Írta Ismeretlen
Amerikában volt a szeptember 11.-i terrortámadás... Egy
igazgató azért élte túl a katasztrófát, mert épp aznap reggel vitte először
óvodába a kisfiát.
Egy srác azért élte túl, mert épp rajta volt a sor, hogy
lemenjen kávéért. Volt, aki azért késett el, mert az ébresztője nem csengett
időben. Egy nő lekéste a buszt. Valaki azért élte túl, mert egy dugóban állt,
és nem sikerült időben beérni a munkahelyére. Egy asszony véletlenül leöntötte
a ruháját kávéval, és vissza kellett fordulnia, hogy átöltözzön. Valakinek nem
indult be a kocsija, és volt aki azért fordult vissza, mert csörgött a telefon.
Volt, akinél a gyerekek húzták az időt. Az egyik alkalmazottnak pedig egy taxi
sem állt meg. Egy férfi pedig azért késett, mert azon a reggelen az új cipőjét
vette fel, ami útközben feltörte, így be kellett mennie egy patikába
sebtapaszért. Ő emiatt élte túl.
Most, ha dugóban állok, lekésem a liftet, vagy visszafordulok,
mert felcsörren a telefon... Amikor ezek az apróságok megtörténnek, amik nagyon
fel tudnak húzni, akkor arra gondolok, hogy ez az a hely ahol Isten látni akar,
épp ebben a percben.
Következő alkalommal, mikor úgy tűnik majd, hogy a reggel
nem úgy megy, ahogy mennie kéne, a gyerekek lassan öltözködnek, nem találod a kocsi
kulcsot, minden jelzőlámpa pirossal világít, ne légy ideges! Isten rendezi a
dolgokat - úgy, ahogy.
Ő vigyáz rád!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.