a kürt szava (a kürt zengése) mindinkább erősödik vala; (és egyre erősebben hangzott) Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan” (2 Móz. 19,18-19).

Amikor az Úr a szent sátor ajtajában állt:  „És látá az egész nép, hogy a felhő-oszlop a sátornak ajtaján áll, és felkele az egész nép, és kiki meghajlék (és leborult) az ő sátorának ajtajában. Az Úr pedig beszéle Mózessel színről színre, amint szokott ember szólani barátjával; és mikor Mózes a táborba visszatére, az ő szolgája az ifjú Józsué, Núnnak fia, nem távozék el a sátorból” (2 Móz. 33,10-11).

Ján. 9,30 Felele az ember és monda nékik: Bizony [ebben éppen az a] csodálatos [(thaumasztosz): megdöbbentő, meglepő, rendkivüli, furcsa, különös], hogy ti nem tudjátok honnan való, és az én szemeimet [mégis] megnyitotta.

Ján. 9,31 Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket [(hamartólosz): a célt eltévesztőket]; hanem ha valaki istenfélő, [ha valaki (theoszebész): Istent tisztelő] és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg^*

*A vallási vezetőknek tudniuk kellett volna, hogy Istentől van-e az Úr Jézus, hiszen számtalan igében már kijelentette az Úr, hogy: „Messze van az Úr az istentelenektől (vagyis az Isten nélkül élőktől); az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja” (Péld. 15,29).

Hiszen: „Az ÚR szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat” (Zsolt. 34,16).

És: „Beteljesíti az őt félőknek (az Őt tisztelőknek) kivánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (Zsolt. 145,19).

De ha: „Valaki elfordítja az ő fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos” (Péld. 28,9)

Ján. 9,32 Öröktől fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna [Más fordítás: Amióta fennáll a világ, sohasem lehetett hallani, hogy valaki visszaadta volna egy vakon születettnek a szeme világát].

Ján. 9,33 Ha ez nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék^*

*És meg is van írva, hogy: „Az Úr (JHVH=Jahve) megnyitja a vakok szemeit, az Úr (JHVJ=Jahve) felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat” (Zsolt. 146,8).

És:„Az ő cselekedetiből ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az ő cselekedete. A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt” (Péld. 20,11)

Ján. 9,34 Felelének és mondának néki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kiveték őt [vagyis kidobták, kihajították őt, és kiközösítették a zsinagógából].

Ján. 9,35 Meghallá Jézus, hogy kiveték [kidobták, és hogy kiközösítették] őt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában?

Ján. 9,36 Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higgyek benne?

Ján. 9,37 Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt [magát], és aki beszél veled, Ő az.

Ján. 9,38 Az pedig monda: Hiszek, Uram. És [leborulva] imádá Őt.

Ján. 9,39 És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak [vagyis látókká legyenek]; és akik látnak [a látók pedig], vakok legyenek.

Ján. 9,40 És hallák ezeket némely farizeusok, akik vele [és a közelében] valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?

Ján. 9,41 Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad [és továbbra is céltévesztésben maradtok]^*

*Mert azt gondolod magadról: „És meg vagy győződve arról is, [mert elhitetted magaddal], hogy te a vakok vezetője vagy, meg a sötétben járók [és sötétben élők] világossága, [és fénye]. A balgatagok [tudatlanok, buták, ostobák, értetlenek, oktalanok] tanítója, [nevelője, oktatója, fegyelmezője]. A kiskorúak [gyermekek, kisdedek, tapasztalatlanok] mestere [tanítója] vagy, bírván [mivel birtokodban van] a törvényben [vagyis Isten Igéjében] az ismeret [és megismerés, és a tudás kiformálódását] és igazság [a valóság] (külső) formáját. [vázát, látszatát, vagyis a tartalom nélküli formát]” (Róm. 2,19-20)

Téged nézve nem félek már

Az Úr Jézus kijelentése

„Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak” (Luk. 13,24)

Spurgeon: A házasságban élőkről

 Ha a férj önző szeretetében nincs édesség, ne csodálkozzon azon, ha az asszony keserű lesz.

Lev Tolsztoj: Jézus tanításáról

Jézus tanítása annyira világos, hogy a gyermekek is eredeti értelmében értik. Csak azok az emberek nem értik meg, akik keresztényeknek akarnak látszani vagy annak hívatják magukat.

Elengedni a mentőcsónakot

Írta:  Tóth-Simon Károly, bibliabúvár

Az ApCsel 27. fejezete leírja Pál hajóútját, miután tárgyalása során a császárhoz fellebbezett. Ebben a történetben van egy látszólag lényegtelen motívum, ami számomra nagyon tanulságos.

