Máté Evangélium 11. fejezet: Jézusnak adatott minden hatalom (revideált)

Mát. 11,1 És lőn [vagyis az történt], mikor elvégezte Jézus a tizenkét tanítványának [az apostoloknak] adott utasítást [és oktatást útbaigazítást, és rendelkezéseit], elméne [vagyis továbbment] onnan, hogy tanítson és prédikáljon [és hirdesse az igét] azoknak [környező] városaiban [is].

Mát. 11,2 János pedig, mikor meghallotta a fogságban [vagyis a börtönben, a tömlöcben] a Krisztus cselekedeteit [és tetteit], elküldvén kettőt az ő tanítványai közül [ezt üzente neki, és]*

* „Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén (bilincsbe verette), tömlöcbe (vagyis börtönbe) vetette vala Heródiásért (a Heródiás kedvéért), az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért. Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele (együtt) élned. (és Heródes szerette volna megöletni), de mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt” (Mát. 14,3-5)

Azonban: „Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett ő tőle (és megintette őt János) Heródiásért, az ő testvérének, Filepnek feleségéért és mindama gonoszságokért (és gonosz tetteiért), amiket Heródes cselekedett, Ez még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöcbe vetteté (vagyis börtönbe csukatta)” (Luk. 3,19-20)

Mát. 11,3 Monda néki: Te vagy-é az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?

Mát. 11,4 És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek [és mondjátok el; adjátok hírül, és adjátok tudtára] Jánosnak, amiket hallotok és láttok:

Mát. 11,5 A vakok [újra] látnak, és a sánták [és bénák] járnak; a poklosok [vagyis a leprások] megtisztulnak és a siketek (és némák) hallanak; a halottak föltámadnak [életre kelnek], és a (koldus)szegényeknek Evangélium [vagyis örömhír, örömüzenet] hirdettetik;

Mát. 11,6 És boldog, aki én bennem [és énrajtam] meg nem botránkozik [és aki el tud fogadni engem, aki miattam tőrbe nem esik, és el nem botlik]*

*Lukács bizonyságtétele Bemerítő János elbizonytalanodásáról így hangzik: „És Jánosnak mind ezeket elmondták (és hírül vitték) a tanítványai. És János az ő tanítványai közül kettőt előszólítván (magához hívatott, és) Elküldé Jézushoz (az Úrhoz ezzel a kérdéssel), mondván: Te vagy-é az, aki eljövendő vala, vagy mást várjunk? Mikor azért azok a férfiak hozzámentek (vagyis odaérkeztek hozzá), mondának: Bemerítő János küldött minket te hozzád (ezzel a kérdéssel), mondván: Te vagy-é az, aki eljövendő vala, vagy mást várjunk? Azon órában pedig (Jézus) sokakat (vagyis sok embert) gyógyított meg (különféle) betegségekből (és bajokból), csapásokból, (és megszabadított gonosz) tisztátalan szellemektől, és sok vaknak adá meg szeme világát (és adta vissza a látását). És felelvén Jézus, (így válaszolt, és) monda nékik: Elmenvén mondjátok meg (és vigyétek hírül) Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik (vagyis a vakok látnak), a sánták járnak, a poklosok (vagyis leprások) megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium prédikáltatik (és hirdettetik). És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik” (Luk. 7,18-23)

Az elbizonytalanodás egyik oka az volt, hogy Jánoshoz is eljutott az Úr Jézus tetteinek híre, Aki: „… körüljárta [és bejárta] vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten [vagyis a mennyek] országának Evangéliumát [az Isten királyságáról szóló örömhírt, királyi uralmának jó hírét, a győztes hadvezér érkezésének hírét]. És gyógyítván mindenféle [és mindenfajta] betegséget és mindenféle erőtlenséget [gyengeséget; minden bajt, kórt, fogyatékosságot, rosszullétet, krónikus jellegű fizikai rendellenességet az emberi szervezetben. Ártalmat, csapást, panaszt; gyötrő, kínos betegségeket] a nép között” (Mát. 9,35).

