Igen, őrizője vagy! Isten
elvárja, hogy törődj vele, gondoskodj róla! Mikor értjük már meg végre, hogy
őrizői vagyunk szülőnek, gyermeknek, testvérnek és barátnak?!
Mindenki felelős a hozzá legközelebb állókért!
Könnyebb részt vállalni világméretű szervezkedésből, mint
kenyeret adni az utcasarkon üldögélő koldusnak…
Ó, ha tennénk végre csak egy lépést, egy karnyújtást, és
legyőzve mindennel elhalmozott, eltunyult énünket, kilépnénk bársonyos,
kényelmes komfortzónánkból, és részt vállalnánk a magányosok végtelen
könnyeiből, a nyomorult, mosdatlan hajléktalanok kitaszítottságából,
a mozgásképtelen betegek elkeseredett gyötrelmeiből, az
elfelejtett özvegyek és árvák elhagyatottságából,
ó, ha mindenkinek lenne végre embere egy mosolyra, egy tál
forró levesre, ölelésre, jó szóra vagy tanácsra,
ha belátnánk, hogy igenis őrizői vagyunk egymásnak, akkor
végre megértenénk valamit Krisztus szeretetéből…
2012. dec. 18
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.