Sőt, azt is mondhatnám, hogy a keresztény élet egyik alappillére kell, hogy legyen. A történet egyik része így hangzik: “Amikor egy kis sziget alá futottunk be, amelyet Klaudának hívnak, csak nehezen tudtuk megtartani a mentőcsónakot. Miután ezt felvonták, óvintézkedéseket tettek: alul átkötötték a hajót, és mivel féltek, hogy a Szirtisz tengeröböl zátonyaira futnak, a horgonyt leeresztették, és úgy sodródtak tova” (ApCsel 27:16-17, MBT).

Emberileg, és tengerész szemmel nézve a legjobb megoldást hozták a vihar közepette. Igyekeztek megtartani a mentőcsónakot, ami egy esetleges hajótörés során az egyetlen menekülési lehetőség lehet. Átkötötték a hajót, hogy ezzel megerősítsék a hajótestet. Leeresztették a horgonyt is, hogy lassan és óvatosan tudjanak a viharban navigálni, elkerülve a zátonyt. Keresztényként azonban felmerül a kérdés, hogy vajon csak az emberi szempont létezik-e. Lehet-e egy ilyen helyzetben olyan megoldást keresni, amely a józan paraszti ésszel teljesen ellentétes, mégis a menekülés útját biztosítja.

És itt jön be a képbe a hit. A hit ugyanis látja a láthatatlant, elfogadja a felfoghatatlant, és cselekszi a lehetetlent. Egy gyülekezet elöljárójaként számos olyan élettörténettel találkozom, amely emberileg lehetetlen. Olyan helyzetekkel, amelyben nem tudunk mást tenni, mint letérdelünk, és imádkozunk. Próbálhatnánk emberi megoldásokat találni, de fölösleges lenne. Sokkal jobb ilyenkor elismerni, amit Jézus is mondott: “Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges” (Mt 19:26).

Pál biztatására a legnagyobb vihar közepette emberi szemmel nézve a lehető legrosszabb megoldás született: “Pál azonban így szólt a századoshoz és a katonákhoz: ‘Ha ezek nem maradnak a hajón, akkor ti sem menekülhettek meg.’ A katonák ekkor elvágták a mentőcsónak köteleit, és hagyták, hogy elsodorja az ár” (ApCsel 27:30-31). Amihez korábban annyira ragaszkodtak, arról most képesek voltak lemondani. Talán az segített nekik, hogy tudták, ebben a helyzetben emberi megoldások már nem segíthetnek — csodára van szükség. Isten pedig csodát tett: “Így történt, hogy mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szárazföldre” (ApCsel 27:44). Ha megtartják a mentőcsónakot, abban mindenki nem fért volna el, és biztosan lettek volna a hajótörésnek halálos áldozatai. Így azonban, hogy lemondtak az emberi megoldásról, Isten cselekedni tudott, és mindenki megmenekült.

Mennyi minden lehet az életünkben, amihez úgy ragaszkodunk, mint ők a mentőcsónakhoz! Valakinek lehet a pénz, a munka, a házastársa, a hírneve, az ereje, a bölcsessége stb. Amiről önként nem vagyunk hajlandók lemondani, az csak hátráltat bennünket, és elválaszt Istentől, amennyiben bálvánnyá válik az életünkben. Az ilyen dolgokat pedig Isten erővel is elveheti tőlünk (Ez 24:25), hogy megtanuljunk csak tőle függni. Hasonló dolgot fogalmazott meg Jézus is: “Önmagunk megsegítése semmilyen segítséget nem jelent. Önmagad, igazi éned megtalálásának valódi útja, szerintem való útja az önfeláldozás” (Mt 16:25, MSG). Jézus szerint a lemondás és az önfeláldozás nem kudarcot jelent, sem azt nem, hogy szűkölködünk az életben, megtagadjuk magunktól a jót. Azt jelenti, hogy nem mi döntjük el, mi az igazán jó, ill. a járható megoldás, hanem rábízzuk ezt Istenre.

Az egyik ember learatja a pillanatnyi örömöket, bejárja emberi döntései útját. A másik pedig lemond minderről Istenért, és tőle kapja meg jutalmát már ebben az életben, és az eljövendőben is. Aki ezt az elvet nem érti, az valószínűleg még sosem vágta el egyetlen mentőcsónak kötelét sem a legnagyobb viharban...

http://keresztenyszepsegportal.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=1675:elengedni-a-ment%C5%91cs%C3%B3nakot&Itemid=80