"...aki
által nekem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak" (Gal 6,14).
Ha
Krisztus keresztjébe igazán belemélyedek, nem lesz belőlem önmagát figyelgető
kegyeskedő, akit csak a saját tisztasága érdekel, hanem Jézus Krisztus ügye
lesz a fontos és az foglalkoztat majd. Urunk nem volt remete, sem aszkéta, nem
különült el a társadalomtól, de belsőleg mindig szabad volt. Közelükben volt,
de egy másik világban élt. Annyira benne élt a hétköznapi életben, hogy korának
vallásos emberei ezt mondták: nagyevő és borivó ember. De Urunk soha nem
engedte, hogy bármi beleavatkozzék Istennek szentelt szellemi erejébe.
Meghamisítjuk
az odaszentelődést, amikor tudatosan elkülönülünk dolgoktól, hogy szellemi
erőnket felraktározzuk és későbbre tartalékoljuk: ez reménytelen dolog. Isten
Szent Szelleme sokak bűnét eltörölte, még sincs igazi felszabadulás és
teljesség az életükben. A vallásos életnek az a fajtája, amit ma mindenfelé
látunk, homlokegyenest más, mint Jézus Krisztus erőteljes szentsége. "Nem
azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a
gonosztól." A világban kell lennünk, de nem vagyunk a világból valók. Nem
külsőleg, hanem életünk alapjaiban kell szabadnak lennünk tőle.
Ne
engedd meg soha semminek, hogy szellemi erőd odaszentelésében feltartóztasson!
Az odaszentelés a mi dolgunk. A megszentelés Istené, és nekünk szabadon, de
határozottan el kell döntenünk, hogy nem érdekel más, csak ami Istent érdekli.
Bonyolult dolgokat old meg, ha feltesszük a kérdést: olyan ügy-e ez, amiben
Jézus Krisztus is érdekelve van? Vagy a vele szembenálló szellemiség érdekeit
viszi előre?
Oswald Chambers
"Krisztus mindenek felett" c. könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.