És az Úr Jézus szolgálatának eredményeként beteljesedtek a próféciák: „Megelevenednek (és életre kelnek) halottaid és holttesteim fölkelnek (és föltámadnak a holttestek): serkenjetek föl és énekeljetek (és ébredjetek, és ujjongjatok), akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet (és a világosság) harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!” (Ésa. 26,19)

„És meghallják ama napon a siketek (is) az írás beszédeit, és a homályból és sötétből (és a homály és a sötétség után) a vakoknak szemei (pedig) látni fognak. És (újra) nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében” (Ésa. 29,18-19)

„És megismerik a tévelygő szelleműek az értelmet (és észhez térnek), és akik zúgolódnak, tanulságot tanulnak (és levonják a tanulságot)” (Ésa. 29,24)

„Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta (és szökellni fog), és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok (erednek) a kietlenben (a pusztában)” (Ésa. 35,4-6)

Mát. 11,7 Mikor [és miután] pedig azok elmentek vala, szólni [és beszélni] kezde Jézus a sokaságnak [a tömegnek] Jánosról: Mit látni [és miért] mentetek ki  a pusztába [a sivatagba]? Nádszálat [látni], amit a szél hajtogat [vagyis hogy széltől hajlongó, szél ingatta nádszálat lássatok, vagy széltől rázott nádat]?

Mát. 11,8 Hát mit látni [és ugyan miért] mentetek ki? Puha ruhába [és díszes, drága, finom kelmébe] öltözött embert-é? Ímé akik puha [és díszes, drága, finom] ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak [és azokat a királyi palotákban lehet megtalálni].

Mát. 11,9 Hát mit látni [de hát miért] mentetek ki? [akkor viszont kivel akartatok találkozni] Prófétát-é? Bizony, mondom néktek [azt láttatok, sőt], prófétánál is nagyobbat [és többet]!

Mát. 11,10 Mert ő az, akiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én (hírvivő) követemet [vagyis angyalomat] a te orcád [a te színed] előtt, [aki megkészíti előtted a te útadat, [és hogy előtted járva előkészítse a te útadat].

Mát. 11,11 Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek [az asszonyok magzatai] között nem támadott [és nem lépett fel] nagyobb Bemerítő Jánosnál [mert Ő a legnagyobb azok között, akik valaha is megszülettek erre a világra]; de aki legkisebb a mennyeknek országában [az Isten Királyságában], nagyobb nálánál.

Mát. 11,12 A Bemerítő János idejétől [vagyis napjaitól] fogva pedig mind mostanig [vagyis az ő megjelenésétől mostanáig] erőszakoskodnak a mennyek országáért [és a mennyek országa erőszakot szenved, és erőszakkal lehet betörni], és az erőszakoskodók [és energikusak] ragadják el azt [és az erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni; és ők ragadják azt magukhoz].

Mát. 11,13 Mert a próféták [vagyis az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek, akik Isten jelenlétében éltek, és Tőle vettek Igéket] mindnyájan és a törvény Jánosig [Jelentése: Isten kegyelmet ad, vagyis a kegyelem korszakáig] prófétáltak [és isteni akaratot közvetíttettek] vala [és ezt János idejéig hirdették].

                                                        

Mát. 11,14 És ha be akarjátok venni [és ha akarjátok, fogadjátok el. És ha meg akarjátok érteni, és ha tudni akarjátok, ha készen álltok elfogadni, Ő maga], Illés, aki eljövendő vala [akinek el kellett jönnie].

Mát. 11,15 Akinek van füle a hallásra, hallja [meg]*

*Lukács is így folytatja bizonyságtételét: „Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felől: Mit látni (és miért) mentetek ki a pusztába? Szél ingatta nádszálat-é? Hát mit látni (és ugyan miért) mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé akik drága (és pompás) öltözetben és gyönyörűségben vannak (és bőségben élnek), a királyok palotáiban vannak. Hát mit látni (és miért) mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek (azt láttatok, sőt), prófétánál is nagyobbat. Ő az, aki felől meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orcád előtt (vagyis előtted), ki elkészíti előtted a te útadat. Mert mondom néktek, hogy azok között, akik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Bemerítő Jánosnál; de aki legkisebb az Isten országában, nagyobb ő nála” (Luk. 7,24-28)

De Bemerítő János ennek a próféciának a beteljesedését várta: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja (és elegyengeti) előttem az utat, és mindjárt (és hamar) eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek (és aki után vágyódtok), és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé, eljön (sőt jön is már), azt mondja a Seregeknek Ura. De kicsoda szenvedheti el, és ki bírja majd ki, az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor? Hiszen olyan ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak (vagyis a ruhatisztítóknak) lúgja! És ül, mint ötvös vagy ezüsttisztogató és megtisztítja Lévi fiait (ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztítja meg az ÚR őket) és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot (és akkor majd igaz áldozatokat visznek) az Úrnak” (Malak. 3,1-3)

