Aki tiszteli a parancsot, elnyeri jutalmát" (Péld
13,13).
Szomorú, hogy olyan kevesen éreznek tiszteletet Isten Igéje
iránt. Az emberek bölcsebbnek tartják magukat, mint Isten Igéje, és bírálgatják
azt. Én azonban nem, mert félem az Urat!" Az Isten Szelleme által ihletett
könyvet életünk forrásának és mércéjének tekintjük, és iránta érzett
tiszteletünket engedelmességünkkel bizonyítjuk. Isten Igéje nem rémületet,
hanem gyermeki alázatot ébreszt bennünk. Nem a büntetéstől tartunk, hanem félve
tiszteljük a parancsolatokat.
A parancsolatok szent félelme az alázat nyugalmához vezet,
amely sokkal többet ér számunkra, mint a vakmerő büszkeség. Vezérli
életutunkat, visszatart, amikor lejtőre kerülünk, ösztönöz, amikor fölfelé tart
utunk. A parancsolatok félő tisztelete megőriz a gonosztól és igazságra vezérel
minket, és nyugodt lelkiismeretet biztosít. Szabaddá tesz a félelem nyomasztó
érzésétől, szinte életre kelt a halálból. Bizalmat ébreszt bennünk Isten
szeretete iránt, és ez olyan, mint a földi mennyország. A hitetlenek
kinevethetik az Ige iránti mélységes tiszteletünket, mit sem törődünk vele.
Mennyei elhivatásunk olyan kincs számunkra, amely bőségesen kárpótol minket,
engedelmességünk jutalma tudatában könnyen túltesszük magunkat a gúnyolódók
csúfolódásán.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.