„A Gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten,
ez minden gondolata. Szája telve átkozódással, csalárdsággal és
erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság. Az utcák zugaiban lappang,
a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy
elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt” (Zsolt. 10,4-9)
„Tarts
meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet. A
gonoszok elől, akik pusztítanak engem; ellenségeim elől, akik lelkendezve
vesznek körül engem. Megkövéredett szívüket elzárták, szájukkal kevélyen
szólnak. Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy
földre terítsenek. Hasonlók az oroszlánhoz, amely zsákmányra szomjaz, és a
rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz. Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe,
terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel” (Zsolt. 17,8-13)
„Oh Uram, meddig
nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én
egyetlenemet” (Zsolt. 35,17)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.