Az Úr Jézus kijelentése így folytatódik: „A törvény és a próféták Bemerítő Jánosig valának: az időtől fogva az Istennek országa hirdettetik, és mindenki erőszakkal tör abba

(Más fordításban: A törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta az Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőnek erejével törekszik feléje)” (Luk. 16,16)

„És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít; De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerték meg őt (és nem ismerték fel), hanem azt mívelték (azt tették) vele, amit (csak) akarának. Ezenképpen az ember Fiának is szenvednie kell majd őtőlük. Ekkor megértették a tanítványok, hogy Bemerítő Jánosról szóla (és beszél) nékik” (Mát. 17,10-13)

Mát. 11,16 De kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget [vagy ezt a nemzedéket]? Hasonlatos [azokhoz] a gyermekekhez, akik a piacon [és a piactereken és a vásártereken] ülnek [és tanyáznak], és kiáltoznak az ő társaiknak [a többieknek],

Mát. 11,17 És [odakiáltják a többieknek], és ezt mondják: Sípoltunk [furulyáztunk, és fuvoláztunk] néktek, és nem táncoltatok; [siránkoztunk], és siralmas énekeket [vagyis siratót] énekeltünk néktek [és gyászdalokat fújtunk], és nem sírtatok [és nem gyászoltatok, és nem vertétek melleteket, nem is jajgattatok, és nem zokogtatok]*

*Az Úr Jézus Bemerítő Jánosról, és az Ő szolgálatáról tesz bizonyságot, de: „A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megveték ő magukra nézve (és elvetették Isten akaratát), nem merítkezvén be általa. Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit (vagy e nemzedék tagjait)? És mihez (is) hasonlók? Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk (és furulyáztunk) néktek, és nem táncoltatok; siralmas énekeket (vagyis siratót) énekeltünk néktek, és nem sírtatok” (Luk. 7,30-32)

Mát. 11,18 Mert eljött János, aki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög [vagyis gonosz szellem, démon] van benne.

Mát. 11,19 Eljött az embernek Fia, aki [ugyanúgy] eszik és iszik [mint mások], és ezt mondják: Ímé [nézzétek] a nagyétkű [falánk] és részeges [iszákos, borivó] ember, a vámszedők és bűnösök [a céltévesztők] barátja! És igazoltatik a bölcsesség az ő fiaitól [Más fordítás: De cselekedetei által nyert igazolást a bölcsesség, és az eredményei igazolják]*

*Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Mert eljött Bemerítő János, aki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög (vagyis tisztátalan szellem, démon) van benne. Eljött az embernek Fia, aki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé a falánk és borivó (részeges) ember, a vámszedők és bűnösök (azaz a céltévesztettek) barátja. És igazoltatik a bölcsesség minden ő fiaitól (Más fordítás: De minden gyermekében igazolódott az ő bölcsessége)” (Luk. 7,33-35)

És hogy az Úr miért a bűnösökkel eszik és iszik, arra ad választ a Róla szóló prófécia: „Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak. Gazdagság és tisztesség (és megbecsülés) van nálam, megmaradandó jó (és vagyon) és igazság. Jobb (és drágább) az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom (az én jövedelmem) a válogatott ezüstnél (és a színezüstnél). Az igazságnak útján járok, és az igazság ösvényének közepén (és a törvénynek az útjain). Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket (és kincstárukat) megtöltsem” (Péld. 8,17-21)

Mát. 11,20 Ekkor elkezdi szemükre hányni ama városoknak, [és meginteni, feddeni, és korholni kezdte azokat a városokat], amelyekben legtöbb csodái lőnek [melyekben hatalmát a legtöbbször mutatta meg, ahol a legtöbb erő működött általa, és ahol a legtöbb erő-megnyilvánulás történt], hogy nem tértek vala meg [hogy nem változtatták meg a gondolkodásukat, és az életüket, hogy nem tértek más felismerésre, és nem tértek észre]*

*Már a prófétán keresztül szólt az Úr: „Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat. Térjetek (meg) hozzám, és én is hozzátok térek, azt mondja a Seregeknek Ura. De azt mondjátok (és azt kérdezitek): Miben (és miből) térjünk meg?” (Malak. 3,7)

Mát. 11,21 Jaj [rossz lesz] néked Korazin [népe (jelentése: fekete hal; füstölgő kályha]! Jaj [rossz lesz] néked Bethsaida [lakója (jelentése: halászat háza, vadászat háza]! Mert ha Tírusban [jelentése: sziklák városa] és Sidonban [jelentése: lapos város] történnek vala azok az [erő-megnyilvánulások, és hatalmas] csodák [és ott működtek volna azok az erők], amelyek bennetek lőnek [és történtek]. Rég megtértek [vagyis már régen megváltoztatták volna életüket, régen más felismerésre tértek volna, már rég észre tértek, és gondolkozásmódot változtattak] volna gyászruhában [és szőrzsákban] és hamuban [vagyis fejükre hamut szórnának, hogy ezzel is kifejezzék, mennyire bánják a bűneiket].

