SEGÍTHETEK?

Készítette: Melinda Vörösné

Az öreg Ford-kocsi motorjával hiába küszködő fiatalember felegye­nesedett, hogy szemügyre vegye az ajánlkozót. A legújabb kiadású, ragyogó Fordból jól ápolt, elegáns férfi kászálódott ki. A bajba jutott bizalmatlanul szemlélte. "Jobban szeretem magam csinálni" -mondta nem valami barátságosan. A jól öltözött férfi nem sértődött meg, barátságos érdeklődéssel figyelte a másikat, aki néhány perc múlva mégis hozzá fordult: "Próbálja meg!"

Az idegen lehúzta kesztyűjét, kibújt a zakójából, felgyűrte ingujját... igazán tapasztalt ember benyomását keltette, ahogy a motor­hoz nyúlt. Csak néhány perc, egy-két mozdulat, előhúzta az öreg kocsikhoz még használatos kurblit, és pár tekerés után a motor be­indult. A meglepett és hálás fiatalembernek szerényen magyarázta: "Henry Ford vagyok, annak idején magam terveztem ezt a típust."

Gondolod, hogy Isten nem ért ahhoz, miképpen hozzon rendbe minket?

Egy másik történet:

John D. WHEELER, hajdani RENDŐRŐRMESTER, megtérése után evangélista lett Angliában, és nagy áldással szolgált. Hallgatói számára sokszor eredeti mó­don tette érthetővé az evangéliumot régi tapasztalatai elmondásával. Egyszer azt kérdezte prédikáció közben: "Még mindig az a véleményetek, hogy Jézus a legfőbb ellenségetek, aki örömötöket akarja elvenni, és zsarnokoskodni kíván rajtatok? - és folytatva a következőket mondta - Tanúskodnom kellett évek­kel ezelőtt egy veszedelmes bűnöző perében. Mikor a tárgyalótermet elhagy­tam, a folyosón haladva figyelmes letten egy másik tárgyalás védőügyvédjének hangjára, mely a zárt ajtón keresztül kihallatszott. Kíváncsi lettem, s belépve leültem. Egy Kelly nevű embert vádoltak valami értékes óra ellopásával. A teremben fojtott nevetés támadt, és a derültség fokozódott, mikor a vád­lott azzal védekezett, hogy az órát - mely a szakértő szerint kb. 15 fontot ért - 30 fontért vásárolta valakitől. Az eladó nevét azonban nem tudta meg­mondani, bár állította, hogy felismerné, ha látná. Méltatlankodott, hogy nem hisznek neki, mire a bíró rendreutasította izgágaságért. Fölemeltem a kezem, és a tanúk helyére álltam szót kérve, mivel tudtam valamit erről az óráról: Egyenruhám miatt a vádlott ellenségnek sejtett, és felháborodva tiltakozott meghallgatásom ellen. A bírák csendre intették, s így elmondhattam, hogy né­hány hete két elítéltet kísértem vonaton egyik börtönből a másikba. Az egyik rab vigyorogva mesélte társának: "Jól kitoltam az öreg Kellyvel, eladtam ne­ki egy-két fontot sem érő órát harminc fontért!" Ez a vallomás azonnal megváltoztatta a bíróság állásfoglalását, de a vádlott rólam alkotott negatív véleményét is. Kelly fél óra múlva szabad volt. - Miért mondtam ezt el? Hogy ne lássatok Jézusban ellenséget! Nem vádolni akar benneteket az ítéletkor, hanem kegyelmet kér számotokra, ha most a bűnbánat útjára tértek. Bűne­ink büntetését elhordozta a Golgotán, és bűnbocsánatot ad azoknak, akik ben­ne hisznek. Mint a legjobb barát zörget szívetek ajtaján. Azt ígéri: "Ha valaki meghallja hangomat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, vele vacsorálok, és ő énvelem (Jel 3,20)."

Forrás: Új Élet