Vágyakozva néztem ki az ablakon
ebben a már-már elviselhetetlen, rekkenő hőségben, és a kisebb-nagyobb fehér
pamacsokat összegyúrva gondolatban az égen, vaskos, szürke, esőt hozó fellegeknek
láttam már, ahonnan szinte hallani véltem a mély morajlást, képzeletemben
megelevenítve a hűsítő záport.
Ugyanebben a pillanatban mintha
messzebbre láttam volna… Már nem az ég dörgését, hanem angyalok zenéjét
hallgattam. Nem testi füleimmel ugyan, hanem a szívem belsejében szóltak a
mennyei dallamok. Ekkor a lelkembe fészkelte magát egy kijelentés:
A MENNY FŐPRÓBÁT TART A
MENYASSZONY FOGADÁSÁRA.
Hát ezért szól a muzsika! A menyasszony
(gyülekezet) mosolyogva öltözik most fehérbe. Ebbe a mosolyba nem fér
bele sem haragos indulat, sem neheztelés, büszkeség vagy félelem.
Már semmi sem fontos igazán, csakis annak az arca, akire néz, aki után vágyik.
A VŐLEGÉNY VÁRJA ŐT!
Tudjátok, amikor a menyasszony a fejére teszi
koszorúját és a többi gyönyörű díszét, ott már nem számít semmi más. Lehet
zöldebb a szomszéd kertje, tehetnek jónak tűnő ajánlatokat, sugdoshatnak a háta
mögött hazugságokat, ünnepélyesen sugárzó tekintetét egyetlen személyre
szegezi, és boldog, átszellemült arccal várja A PILLANATOT, a hívó szót: JÖJJ!
Ne feledjük: a mennyben már a
főpróbát tartja a menyegzői zenekar! Jézus hamarosan megjelenik a felhőkben, és
magához veszi szeretett gyülekezetét.
Mérhetetlen vágy fogott el meglátni Jézust, és
egyszeriben helyet cseréltek életem sorrendjében az addig sürgősnek,
halaszthatatlannak képzelt dolgok…
„…az idő közel van… És ímé
hamar eljövök, és az én jutalmam velem van…
És a Lélek és a
menyasszony ezt mondják: Jövel!” Jelenések
22:10, 12, 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.