2012. október 12.

Guti Tünde: FŐPRÓBA


   Vágyakozva néztem ki az ablakon ebben a már-már elviselhetetlen, rekkenő hőségben, és a kisebb-nagyobb fehér pamacsokat összegyúrva gondolatban az égen, vaskos, szürke, esőt hozó fellegeknek láttam már, ahonnan szinte hallani véltem a mély morajlást, képzeletemben megelevenítve a hűsítő záport.

   Ugyanebben a pillanatban mintha messzebbre láttam volna… Már nem az ég dörgését, hanem angyalok zenéjét hallgattam. Nem testi füleimmel ugyan, hanem a szívem belsejében szóltak a mennyei dallamok. Ekkor a lelkembe fészkelte magát egy kijelentés:
  
   A MENNY FŐPRÓBÁT TART A MENYASSZONY FOGADÁSÁRA.

Hát ezért szól a muzsika! A menyasszony (gyülekezet) mosolyogva öltözik most fehérbe. Ebbe a mosolyba nem fér bele sem haragos indulat, sem neheztelés, büszkeség vagy  félelem. Már semmi sem fontos igazán, csakis annak az arca, akire néz, aki után vágyik. A VŐLEGÉNY VÁRJA ŐT!

   Tudjátok, amikor a menyasszony a fejére teszi koszorúját és a többi gyönyörű díszét, ott már nem számít semmi más. Lehet zöldebb a szomszéd kertje, tehetnek jónak tűnő ajánlatokat, sugdoshatnak a háta mögött hazugságokat, ünnepélyesen sugárzó tekintetét egyetlen személyre szegezi, és boldog, átszellemült arccal várja A PILLANATOT, a hívó szót: JÖJJ!

   Ne feledjük: a mennyben már a főpróbát tartja a menyegzői zenekar! Jézus hamarosan megjelenik a felhőkben, és magához veszi szeretett gyülekezetét.

Mérhetetlen vágy fogott el meglátni Jézust, és egyszeriben helyet cseréltek életem sorrendjében az addig sürgősnek, halaszthatatlannak képzelt dolgok…

   „…az idő közel van… És ímé hamar eljövök, és az én jutalmam velem van…
     És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel!”  Jelenések 22:10, 12, 17.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.