Mát. 11,22 De mondom néktek: Tírusnak és Sídonnak könnyebb dolga [és elviselhetőbb, tűrhetőbb sorsa] lesz az ítélet [a döntés, a (meg)ítélés, és válság] napján, hogysem néktek*

*Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus szavairól: „Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tírusban és Sidonban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lőnek (és amelyek nálatok történtek), régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna. Hanem Tírusnak és Sídonnak tűrhetőbb (és elviselhetőbb) lesz állapota (és sorsa) az ítéletkor, hogysem néktek” (Luk. 10,13-14)

Hiszen látták az Ő csodáit: „És alámenvén ővelük, megálla a síkságon (vagyis egy sík helyen), és (vele együtt) az ő tanítványainak serege (és nagy sokasága) és a népnek nagy sokasága (nagy néptömeg) egész Júdeából és Jeruzsálemből és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, akik (azért) jöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyíttassanak betegségeikből. És akik tisztátalan szellemektől gyötrettek, meggyógyulnak. És az egész sokaság igyekezik vala őt illetni (és megérinteni): mert erő származék (és áradt ki) belőle, és mindeneket (és mindenkit) meggyógyíta” (Luk. 6,17-19)

Mát. 11,23 Te is Kapernaum, aki az égig felmagasztaltattál [talán nem az égig emelted-e magad], a pokolig* [a láthatatlan országig, a Hádészig, egészen az alvilágig] fogsz megaláztatni [és levettetni, alászállni, és lesüllyedni]. Mert ha Szodomában történnek vala azok a [hatalmas] csodák [és működtek volna azok az erők], amelyek te benned lőnek [és történtek, és amelyeket ti láttatok], mind e mai napig megmaradt volna [és még ma is állna, és nem pusztult volna el].

*Pokol. (jelentése: amit nem láthatunk). A halottak tartózkodási helye, vagy állapota. Megfelel a héber seolnak, amit sírnak fordítanak. Seol: A holtak hazájának neve az Ószövetségben, ahova az emberek haláluk után »alászállanak« Sírgödörszerű képződmény. Ezt a téries képzetet nem szabad túlértékelni. A seolba való leszállás gyakran csak a meghalás képes kifejezése, az eltemetésre történő utalás.

Mát. 11,24 De mondom néktek, hogy Szodoma földének [Szodoma népének] könnyebb dolga [és elviselhetőbb, és tűrhetőbb sorsa] lesz az ítélet napján, hogysem néked.

Mát. 11,25 Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked [és magasztallak, dicsőítelek, áldalak téged, és vallást teszek rólad], Atyám, mennynek [égnek] és földnek Ura. Hogy elrejtetted [és titokban tartottad, eltitkoltad] ezeket [az igazságokat] a bölcsek és az értelmesek [az okosok éles eszűek] elől, és a kisdedeknek [és a kiskorúak előtt] megjelentetted [Más fordítás: De megmutattad azoknak, akik olyanok, mint a kisgyermekek, és kijelentetted, kinyilatkoztattad, leleplezted, és láthatóvá tetted ezeket a kisgyermekeknek (a kisdedeknek, a kicsinyeknek)].

Mát. 11,26 Igen, [valóban így van] Atyám, mert így volt kedves te előtted [és mert így láttad jónak, mert így tetszett neked, és mert ezt te is így láttad helyesnek].

