A Nagykönyvtől a Családi Albumig

Készítette: Imre Dinnyes

Sokunk számára az Ószövetség és Újszövetség két élesen elkülönülő része a Bibliának. Zárójelben egy kis érdekesség: a 2. században Melito (http://en.wikipedia.org/wiki/Melito_of_Sardis) és a 3. században Tertullianus (http://en.wikipedia.org/wiki/Tertullian) nevezte el Ó- illetve Újszövetségnek a Biblia két részét. Ugyanakkor mindkét rész ugyanahhoz az inspirált kánonhoz tartozott. Eredetileg szerves egységet alkottak. A "régi" és az "új" jelzők mellékjelentésének elkerülése végett nevezhetjük őket inkább Első és Második Szövetségnek is (a köveket kéretik leengedni...).

Eléggé nyilvánvaló tapasztalat, hogy mi, keresztények általában véve nem vagyunk tisztában azzal, hogy az Első Szövetség teljes terjedelmében egy személyről szól: Jézus Krisztusról. Maga Jézus beszélt arról, hogy az Írások Őrá mutatnak. (János 5:39.) A Második Szövetség szerzői azonban - forradalmi módon - Krisztus fényében értelmezték az Első Szövetséget. Vajon miért? Mert erre tanította őket a Mester.

Ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő. (János 5:46) Ez volt Jézus hermeneutikai (Írás értelmezési) öröksége testvérei számára.

Jézus ugyanis teljesen új módon alkalmazta az Ószövetséget: az ószövetségi jövendöléseket és előképeket saját magában és szolgálatában látta beteljesedni. A korai Egyház erre a forradalmi Írás értelmezésre épült.

Jézus nem pusztán befejezte az Első Szövetség történetét, hanem beteljesítette azt. A beteljesítés nemcsak az ígéretekre vonatkozott azonban. Jézus valósággal megtestesítette az Első Szövetséget. Betöltötte, megtöltötte és kitöltötte az ősi Írást. Luther mondja, hogy "az Írás a bölcső, amiben Krisztus fekszik."

Amikor az Írást olvassuk, akkor Jézus történetét olvassuk. Amikor Jézus történetét olvassuk, akkor a magunk történetét olvassuk. Ezért nevezhetjük a Bibliát CSALÁDI FOTÓALBUMNAK is.