Mát. 11,27 Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni [és kijelenteni, leleplezni, akinek szeme elől a Fiú a leplet el akarja vonni]*

*Lukács bizonyságtétele szerint ez akkor történt, amikor a hetven tanítvány győztesen visszatért: „Azon órában örvendeze (és így ujjongott) Jézus a Szent Szellem által, és monda: Hálákat adok néked (és magasztallak), Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted (és felfedted a gyermekeknek). Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted (és így láttad jónak). Mindent nékem adott (át) az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és (az) akinek a Fiú akarja megjelenteni” (Luk. 10,21-22)

Mert: „Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, (annak) örök élete van; aki pedig nem enged (és nem engedelmeskedik) a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,35-36)

És: „Amiként te hatalmat adtál néki minden (hús)testen (vagyis minden halandó felett), hogy örök életet adjon mindennek, amit néki adtál. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Ján. 17,2-3)

Pál apostol bizonyságtétele: „Mert mindent az ő lábai alá vetett [Isten]. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló hogy azon kívül [vagyis annak kivételével], aki neki mindent alávetett. [Aki a mindenséget alá rendelte]. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, [vagyis Istennek] aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. [Más fordítás: Amikor azonban alá fogja rendelni a mindenséget, akkor majd maga a Fiú is alá fogja rendelni magát Annak, aki a mindenséget alá rendelte, hogy az Isten legyen minden mindenekben]” (1 Kor. 15,27-28)

 A feltámadott Úr átadja ezt a hatalmat a kihívottak közösségének, az eklézsiának: „És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen” (Mát. 28,18-20)

És hogy ez a hatalom – amelyet visszaad Istennek – a Krisztusé, és az Ő testéé, vagyis az Eklézsiáé, a felkenté,– azaz a fiúé – arról így beszél az Ige: „Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid. 2,6-9)

 Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem Dávidon keresztül is: „micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!” (Zsolt. 8,5-10)

Hiszen Krisztus a fej, és az eklézsia – a kihívottak gyülekezete, mely Uráról, Krisztusról neveztetik – az Ő teste: „És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10)

Mát. 11,28 Jöjjetek [gyertek] énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok [akik kimerültetek] és megterheltettetek [és teher alatt éltek], és én megnyugosztlak titeket [és megnyugvást (nyugalmat) adok nektek, megpihentetlek (és felüdítlek) benneteket].

Mát. 11,29 Vegyétek föl magatokra az én igámat [az én jármomat], és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat [és megnyugvást] találtok a ti lelkeiteknek [vagyis magatoknak]*

*Amint azt a prófétán keresztül már kijelentette az Úr: „Mert megitatom a szomjú lelket (és felüdítem a fáradt lelket), és minden éhező (és elcsüggedt) lelket megelégítek” (Jer. 31,25)

„Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait (Ő a földkerekség teremtője). Nem fárad, és nem lankad el; végére mehetetlen (és kifürkészhetetlen) bölcsessége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja (és nagyon erőssé teszi). Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak (és megbotlanak) a legkülönbek (a legkiválóbbak) is; De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk (mint a sasok), futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el!” (Ésa. 40,28-31) 

Dávid megvallása: „Az Úr megőrzi az alázatosokat (az együgyűeket, a kiskorúakat); én ügyefogyott voltam és megszabadított engem (elesett voltam, de ő megsegített). Térj meg (hát térj vissza) én lelkem (én bensőm) a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled (légy újból nyugodt, lelkem (én bensőm), mert jól bánt veled az ÚR). Minthogy megszabadítottad lelkemet (és megmentettél engem) a haláltól, szemeimet a könnyhullatástól és lábamat az eséstől (az elbukástól): Az Úr orcája (színe) előtt fogok járni az élőknek földén” (Zsolt. 116,6-9)

Mert: „Bő záport hintesz vala (és bőven adtál esőt), oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod (és a fáradtat megerősíted) vala” (Zsolt. 68,10)

És hogy ez hogyan történik, arról így szól Isten Igéje: „Az ünnep utolsó nagy napján pedig felállt Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az Őbenne hívők: mert még nem vala (mert még nem adatott) Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőíttették meg” (Ján. 7,37-39)

Akkor következik be a hívő életében, hogy: „És majd ama napon, amelyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett. (És amikor majd nyugalomra fordítja az ÚR fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett). E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak (a sanyargatónak), a szolgaság házának (és az erőszaknak) vége lőn! Eltörte az Úr a gonoszok pálcáját (és vesszejét), az uralkodóknak vesszejét (a zsarnokság botját)” (Ésa. 14,3-5)

Ezért így figyelmeztet az apostol: „Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan (de még nem teljesedett be) az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, (gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről, és) valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék. Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől (munkáitól), amiképpen Isten is a magáéitól” (Zsid. 4,1.10)

Mát. 11,30 Mert az én igám [az én jármom] gyönyörűséges [boldogító; könnyű; hasznos; kellemes; és édes], és az én terhem [amit én teszek rátok] könnyű [és nem nehéz].